Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Szöveg Bodnár Zalán
Totális foci Johan Cruyff (Jaap de Groot közreműködésével)
Kiadó: Akadémiai Kiadó, Kanári-könyvek, 2017
Formátum: fűzött, keményfedeles, 285 oldal
Ára: 4560 forint
Osztályzat: *****
Hál’ Istennek az Akadémiai Kiadó Kanári-könyvek sorozata nem hajlandó fékezni: néhány év alatt már több mint húsz, külföldi futballal foglalkozó minőségi kiadványt dobott a könyvpiacra, és ezek nem itthonról készülő „Wikipédia-alkotások”, hanem neves külföldi szerzők művei vagy igazi nagy sztárok önéletírásai.
Ez utóbbiak közé sorolható a 2016- ban elhunyt holland futballhérosz, a sportágat játékosként és edzőként is forradalmasító Johan Cruyff önéletrajzi könyve. Ami elsősorban azért jó – azon túl, hogy a totális futballt az Ajaxszal és kis híján a holland válogatottal is csúcsra juttató, edzőként a barcelonai Dream Teamet megteremtő, Pep Guardiola szellemi mentoraként is ismert Cruyff életútja önmagában is érdekfeszítő –, mert a legendás 14-es azon kevesek közé tartozott, akiknek nem csupán határozott véleményük volt a futballról, de szerették azt konfrontatívan is képviselni, miközben életművük hitelesítette azt. Cruyff sokat szólalt meg visszavonulása után is, de sohasem fecsegett, mindig mondott is valamit.
A könyv is emlékezetes mondatokkal van tele, és sokan kapnak hideget-meleget. Ugyanakkor javallott nem tekinteni ezt sem szentírásnak, mert ahogy maga Cruyff írja a könyvben: „A fociról folytatott eszmecserékben az a legjobb, hogy mindenki azt mondhat, amit akar, és egy kicsit mindenkinek igaza van”. Tagadhatatlan, hogy nem áll távol tőle a felsőbbrendűségi tudat, és önnön tévedhetetlenségének tudatában bizony ő is ír orbitális baromságokat. Cserében viszont nem unalmas, nem sablonos, gondolatai pedig sokszor vitára ingerlőek. Például igencsak igazságtalanul bántja a temesvári Kovács István edzőt, aki talán tényleg nem volt Rinus Michelshez fogható, de mégis nyert két BEK-ket a csapattal. Eközben „nagyvonalúan” három mondatban elintézte az 1994-es athéni BL-döntőt, amelyen a verhetetlennek titulált Barcelonáját a Milan 4–0-ra legyőzte…
Fájdalmasan sok az ellentmondás is a könyvben, mert miközben több helyütt jelenti ki kategorikusan, hogy őt a pénz és a bosszúvágy sohasem hajtotta, ő maga hoz ezekre számtalan ellenpéldát.
Az sem ártott volna, ha több bennfentes sztorit oszt meg az olvasóval a könyv írásakor már a tüdőrákkal küzdő zseni, ehelyett túl sok oldalt – a könyvnek csaknem a teljes, igencsak ellaposodó utolsó harmadát – szentel az Ajaxnál, a Barcelonánál és a holland szövetségnél folytatott hatalmi harcainak, intrikáinak, amelyeknek mind az a kicsengése, hogy mindig mindenki pórul járt, aki nem az ő filozófiáját követte.
Sajnos azt is fel kell rónunk, hogy a sorozat többi kötetéhez hasonlóan nagyon színvonalas kiadáshoz nem sikerült olyan fordítót találni, aki megfelelt volna annak a hármas igénynek, hogy tudjon az eredeti nyelven, magyarul és a futball nyelvén is. Miközben a válogatott nemzetközi csapatnak fordítása megszokott hiba másoknál is, a „Champions League” vagy a „coach” fordítás nélkül meghagyása is talán lenyelhető már manapság, de az ebből képzett szavak (például „coachkodás”) rendszeres használata viszont már eléggé kínos.
Szóval nem tökéletes könyv a Cruyff-önéletrajz, viszont mindenképpen markáns, karakteres, és remek bepillantási lehetőséget ad annak az embernek a gondolatvilágába, akinél nagyobb hatást kevesen gyakoroltak a modern labdarúgás fejlődésére.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„Apám, Manus igazi kókler volt. Üveg volt az egyik szeme, és egy stuiverért fogadott bárkivel, hogy ő tud tovább a napba nézni. A jó szemét eltakarta a kezével, egy percig belenézett a napba, aztán bezsebelte a nyereményét.”
„Amikor egyértelművé vált, hogy elhagyom az Ajaxot, mindenféle veszélyes állatokat küldözgettek a címemre, és hasonló undok dolgok történtek. Azonban nem is ez volt a legfájóbb, hanem az, hogy az Ajax rosszabb helyet biztosított a stadionban anyámnak, aki pedig a lelkét is kitette a klubért. Ráadásul egy oszlop mögé ültették, ez fájt a legjobban.”
„[1974-ben] A játékosok közül egyedül nekem voltak szponzori szerződéseim. Többek között a Puma sportmárkával. Ezért nem lehettem a konkurens adidas arca a világbajnokságon. Korábban mindig szponzorjelzés nélküli, egyszerű narancsszínű mezben játszottunk a holland válogatottal, a világbajnokságon azonban három csíkkal díszített trikót kellett húznunk. A szerződést a szövetség kötötte, a játékosok megkérdezése nélkül […] Végül ez is megoldódott: az én mezemről levették az egyik csíkot.”
JOHAN CRUYFF (1947–2016)
Holland labdarúgó, az egyetemes futballtörténelem legnagyobbjainak egyike. Játékosként az Ajax, a Barcelona és a Feyenoord színeiben háromszoros BEK-győztes, háromszoros aranylabdás, kilencszeres holland bajnok, hatszoros Holland Kupa-győztes, spanyol bajnok és kupagyőztes, edzőként BEK- és KEK-győztes, négyszeres spanyol bajnok, Spanyol Kupagyőztes. Önéletrajzának lejegyzője és szerkesztője JAAP DE GROOT (Ermelo, 1955–) holland sportújságíró, a De Telegraaf munkatársa.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)
