Ültünk az alcsúti arborétum fogadójában, és többnapos brainstorming keretében találtuk ki, mik legyenek az állandó rovatok, hogyan fordítsuk le az egyes, legendás címeket az angol változatból, hogyan nézzen ki a magyar FourFourTwo magazin. A világ kedvenc futballmagazinjának magyar kiadása. Akkor már évek óta rajongva-irigykedve olvastuk a brit kiadás szellemes, laza, tartalmilag és formailag is pazar cikkeit, elemzéseit, amelyeket az angol humor és önirónia, mindenfajta görcsösséget nélkülöző, intellektuálisan magasan a hagyományos futballszint fölött lebegő színvonal jellemzett.
„A futball szellemi csúcsterméke” – alkottuk meg akkor, 2010 elején az egyik szlogent, amelyhez igyekeztünk végig méltóak maradni, olyan legendás rovatokkal például, mint a magyar labdarúgás helyszíneit bemutató Hazai pálya, a könyv- és filmkritikák, kiállítási beszámolók, verselemzések, jobbnál jobb vendégszerzők publicisztikái, riportjai, Vörös
Csaba titkosszolgálati sorozata vagy „Veszprémi Linda” nyomozásai. És közben londoni kollégáinktól érkeztek a világfutball legújabb történetei, exkluzív interjúi és szakmai anyagai.
Olyasfajta szimbiózis volt ez, amelyben az FFT világszínvonalán egyesült a nemzetközi foci friss vérárama és a magyar futball gazdag öröksége, mélyre nyúló gyökérzete, szellemi hagyománya. Megnyertük tiszteletbeli főszerkesztőnek a valaha élt legnagyobb magyar sportújságírót, Szepesi Györgyöt, aki olvasta, véleményezte és szerette a lapot, és felkértünk egy sor nagyszerű személyiséget a labdarúgás világából és környékéről tiszteletbeli szerkesztőnek, Réthy Bélától Nyilasi Tiboron vagy Árok Ferencen át Les Murray-ig. Nagy megtiszteltetés, óriási segítség volt mindannyiuk szerepvállalása. Ahogyan Orbán Viktor miniszterelnöké és Csányi Sándor MLSZ-elnöké is, akik éppen akkor láttak hozzá a magyar futball újjáépítéséhez, amikor elkezdtük a magyar FourFourTwo-t. A kezdetben szinte reménytelennek tűnő, ám annál szebb kihívással kecsegtető művelet főhadiszállásán, a Puskás Akadémián fogadták be a szerkesztőségünket, mi pedig azzal indultunk csatába, hogy az FFT a stadionok, pályák fizikai újjáépítésén, a beton és a fűmag szakszerű felhasználásán túl a magyar futball kulturális újjáépítésének fóruma, műhelye, orgánuma lesz. Azóta, hogy Értékes Christos, első tulajdonosunk és lapigazgatónk 2009-ben felhívott, hogy lennék-e a magyar FFT főszerkesztője, mára gyakorlatilag megújult minden első és másodosztályú stadion, épült vagy újjáépült másfél ezer futballpálya, öltöző, klubház Magyarországon, létrejöttek a nagy futballakadémiák (Debrecen, Honvéd, Puskás stb.) pompás komplexumai, sőt a külhoni magyar közösségek futballjának csíkszeredai, topolyai, dunaszerdahelyi, sepsiszentgyörgyi (a felsorolás itt sem teljes) fellegvárai.
Negyvennégy év szünet után kijutottunk két Európa-bajnokságra, az elsőn csoportelsők lettünk, a másodiknak társrendezői voltunk a százéves álmot megvalósító új Puskás Arénában, és itt is végig harcban álltunk a továbbjutásért. Rendeztünk európai Szuperkupa-meccset, elnyertük az Európa-liga jövő évi döntőjének rendezési jogát, a válogatott, a Ferencváros és a sportdiplomácia elhozta Budapestre a Barcelonát, a Juventust, a Manchester Cityt, a Tottenhamet, a Bayern Münchent, a Leipziget, a francia, az angol, a portugál válogatottat, a Ferencváros 25 év után bejutott a BL főtáblájára és sorrendben háromszor ott volt valamelyik európai csoportkörben, első magyar csapatként, amely képes volt erre. Szoboszlai Dominik a valaha volt legdrágább magyar játékos lett, az MLSZ elnöke ma már alelnöke a FIFA-nak és az UEFA-nak, miközben itthon jó kétszeresére nőtt az igazolt labdarúgók száma, most már eléri a 300 ezret. Az NB I pedig – a kiszámítható és tetemes közvetítési jogdíjaknak és a szerencsejáték-bevételeknek is köszönhetően – stabil pénzügyi lábakon áll. Azóta, hogy jószerével nem volt magyar kézben lévő sportmédia Magyarországon a mi lapunkon kívül, elindult a magyar nemzeti sportcsatorna, az M4 Sport, amely minden háztartásban ott van, és amely évek óta közvetíti a hazai bajnoki, a válogatott- és a Bajnokok Ligája-meccseket, miközben végre a nyomtatott és online piacvezető sportorgánum, a Nemzeti Sport is újra magyar tulajdonba került, sőt sugározni kezdett az első sporttémájú rádióállomás, a Sportrádió is.
Ha az itt leírt forradalomban magazinunknak jutott némi inspiráló, elemző, tájékoztató szerep, márpedig jutott, akkor különösen jó érzéssel mondhatjuk, hogy a magyar FFT betöltötte a küldetését. Időtálló cikkeink, interjúink, a 15 ezer oldalnyi szellemi termékünk fontos és megkerülhetetlen része a magyar futball történetírásának, a labdarúgásról való gondolkodásnak, sokan és rendszeresen idézik, kutatják és gyűjtik ezt az anyagot. Köszönet nekik, főként az olvasóknak, aztán a 12 év több száz szerzőjének (vannak, akik innen indulva lettek neves újságírók), a lapkészítésben segítő minden kollégának, a nagylelkű hirdetőknek, akik a járvány idején is kitartottak mellettünk és mindenkinek, aki szerette az
FFT-t. Ez itt most a búcsú ideje.
Szöllősi György
(A FourFourTwo magazin 2022. májusi számának főszerkesztői jegyzete.)
