Dietmar Hamann leghíresebb gólja minden bizonnyal az az Anglia elleni győztes gólja, amit a régi Wembley utolsó meccsén szerzett, saját bevallása alapján viszont nem az a legnagyszerűbb.
Interjú Chris Flanagan Illusztráció German Aczel
„A kapusnak meg kellett volna fognia a labdát – mondja a német az FFT-nek. – A legnagyobb gólom az, amit a Portsmouth ellen lőttem.” Néhány hónappal a 2003–04-es idény vége előtt a Liverpool csak a tabella nyolcadik helyén állt, és az utolsó hét meccséből csak egyet tudott megnyerni. Ekkor jött Hamann, hogy döbbenetes góljával elkápráztassa a munkanapon megrendezett meccs közönségét.
„A szöglet után a labda átrepült a tizenhatos felett, Michael Owenhez került – idézi fel Didi. – Ő elindult a sarokzászló felé, de észrevett, és nagyszerű passzt kaptam tőle. Olyan tökéletesen érkezett a labda, hogy nem volt értelme lekezelni, hanem kapásból lőhettem. Egyszerűen csak belebikáztam.”
A labda a bivalyerős lövést követően Shaka Hislop kapujának felső sarkában állt meg, miközben Sami Hyypiä azon ügyeskedett, hogy nehogy az útjában álljon. „Ha egy hónapig lövöldöznék a kapura, akkor sem tudnám úgy eltalálni, mint azon az estén – ismeri el. – Néha, amikor visszanézed a gólokat, a tévében másmilyennek tűnnek, mint ahogy átélted őket. Ez viszont tényleg különlegesre sikerült, és később az idény góljának is megválasztották.”
A Liverpool végül 3–0-ra megnyerte a meccset, a tabella negyedik helyéig jutott, és indulhatott a Bajnokok Ligájában is, amit a következő évben az isztambuli döntőben fantasztikus izgalmak után megnyert.
A gól talán jelentősebb annál, ahogy Hamann látja. „Értem, mire gondolsz, nyugodtan írd bele a cikkbe – nevet, miközben az FFT magyarázza a kontextust. – Ha azt a gólt nem lőttem volna, akkor nem jutottunk volna be a Bajnokok Ligájába!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)
