Szöveg L. Pap István Fotó FFT
Válogatottunk 1959. november 8-án, öt és fél évvel a balszerencsés körülmények között 3:2-re elvesztett 1954-es vb-döntő után az NSZK-t fogadta a Népstadion 90 ezer nézője előtt.
Az 1958-as vb-n az NSZK a negyedik helyen végzett, míg a magyar csapat nem jutott tovább csoportjából. Baróti nem sokat teketóriázott, csapatépítésbe kezdett. Így került a legjobbak közé két fiatal, Göröcs János és Albert Flórián.
Egyikük tehetsége sem volt vitás, de Baróti az utóbbinak azt mondta: „Flóri, ha leérettségizel, játszol a válogatottban”. Így is lett, a középcsatár végzett a Madách Imre Gimnáziumban, és június 28-án a svédek ellen bemutatkozott a legjobbak között. Még nem lőtt gólt (Göröcs viszont kettőt) a 3:2-re megnyert mérkőzésen, de az NSZK ellenit már 4 meccs/4 gól mutatóval várta.
A találkozó után ez állt a Népsportban, mintegy értékelve a közelmúlt válogatott mérkőzéseit: „A legkiemelkedőbbek közül előbb a most 20 éves Göröcs, majd a 18 éves Albert vert gyökeret a nagyválogatottban és vitt új színt, friss vérkeringést az együttesbe”.
A mozgásával tévesztette meg az ellenfeleit, az NSZK-nak rúgott gólja a legjobb példa erre. Bár a Népsport meglehetősen visszafogottan írta le a 47. perc eseményeit: „Albert kapja a labdát a 16-os előtt, a középcsatár »díszkísérettel« tör előre, három védőt is kicselez, szorongatott helyzetben balra kanyarodva 7 méterről a kapu bal oldalába lő. 2:0.”
Az értékelés egy kicsivel már közelebb visz a valósághoz. „Albert hátravontan játszott, igen sokat fáradozott. Ezúttal néhányszor meg is szerezte a labdát. Igyekezett kiszolgálni társait. Emellett egyszer-másszor igen jó egyéni alakítással vonta magára a figyelmet. Gólja ragyogó csatárteljesítmény volt.”
A Képes Sport már lényegre törőbben fogalmazott: „A félpályáról induló Albert végigcselezve az egész német védelmet, nehéz szögből egy olyan káprázatos gólt lőtt, amitől szinte elámult a közönség”.
Valahogy így.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. áprilisi lapszámában.)
