„Azt hiszem, hallgatóim, hogy Önök között ott vannak neves költők, olyan Kossuth-díjas költők, mint Zelk Zoltán, Benjámin László. Arra kérem most Önöket, buzdítsák, lelkesítsék majd a magyar csapatot egy szép verssel, amikor hazatérünk ismét a mi szép hazánkba, hazatérünk Magyarországra. Várják a magyar csapatot egy gyönyörű verssel, amely az újabb, nagyobb sikerek felé buzdítja majd a magyar csapatot, a világbajnokság, a jövő évi svájci világbajnokság felé…” (Szepesi György rádióközvetítése a londoni 6:3 lefújása utáni pillanatokban)
Kacsafarhát
Futball-rap
Ez a futball-rap, ez a fociról szól!
Együtt ordítunk fel, mikor ott a gól.
Itt van egy csapat, amit mindenki szeret:
a magyar válogatott, a nemzeti tizenegy.
Egy ország célja és egy ország érdeke
a mi csapatunk legyen a derbi győztese!
Sok ezer szurkoló, aki ebben segít,
a stadionban vagy éppen a tv előtt szorít.
Magyarország nélkül rendezik a vb-t,
irigykedve nézzük esténként a tv-t,
hisz ’86 óta folyton csak süllyedünk,
2005-öt írunk, meddig tűrhetünk?
Drága uraim, ti befolyásos emberek,
nem tesztek semmit és kinyalják a s**getek,
hol van a pénz, amit a focira szántatok?
Abból emelkedett fel a „tízmilliós” házatok…
Nincs egy stadion, ez tiszta szégyen!
Leomlik a felső karéj még a héten.
A kis kölök, aki meg edzésre járna
a gépet nyüstöli, mert nincs kész a pálya.
Drága magyar foci, érted szurkolunk!
Drága magyar foci, érted meghalunk!
A labda gömbölyű, a sportág nagyszerű!
Drága magyar foci, ó ez gyönyörű!
Vannak itt emberek és csak a pénz számít,
megígér mindent, de nem tesz, csak kábít.
Furulyázni képzel, azt én is tudok,
ott ül a székben az a vadbarom tulok.
Jól érzi magát, hisz megkapja a pénzét,
a sikkasztásból kiveszi a részét.
Minket viszont nem érdekel más,
csak a színtiszta magyar labdarúgás.
Drága magyar foci, érted szurkolunk!
Drága magyar foci, érted meghalunk!
A labda gömbölyű, a sportág nagyszerű!
Drága magyar foci, ó ez gyönyörű!
Itt van a bajnokság: a színvonal semmi,
mégis jó érzés egy meccsre kimenni!
Fradi–Újpest rangadó, ezt meg kell nyerni!
A lefújás után lehet lila majmot verni.
A meccsen alázunk, bejönnek a cselek,
a tábor énekel, én szépen berekedek:
az katarktikus élmény, ezt tudjuk jól,
szabadrúgás, jó lövés és bombagól!!
Itt van ez a csapat: zöld-fehér a színe,
együtt dobban minden fradista szíve.
1899:
a városrész neve Feri vagyis Ferenc.
IX. kerület: szent ez a terület,
zöld és fehér minden kis felület.
Üllői úton fekszik a stadion,
birodalom ez, akárcsak Babilon.
(2005)
Szöveg Szöllősi György
Mondhatják, persze, ez a szöveg annyira gyenge, hogy szóra sem érdemes, és tulajdonképpen nem is tudunk ezzel vitába szállni. Valóban, létezésének meglepő tényén és végtelen demokratikus elkötelezettségünkön kívül tényleg semmi sem indokolja, hogy nyomtatásban közöljük egy olyan együttes számát, amely tulajdonképpen máris eltűnt a történelem süllyesztőjében. De mégis… Van valami, amit kiemelünk, miután elolvassuk ezt a szerénységet. Kettő plusz négy sor, amely szerintünk megállja a helyét (egy rapdalban legalábbis), és még inkább mindaz, amit ez a hat sor üzen.
„Magyarország nélkül rendezik a vb-t / irigykedve nézzük esténként a tv-t” Ez szerintem szellemes a maga egyszerűségében, ráadásul súlyos igazságot fogalmaz meg. Ugyanennek a generációnak esszenciális élménye, hogy „Nincs egy stadion, ez tiszta szégyen! / Leomlik a felső karéj még a héten. / A kis kölök, aki meg edzésre járna / a gépet nyüstöli, mert nincs kész a pálya.” És hát mindezt lassan tíz éve rappelte egy nevesincs zenekar, a helyzet azonban nem sokat változott. Az új nemzeti stadion ügyében – immár kijelenthető – a nemzeti ügyek kormánya sem lépett előre, noha a ciklus háromnegyedén túl vagyunk.
Ha a zenekar a rapet tartotta a legmegfelelőbbnek mondanivalója kifejezéséhez, akkor elképzelni sem merjük, miként alkothattak a többi műfajban. A Futball-rap szövegének nagy része ugyanis vállalhatatlan rímekből, erőltetett sorokból áll, végül klubsoviniszta színezetet kap (zöldet), és a színvonala a gyenge kezdés és a halvány folytatás után erősen hanyatlani kezd. Éppen úgy, mint egy magyar bajnokié a kétezres években.
Kacsafarhát
Sok dalszöveget, egyetlen fotót és nulla videót találtunk a neten a Kacsafarhát együttesről, amelyről az egyetlen információ az önmagukért beszélő szövegek mellett egy angol nyelvű összegzés két mondatban. Ebből derül ki, hogy egri illetőségű csapatról van szó, és a három tag neve is – Boczán József, Bodor Norbert és Magvasi Adrián –, akik a kép alapján tizenéves srácok lehetnek vagy lehettek, amikor az együttes a kétezres években működött, a bemutatás ugyanis múlt időben fogalmaz. Állítólag nem tartották magukat kimondottan rapzenekarnak, csak azért választották ezt a módját az önkifejezésnek, mert szerintük így érvényesülnek a legjobban a dalszövegeik.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. júniusi lapszámában.)
