Interjú Szilágyi László
NDK–Magyarország 2–1
1984. május 20., ifjúsági válogatott mérkőzés
„Még nagyon fiatal voltam, de nagy örömömre már elkezdtek felfedezni az utánpótlás-válogatottnál. A drezdai ifi B-válogatott mérkőzésre Ziegler János szövetségi edző hívott meg a keretbe, és pályára léphettem a csapatban. Onnantól kezdve én voltam a balhátvéd, és mivel nem ment rosszul a játék, idővel az ifi A-nál is számításba vettek.”
Tatabánya–Bp. Honvéd 0–3
1985. március 3., NB I
„Az NB I-es debütálásom előtt napokig zuhogott az eső, hideg volt, a rossz idő ellenére hatezer ember kijött a Honvéd elleni meccsünkre. Iszonyatosan dobogott a szívem, amikor Bacsó Pista bácsi, az edzőnk szólt, hogy készüljek, mert be fogok állni. Egyértelmű utasítást adott: Döme levegőt sem vehet mellettem. Komolyan vettem a feladatot. Egyszer felpasszolták neki a labdát, én oldalról érkeztem, Döme három-négy métert csúszott a sárban, majd rám nézett. »Hé, Kicsi, nyugi már!« – talán ezt mondta. Egész jól sikerült a bemutatkozásom, innentől kezdve kezdő lettem a Tatabánya NB I-es csapatában.”
Ausztria–Magyarország 0–0
1988. augusztus 31., válogatott mérkőzés
„Az első válogatott meccsemen Mezey György volt a szövetségi kapitány, csereként álltam be Linzben az osztrákok ellen. De elkövettem azt a hibát, hogy sokszor fiatalos lendülettel akartam megoldani a rám bízott feladatokat. Az osztrákok jobbszélsője egyszer beindult a labda felé, én mint a kiskutya követtem. Ő persze kitámasztott, irányt váltott, nem is értem utol a beadásig. Bepasszolta a labdát középre, ahol szabálytalankodtak a centerrel szemben. Tizenegyest fújt a játékvezető. Mondom, ilyen nincs: beálltam és pár perc múlva tizenegyest kapunk… Szerencsére kapufa lett.”
Spanyolország–Magyarország 2–4
1991. március 27., felkészülési mérkőzés
„A meccset megelőző héten folyamatosan egyeztettem Mészöly Kálmán szövetségi kapitánnyal, mert a felkészülés idején szinte végig lázas voltam. Szerencsére felépültem, Kálmán bá’ berakott a csapatba, a 65. percig pályán voltam. A meccs végén tudtam meg, hogy a leendő holland klubom, a Fortuna Sittard megfigyelői is ott ültek a lelátón.”
Fortuna Sittard–PSV 2–5
1991. augusztus 28., holland bajnoki
„Romáriót fogtam. Én csodálkoztam a legjobban, hogy a világ egyik legjobbja olyan kényelmesen sétálgat, hogy még azon sem csodálkoztam volna, ha elkezd fütyörészni. Ott álltam mellette, és egyszer csak megindult, úgy ott hagyott, mint a nyúl, két-három métert vert rám. Onnantól kezdve kicsit elálltam tőle, tartottam a távolságot. De nem sokra mentem vele, mert ha nála volt a labda, akkor azt nem lehetett tőle elvenni.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. májusi számában.)
