Szöveg L. Pap István
A hazaiak védelmében futballozó Váczi Dénes ekkor már válogatott játékos volt – összesen hétszer szerepelt a nemzeti tizenegyben –, 1988 és 1996 között minden bajnoki idényben legalább háromszor talált be, a csúcsa 11, ami védőtől elsőrangú produkció.
Az 1994–95-ös idényben már rúgott gólt a Sopronnak és a Fradinak is, amikor az Újpest ellen (a tabella élén álló lila-fehérek Szanyó Károly góljával ekkor 1–0-ra vezettek a Béke téri stadionban) meglőtte valamennyi közül a legnagyobbat is…
„35. perc: Jakab jobbról a felhők magasságáig rúgta fel a labdát, Tóth pedig a büntetőpont közeléből kifejelte azt. A balösszekötő helyen érkezett Váczi, és 28 m-ről igazítás nélkül bődületes erővel lőtt a jobb belső sarokba. 1–1” – írta tudósításában a Nemzeti Sport.
A televíziós közvetítésben még a mindig egykedvű kommentátor, Vitray Tamás is elvesztette higgadtságát: „Húúúúj, de nagy gól, hát én még ilyet nem is láttam”. Valóban embertelen nagy volt, a labdának nem is volt leszálló ága, nyílegyenesen vágódott a léc alá.
„Az igaz, hogy »szerencsésen« jutott el a söprögetőhöz a labda, de Váczi igenis kereste és megtalálta a kapura lövés lehetőségét. És olyan erővel tudta megrúgni a labdát, hogy az szinte tojássá megnyúlva vágódott be a kapu közepe táján a lécről. Az már más kérdés, és arról a »front« túloldalán kellene sopánkodni, hogy a lövés pillanatában Praj kapus éppen »bemérte magát«, hogy hol is áll a kapuban, s csak akkor kezdte el felemelni a kezét, amikor a süvítő labda már elhagyta a tizenegyespontot…” – írta a meccs utáni elemzésében a Nemzeti Sportban Oroszhegyi Károly.
Tegyük hozzá, hogy két héttel később a válogatott közép-amerikai túráján Váczi centikre volt attól, hogy a legendás Azték-stadionban negyven méterről szétlője a kint álló Jorge Campos kapuját is, de a Mexikó–Magyarország (5–1) mérkőzésen az extravagáns kis kapust megmentette a léc.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. májusi számában.)
