Amikor 2006 nyarán, már túl a futball vb-n, éppen a Balaton-felvidéken „edzőtáboroztunk” amatőr „blaszhármas”csapatunkkal, a Tabán FC-vel, Jakab János hívott telefonon. A volt NB I-es csatárt akkor ismertem meg, amikor Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadójaként ő segített 2001-ben összehozni egy interjút az akkoriban az NB III-ban futballozó kormányfővel a Voetbal International holland szaklap számára, amelynek Magyarországra érkező munkatársa MLSZ-sajtófőnökként kérte a segítségemet. A beszélgetésre, azt hiszem, Pusztaszabolcson került sor, a vendég teljes meglepetésére, egy igazán hagyományos vidéki sporttelep öltözőajtajában, miután Magyarország kormányfője kapott az edzőtől jó húsz percet a meccs végén csereként, lezuhanyzott a szegényes öltözőben, és valaki egy üveg sört nyomott a kezébe. A többoldalas riport Egy elégedett kispados címmel jelent meg, de most nem erről, a húsz évvel ezelőtti történetről szeretnék írni.
Hanem arról a tizenöt évvel ezelőttiről, amikor Jakab János hívására életemben először jártam Felcsúton. Még bőven benne a nyárban, talán az NB II első fordulója lehetett, amelyet a választásokat nem sokkal korábban elveszítő ellenzék vezetője a másodosztályba vezényelt Ferencváros meccsén kezdett, jelképes cselekedetként bérletet vásárolva a legnépszerűbb, de történelmi mélypontra süllyedt csapat mérkőzéseire. Utána pedig Felcsútra sietett, ahol immár szintén NB II-es klubja játszott, de ekkoriban már nélküle. Ott találkoztunk, és a szünetben – a fejlesztéseket végző alapítvány elnökének, Mészáros Lőrincnek a vezetésével – megnézhettem a formálódó futballakadémia kollégiumát, a felújított, korábban a téesz által lelakott, terményraktárnak használt kúriaépületet, amelybe hamarosan beköltöztek az első akadémisták.
Köztük a 14 éves Szolnoki Roland, aki aztán a Puskás Akadémia csapatkapitányként vehette át a felnőtt NB I ezüstérmét a minap, 2021 nyarán, tizenöt évvel később. Annak az idénynek a végén, amelyben a 2006-ban még másodosztályú Ferencváros 25 év után újra eljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, amelynek során a korábbi 44 év szünet után másodszor is kijutott az Eb-re a magyar válogatott, és amelyben története során először Európa-bajnoki mérkőzéseket rendezhetett Magyarország. Hiszen közben megépült a fél évszázadig csak remélt, majd újabb fél évszázadig toldozgatott, félbehagyott Népstadion helyén az új nemzeti futballstadionunk is, amely ugyanebben az idényben otthona volt az európai Szuperkupa-mérkőzésnek, de a Bayern München és a Sevilla mellett fellépett itt a Manchester City, a Liverpool, a Leipzig, a Tottenham, a Barcelona, a Juventus, a francia és a portugál válogatott is. Hiszen a Puskás Aréna volt a járvány tombolása idején sok, máshonnan száműzött nagycsapat menedéke, majd a 2021-re halasztott 2020-as Eb egyetlen telt házas helyszíne.
Amikor ezeket a sorokat írom, a Puskás Akadémia csapata éppen továbbjutott finn ellenfelével szemben az Európa-konferencialigában, kollégáim pedig a csodás magyar Eb-meccseket dolgozzák fel a következő oldalakon. Azokat a találkozókat, amelyek tíz- és százezrek nyarát tették szebbé, élménydúsabbá, büszkébbé, amelyeken például a világbajnok franciák elleni mérkőzésünk legjobbjának választotta az UEFA a korábbi Puskás-akadémista Kleinheisler Lászlót. Nem Mbappét, nem Griezmannt, nem Pogbát: a Felcsúton egykor NB II-es bajnok Kleinheislert.
De a lényeg, hogy tíz-tizenöt év alatt nemcsak a megújulás jelképének tekinthető Felcsúton és a Ferencvárosban változott nagyot a világ, hanem a teljes nemzetet képviselő válogatott 2016 után ismét képes volt a stadionba vonzani, tévé elé ültetni, szurkolóvá tenni magyarok millióit. Ehhez a fantasztikus utazáshoz képest csekély bosszúság, hogy a németek végül másodszor is kiegyenlítettek ellenünk Münchenben, meg hogy az UEFA éppen a legjobb Eb-helyszínt bünteti aránytalanul.
Mi büszkén mondhatjuk: Szép volt, fiúk!
Szöllősi György
(A FourFourTwo magazin 2021. augusztusi számának főszerkesztői jegyzete.)
