A globális kiadás legjei mellett szóljunk néhány szót a magyar futball 2021-es esztendejéről is, amely éppen olyan felemás volt, mint a magyar futball évszázados története. Akadtak benne bőven büszkeségre okot adó pillanatok, de fájdalmas kudarcok is. Ha csak azt nézzük, hogy a válogatott egy pokolian nehéznek ígérkező csoportból, Portugália, Franciaország és Németország mellől a harmadik mérkőzés 84. percéig továbbjutásra állt, akkor csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a már a kijutást is bravúrral elérő csapat teljesítményéről. A franciák és a németek elleni világraszóló döntetlen, a pazar hangulatú budapesti Eb-meccsek után az ősszel a Wembley-ben is elértünk egy döntetlent. Igen, ott, ahol egykor 6:3-ra győztünk, de ahol azóta, az 1953 óta eltelt csaknem 70 évben mindig kikaptunk.
Ezek nagy fegyvertények. Ha azonban rápillantottunk a Puskás Aréna eredményjelzőjére az angolok elleni hazai meccs után, a 0–4 akkor is siralmasan festett, ha a friss Eb-ezüstérmes gázolt is át a mieinken a második félidőben. A Magyarország és a magyar szurkolók ellen vezetett nemzetközi lejáratókampány láttán csak nőtt a keserűség bennünk. Nem is beszélve az albánoktól oda-vissza elszenvedett vereségekről, amelyek szertefoszlatták a világbajnoki részvételről szőtt álmainkat. Negyvennégy év után egymás után két Európa-bajnokságra kijutottunk ugyan, de világbajnokságra megint nem sikerült, 1986 egyszer sem.
Sajnáltuk, hogy Szoboszlai Dominik nem játszhatott az Eb-n, de örültünk, hogy aztán a Lipcsében és a válogatottban is kezdett megint magára találni. Történelmi tény, hogy a Fradi az első magyar klub, amely sorrendben háromszor képes volt bejutni valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe, ám a tavalyi csodás BL-kvalifikációhoz képest némi visszalépést jelentett az Európa-liga. Az ottani halovány magyar szereplésre pedig az lehet az egyetlen magyarázat, hogy megint nagyon nehéz csoportba került a Ferencváros (a Celtic, a Leverkusen és a Betis mellé).
Szokatlan és talán túlzó hírek jönnek Szalai Attiláról, de már fel sem kapjuk a fejünket, ha a török Fenerbahcéban játszó magyar válogatott védőt egyik nap a Chelsea-vel, másnap az Atlético Madriddal hozzák hírbe. A felemás megítélést jól jellemzi, hogy sokan már azt is botrányosnak találták, a magyar válogatott az Év Sportolója-szavazáson bekerült a legjobb háromba, míg mások a Rossi-csapat végső győzelmének örültek volna. Mint ahogy a közönségszavazatokkal is diadalmaskodó, franciák elleni Fiola Attila-gól lett az Év Sportpillanata, az a néhány másodpercbe sűrített csoda, amely talán a legtöbb magyar lelkét érintette meg 2021-ben.
Mindent összevetve tehát: soha rosszabb futballévet! S akár 2022- ben is csodát tehet a magyar válogatott, ugyanis a szerencsének és saját teljesítményének köszönhetően megint a világ legjobbjaival játszhat majd: a Nemzetek Ligájában a németekkel, valamint a múlt nyári Eb-döntős angolokkal és olaszokkal…
Szöllősi György
(A FourFourTwo magazin 2022. februári számának főszerkesztői jegyzete.)
