Interjú Sean Cole
Franciaország–Portugália 1–0
1997. július 31., U18-as Eb-döntő
„A tornát Izlandon rendezték, és mi nyertük meg. Én szereztem a győztes gólt a hosszabbításban, fantasztikus élmény volt, hogy a magasba emelhettem a trófeát, és ez indított el a profizmus útján. Alkalmasnak éreztem magam, hogy megálljam a helyem azon a szinten, és Európa egyik keresett fiatal játékosa lettem. Olyan lehetőségek nyíltak meg előttem, amelyek talán nem is voltak reálisak. Minden nagyon gyorsan változott, de ez a viadal nagyon tetszett, ahogyan a győztes gól is, még ha nem is emlékszem rá! Hirtelen motiválni kezdtek az ilyen helyzetek.”
Metz–Bordeaux 4–1
1997. augusztus 8., Ligue 1
„Betaláltam az első metzi meccsemen. Őrült nap volt, aznap ünnepeltem a tizennyolcadik születésnapomat, ezért a családom is ott volt. A vezetőedző, Joël Müller egy nappal korábban közölte, hogy helyem lesz a kispadon, emiatt ideges voltam. De belül magabiztosnak éreztem magam, és vártam a nagy pillanatot. Az utolsó percben álltam be, és azonnal gólt szereztem! Robert Pires volt a csapat sztárja, felfoghatatlan, hogy ő adta a gólpasszt.”
Manchester United–Southampton 3–2
2004. január 31., Premier League
„Az volt az álmom, hogy a világ egyik legnagyobb csapatában kapjak helyet. Amikor 1999-ben megérkeztem kölcsönbe a Newcastle együttesébe, végignéztem, ahogy a Manchester United mindent visz. Láttam, mit művelt Dwight Yorke és Andy Cole, és azt mondtam magamban, nekem ez kell. Irigyeltem az Old Trafford hangulatát. Nehéz elmondani, milyen volt rögtön az első mérkőzésen a kapuba betalálnom. Az ember úgy érzi, át kell élnie a pillanatot, én viszont fejben körbeutaztam a világot, miközben azon gondolkodtam, hányan lennének szívesen a helyemben. Nagyon keményen dolgoztam. Éppen nem volt a csapatban ballábas szabadrúgáslövő, mivel Ryan Giggs akkor nem játszott, így megragadtam a lehetőséget. Megfogtam a labdát, és senki sem akart a helyemre lépni. Egy kicsit megtekeredett, majd a hálóban kötött ki. Mivel az ember bizonyítani akar, egy ilyen pillanat egészen kivételes.”
Belgium–Franciaország 0–2
2004. február 18., barátságos mérkőzés
„Nehéz volt bekerülni a keretbe, mivel Franciaország megnyerte az 1998-as világbajnokságot és a 2000-es Eb-t. Három-négy évet küzdöttem, hogy egyáltalán esélyt kapjak. Súlyos bokasérüléssel bajlódtam, amikor bekapcsolódtam az edzőtáborba, de végül kezdő lehettem, és minden működött. Thierry Henry és David Trezeguet nem voltak ott, így aztán elöl játszottam Peguy Luyindula mellett. Kimerítő volt Vincent Kompany ellen, de akkoriban könnyű volt a játék azzal a középpályával. Zinédine Zidane-tól kaptam a gólpasszt. Hogyan másként kezdődhetett volna jobban?”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. májusi számában.)
