Szöveg Richard Edwards Fotó Joe Gray, National Archive Fordítás Kovács Gergely
Kiesés, problémák, Rémi Garde: nem egyszerű manapság az Aston Villa-szurkolóknak. És akkor csak a jelent említettük, nem beszéltünk Tim Sherwood és Gabby Aglonbahor időszakáról vagy Roberto Di Matteo 124 napig tartó uralmáról.
Ha azonban 1890-ig megyünk vissza, azt látjuk, hogy a Villa nagyon hasított, általában nem kikapott, inkább nyert otthon. Igen, ugyanis 1890-ben, amikor Viktória királynő uralkodott, Vincent van Gogh épp az utolsókat lehelte, Agatha Christie pedig épp az elsőket lélegezte, az Aston Villa lett a baseball első bajnoka Angliában.
Ez a 126 évvel ez előtti idény volt az egyetlen, amikor profi baseballbajnokságot rendeztek Angliában. A kísérletben négy hasonló mértékben excentrikus csapat és néhány ügyefogyott jenki vett részt.
Az akkori futballisták – mai, szanaszét utazgató újkori társaikkal ellentétben – általában otthon töltötték a nyarat, és ez komolyan azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a viktoriánus konyha csemegéiben elmerülve túlsúlyosan és elkényelmesedve érkeznek vissza a szünetről. Éppen emiatt döntött úgy az Aston Villa, a Preston North End és a Stoke City vezetősége, hogy beneveznek a baseballbajnokságba.
„Elhatározták, hogy összeverbuválják a helyieket, köztük ezeknek a kluboknak a labdarúgóit is, továbbá jó pár amerikait és kanadait, akik már elég járatosak voltak a sportágban – mondja Josh Chetwynd amerikai baseballtörténész és újságíró. – A futballklubok nagy lehetőséget láttak a dologban, hogy játékosaik megőrizzék állóképességüket a nyár folyamán is.”
Az egész egy amerikai vállalkozó, egyben a baseball úttörője, Albert Spalding fejéből pattant ki. Szerette volna a baseballt az egész brit birodalom területén elterjeszteni, mert hatalmas üzleti lehetőséget látott benne. Úgy gondolta, örülnek majd neki azok a nemzetek, amelyek ekkorra kezdtek pont beleunni a krikettbe.
A kezdeményezéshez csatlakozott még a Derby County Baseball Club (a fociszakosztályt öt évvel később alapították csak meg, és jó száz éven át a baseballstadiont használták a labdarúgók is), és a négycsapatos bajnokság elrajtolt.
Sudell őrnagy, aki a Prestont képviselte a futballszövetség tanácsában, nagyon hitt benne, hogy, hogy a baseball csodát tesz a játékosokkal. „Sokkal sportosabbak lesznek tőle. Minden egyes labda egy komoly mozdulattal jár, ettől ki fognak csiszolódni.”
Az egyik ilyen csiszolódni vágyó játékos James Cowan volt, a gránit arcú és keménységű hátvéd, mellette ott volt még Fred Dawson, akinek kulcsszerep jutott az 1887-es FA-kupa-győzelem során. Hozzájuk csatlakozott még John Devey csatár, aki pedig a későbbi, 1897-es dupla idényvégi sikerből vállalt oroszlánrészt, és 168 mérkőzésen 268 gólt szerzett.
Devey ütővel a kezében, nem pedig futballcipővel a lábán mutatkozott be az Aston Villában. Spalding szedett-vedett csapata ragyogóan új, Birmingham feliratú mezben várta első mérkőzését 1890. június 21-én a Wellington Road-i pályán. Ami nem volt épp egy Yankee-stadion.
„Sűrűn álltak ott a fák, a játékosok ezek közt rohangáltak, hogy elkapják a labdát – idézte fel Arthur Hunter, az újonnan alapított Villa-csapat egyik tagja. – Lenyűgöző volt, de nem éppen szakszerű.”
Lehet, hogy meglepő, de még a kor legnagyobb krikettjátékosa is kétségeket fogalmazott meg a baseballal kapcsolatban. „Kevés angol érti még, hogyan is kell jól játszani a baseballt – sopánkodott az angol válogatott kapitánya, W. G. Grace a The English Illustrated Magazine hasábjain. – És nem is gondolom, hogy túlzottan divatba jön majd Angliában.”
Valóban, a korabeli sajtó egy fikarcnyit sem foglalkozott azzal a kísérlettel, amely során igyekeztek meghonosítani a sportágat a szigetországban.
„A viszonylagos ismeretlenséghez hozzáadódott az a negatív előítélet, amely a New York Herald londoni kiadásából áradt” – állítja Joe Gray, a nagyon alaposan megírt What About The Villa szerzője.
Az idény első heteiben a helyiek sem figyeltek fel arra, hogy mi történik Birminghamben. A Birmingham Daily Post azt írta, hogy a csapat rendkívül gyér közönség előtt játszotta első mérkőzését. A meccset félbe is kellett szakítani, mert megnyíltak a brit egek, és az eső elmosta a játékot. Északabbra, Prestonban a Derby megnyerte az első végigjátszott mérkőzést, 9:6-ra megverte a vendégeket.
„A Derby volt a legjobb – mondja Chetwynd. – Számos amerikai játszott a csapatban, bár fura módon pont ez lett a veszte.”
A Derby szokatlan módon egy amerikai dobóval állt ki, ő ámulatba ejtette az angol ütőjátékosokat, akik nem értették, mi találta el őket, illetve mi repült el hadonászó ütőjük mellett.
„A Derbynek volt egy dobójátékosa, akit Reidenbachnak hívtak, állítólag az első dobása szinte sokkolta az ütőjátékost – mondja Gray. – Az idény elején azt sem tudták, mit kezdjenek ezzel az egésszel.”
A Preston és a Stoke sem igazán kedvelte Reidenbach dobásait. Olyannyira sokkolta az angol játékosokat, hogy miatta a szabályokat is megváltoztatták, így a kluboknak már angol dobókat kellett alkalmazniuk a tengerentúliak helyett.
A Derby szokatlan módon amerikai dobóval állt ki, aki ámulatba ejtette az angol ütőjátékosokat
A Derby nem fogadta el ezt a változtatást, és július végén kivonult a bajnokságból, ezzel a Villa lába elé helyezte a nagy lehetőséget. A nagy rivális minden eredményét törölték, így a bajnoki címért a Prestonnal kellett megharcolni.
De az idény hátralévő részében még az eredmény nyilvántartása és kiszámítása is jelentős problémákat okozott. „A gondok annyira súlyosak, hogy javasolt lenne a vezetés közbeavatkozása” – írta a Sportsman augusztusban.
Végül erre mégsem került sor, és a Villa nyerte a bajnokságot a Preston előtt. Ezzel az eredménnyel a csapat edzője, William Barr – akit már a bajnokság kezdete előtt is a sportág misszionáriusának neveztek – a mennybe ment. Barr ekkor még azt is ki merte jelenteni, hogy a sportág jövője fényesebb Angliában, mint a tengerentúl. Azonban ez bizonyult minden idők leggyengébb sportjóslatának, mivel már új idénybe sem kezdtek bele az elsőt követően, de 1890-ben még minden elképzelhető volt.
Néhány évvel később a sportág Londonban támadt fel a London Major Baseball League köré szerveződve (balra), legkiemelkedőbb sztárja a kanadai Roland Gladu lett.
A baseball a mai napig népszerű amatőr szinteken Angliában. Azok az idők viszont elmúltak, amikor jól megfizetett amerikaiak özönlöttek a nyárra Európa nyugati felébe.
Ennek ellenére a Villa fás pályán kivívott sikere a futballt is nagyban inspirálta. 1894 és 1900 között a klub öt bajnoki és két kupaaranyérmet szerzett.
Steve Bruce sikerei még váratnak magukra. Talán egy kis baseball ezen is segíthetne.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. januári lapszámában.)
