Nagyinterjú: Tony Cascarino

Interjú Sam Pilger Fotó Leon Csernohlavek Fordítás Kovács Gergely

Tony Cascarino mindig is egy kicsit másként működött. Élete során csöppent már fegyveres rablásba, rendőri összecsapásba, kipróbálta a kőművességet és a fodrászszakmát is. Klasszikus nehézfiú, akit egyszer megkért az egyik menedzsere, hogy ne fesse a szempilláját.

Gazdag és eseménydús pályafutása húsz éven át tartott, és 600 mérkőzést jelentett, a legaljáról jutott el Dél-Franciaországba. Szerinte nem volt elég jó a válogatottba, mégis 88-szor hívták meg, játszott egy Európa- és két világbajnokságon.

Egy dél-londoni étteremben ültünk le beszélgetni, és a találkozás szórakoztatóra, egyben brutálisan őszintére sikeredett, miközben végigvettük élete és pályafutása főbb állomásait.

Amikor épp egy építkezésen nyomtad melósként, feladtad a futballálmaidat?
Kyle Wickham, Keston
Igen, minden reményt feladtam, és nem is játszottam tizenhét és tizenkilenc éves korom között. Olykor-olykor felhívtak, hogy ugorjak be egy meccsre, de annyira kimerített az építkezés, hogy vasárnapra már nem maradt energiám. Tárgyaltunk a Queens Park Rangersszel, de végül nem vittek el. Clive Allennel és Paul Goddarddal együtt próbáltak ki, belőlük sztár lett. Láttam, mennyire ügyesek, és gondoltam is magamban, hogy ha ez a szint, akkor nekem lőttek. Úgyhogy elmentem építőmunkásnak, és nem is gondoltam a futballra, de közben egyre erősebb és nagyobb lettem, ami még jól jött később. A lábam is hatalmasra nőtt, úgyhogy amikor a Gillinghamhez mentem próbajátékra, jó benyomást keltettem, és már sínen is voltam.

Miért döntöttél úgy, hogy női fodrász leszel? A feleséged rád merné bízni magát?
Jimmy Crosby, Liverpool
Nem, a közelébe sem engedne! Az anyukám meglátott egy hirdetést, amelyben fodrászinast kerestek Bromleyba, bennem meg mindig is volt önbizalom. Jelentkeztem, és nagyon élveztem. Egy lánnyal dolgoztunk együtt, úgy nézett ki, mint Debbie Harry a Blondie-ból, és a szárnya alá vett. Elvitt a West End számtalan klubjába, köztük melegbárokba is. Kezdetben tiltakoztam, de azt ígérte, hogy lányokkal ismerkedhetek, így kötélnek álltam, és nem bántam meg. Amikor először jelentem meg a Gillinghamnél, a menedzser megkért, hogy öltözzek át, mert a ruhám nem méltó egy futballistához. Úgy néztem ki, mintha a Spandau Ballet-ban játszottam volna. (Angol fiúbanda a ’80-as években – szerk.) Azt is megtiltotta, hogy fessem a szempillám. A fodrászatban megmostam a nénik haját, dauert csináltam, beraktam őket a búra alá száradni. De egy év után rájöttem, hogy ezt mégsem nekem találták ki, pedig szívesen dolgoztam Michelle-lel, és örömmel jártam vele a vagány londoni klubokat. Egyszer Boy George-dzsal is találkoztam, amikor még senki sem ismerte, és én is csak évekkel később jöttem rá, hogy ki is ő.

Igaz, hogy a Crockenhill egy csomag mezért és néhány hullám fémlemezért adott el a Gillinghamnek?
Alfie Mitchellmore, Twitter
Valahogy így volt, de mégsem pontosan így. Nem álltam szerződésben a Crockenhill-lel, ezért nem is követelhettek értem pénzt, ezért a Gillingham felszerelést adott értem cserébe: kúpokat, labdákat, melegítőket. Hullámos fémlemezről nem tudok.

Az Old Den, a Millwall stadionja megérdemelte azt a félelmetes hírnevet, ami hozzá párosult?
Ian Barrett, Northampton
Teljes mértékben. Apám az Elephant and Castle városrészben nőtt fel, úgyhogy gyerekkoromban én is jártam Millwall-meccseken, és tudtam, hogy mire számíthatok. Félelmetes volt, rémisztő. Szerencsém van, hogy jól ment a játék, amikor ott dolgoztam, ugyanakkor láttam néhány csapattársamat, akik nem bírták a molesztálást. Egy lehetőségünk volt: rohangálni, mint a mérgezett egér, mert akkor legalább azt mondták, hogy próbálkozunk.

Milyen érzés volt, hogy te lőhetted a Millwall első élvonalbeli gólját egy Aston Villa elleni idegenbeli, 2–2-re végződő találkozón?
Lloyd Stephens, London
Az volt pályafutásom harmadik legszebb pillanata. Az első, amikor betaláltam Anglia ellen az ír válogatottban, a második pedig a tizenegyesem Románia ellen az 1990-es világbajnokságon. Azt kell, hogy mondjam, csodálatos volt, hogy én lőhettem a Millwall első gólját az élvonalban. Utána mulattunk egy nagyot egy klubban Swanleyban.

Mitől működött olyan jól a viszonyod a pályán Teddy Sheringhammel a Millwallban, és miért veszett össze annyira látványosan Andy Cole-lal, amikor együtt játszottak, holott a pályán ők is megértették egymást?
Josh Murphy, London
Van még olyan labdarúgó, aki ennyi kiváló partneri viszonyban remekelt? Teddy ennek a királya. Jól ment neki velem, Alan Shearerrel, Les Ferdinanddal, Jürgen Klinsmann-nal, Dwight Yorke-kal és Andy Cole-lal. Tudta, mik az erényeid, hatodik érzékének köszönhetően. Tudta, mit kell tennie. Szerette, ha egy ilyen együttműködésben ő a főnök, de ez egy cseppet sem érdekelt, mert engem is húzott magával. Hogy mi volt Cole-lal? Nos, nagyszerűen ment minden a pályán, de néha van olyan, hogy valakivel nem jössz ki jól. Néhány éve a Karib-tengernél golfoztunk Teddyvel, Cole a szomszédos asztalnál ült a bárban, de nem szóltak egymáshoz. Pedig sokat ünnepeltek együtt. Éreztem, hogy nagyon szomorú, amit látok. Talán elfogult vagyok, de szerintem ez nem Teddy hibája.

Igaz, hogy a Manchester United kétmillió fontot ajánlott érted, amikor a Millwall játékosa voltál?
Dominic Thanet, Altrincham
Ez akkor volt, amikor két gólt szereztem Észak-Írország ellen Dublinban, és visszajutott hozzám is, hogy felkeltettem Alex Ferguson érdeklődését. Nem érkezett ajánlat, csak érdeklődtek, mert Ferguson szerette azokat, akik a labdára törtek.

Miért nem ment igazán az Aston Villánál, holott te voltál a rekordigazolásuk akkoriban?
John Wilmore, New York
Szerintem nem ment rosszul ott. Tényleg gyengén indult, de a második idényben jó voltam. Majd jött Ron Atkinson, és jelezte, hogy mehetnék. Graham Taylor idején kerültem oda, de ő távozott a válogatott élére, később Venglos keze alatt játszottam. Az én szememben nem volt bukás. Bezzeg, ha a Celticet kérdeztétek volna…

Hogyan gondolsz vissza arra, hogy te lettél a Celtic rekordösszegű igazolása? És arra, ahogy a Rangers ellen játszottál Glasgowban?
Jake Roberts, Twitter
Szörnyű időszaka volt ez az életemnek, személyes és professzionális téren egyaránt. Pedig minden ideális volt: egy ír fiú elindult, hogy a Celtic játékosa legyen, ráadásul azért mentem oda, mert barátom és példaképem, Liam Brady volt akkoriban a vezetőedző. Sajnos nem tettem bele a szívem, nem igazán akartam elhagyni Angliát. Nagyon kemény volt Skóciában az élet, nem lehetett elszakadni a futballtól: a postás Celtic-szurkoló volt, a villanyszerelő Rangers. A Bothwell golfpálya közelében laktam, de mivel ez a Rangershez kötődött, azt javasolták, ne járjak oda. Ne már, komolyan? Egyszer találkoztam régi barátommal, Terry Hurlockkal, akivel még a Millwallban játszottunk együtt, de ekkor már a Rangers labdarúgója volt. Megkértek, hogy többet ne tegyem ezt. Kiszerettem a futballból Skóciában. Ezért távoztam kilenc hónappal később.

Milyen volt Glenn Hoddle keze alatt futballozni a Chelsea-ben?
Rachel Speke, Sutton
Furcsa, mert Glenn nagyon atyáskodó figura volt. Gyakran összevesztünk. Ő volt a legkiválóbb labdarúgó, akit valaha is láttam, de nála minden saját magáról szólt. Nehezen ért szót a játékosaival, és úgy hiszi, mindenhez ért. Ha arról beszélgettem vele, hogy fodrász voltam, akkor egyből elmagyarázta, hogyan kell dauerolni. Nem utáltam, csak egy kicsit sekélyesnek találtam. Sosem hittem neki.

Melyik volt rosszabb: amikor azzal vádoltak, hogy inzultáltál egy rendőrt, vagy amikor egy felfegyverzett banda elrabolta a pénzeteket kártyázás közben?
Geoff Barnes, Twitter
A rendőrös történet. Az, amikor a fegyveresek megtámadták a pókerjátszmánkat, és elvitték a pénzünket, szinte vicces. Olyan gyorsan történt, hogy még végiggondolni sem maradt időnk. Jó, egy kicsit ijesztő is volt, de barátokkal voltam, és sejtettük, ki áll a támadás hátterében. Ám az, hogy rendőr elleni erőszakkal vádoltak, amiért akár tizennyolc hónap börtön is járhatott volna, már egy cseppet sem vicces. Azt történt, hogy az egyik barátom egy fekete lánnyal randizott, amiért egy csapat fickó beléjük kötött, majd elszabadult a pokol. Én a barátomék oldalán szálltam be, de amikor megérkezett a rendőrség, mindenkit összeszedtek. Tudtam, hogy nem tettem semmi rosszat, de azért aggódtam.

Mi volt Jack Charlton titka, és hogyan tudta a legtöbbet kihozni a csapataiból?
Angus Roche, Twitter
Az egyszerűségével. Az ő esetében minden végtelen egyszerű volt, a fekete fekete, a fehér fehér, mégis hatékony. Nagyon gyorsan átlátott mindent. Rendre egy cigarettás doboz hátuljára jegyzetelt. Nagyon sokat tanultam tőle a tekintetben, hogyan kell, összerakni egy csapatot. Csak annyit mondott: „Ha nem csinálod, amire kérlek, lecseréllek”. Amikor először léptem pályára az általa irányított ír válogatottban, feltűnt, hogy nem mondta el, kit fogjak szöglet esetén. Ezért megkérdeztem, amire azt válaszolta: „Valamelyik nagydarabot”. Visszakérdeztem, hogy esetleg valamelyik védőre gondolt-e, amire azt felelte: „A nagyok a nagyokat fogják, a kicsik a kicsiket”. Sosem kaptunk gólt szögletből.

Mennyire komolyan fenyegetett annak veszélye, hogy Charlton hazaküld az 1994-es világbajnokságról, miután egy nővel a szobádban kaptak rajta?
David Connolly, Dublin
Nagyon komolyan fenyegetett! De Jack pont azért volt Jack, hogy megkegyelmezzen. Felhoztam egy lányt, holott az emeletünkre senki sem tehette be a lábát, csak a csapattagok. Valahogy visszajutott Jackhez, összehívott bennünket, és megkérdezte, ki hozott be egy madarat az elmúlt éjjel? Nagyon ideges volt, úgyhogy először lapítottam, de végül elé álltam, és beismertem, hogy én voltam. „Te hülye, idióta!” – üvöltötte egyre vörösebb fejjel, én meg éreztem, hogy nagy a baj. Kizavart, erre, ahogy sétálok el mellette, megkérdezi tőlem: „Legalább nagy cickója volt?”. Elnevettem magam, és mondtam, hogy igen. „Szeretem a nagy melleket” – válaszolta.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy az ír válogatott nem kapott elég elismerést Charlton vezetése alatt, holott három nagy világeseményre is kijutott. Most is így látod?
Gary Walker, Twitter
Igen, tartom az álláspontom, és az okát is tudom: túl sokat buliztunk. Akkoriban azzal viccelődtem, hogy még vébét is nyerhetnénk, ha nem innánk annyit. Jó, ez talán nem igaz, de 1988 és 1994 között piszok jó válogatottunk volt. Nem sokan álltak ki ellenünk szívesen. Nagyon szerettem Jacket, de talán túl sok szabadságot adott nekünk, és sokat járhattunk szórakozni is. Egyszer vasárnap játszottunk a válogatottal, majd a rákövetkező vasárnap is. Jack azt mondta az első meccs után, hogy ha akarunk, menjünk vissza Angliába, de maradhatunk a szállodában a következő vasárnapig is, majd edzünk pénteken. Senki sem utazott vissza. Egész héten buliztunk. Az első edzésünkön Steve Staunton vörös szemmel ült a kapufa mellett. Pénteken már a játékosok könyörögtek Jacknek, hogy többet ne engedje ki őket a városba.

Mit szóltál, amikor anyukád utalt rá, hogy talán nem is vagy ír?
Julie McArthur, Cork
Nem pont így történt. 1996-ban annak ajánlották fel az ír útlevelet, aki papírokkal tudta igazolni a származását. Erre azért volt szükség, mert a legtöbb Nagy-Britanniában született játékosunk brit papírokkal játszott. Elmentem egy londoni okmányirodába, ahol kiderült, hogy az anyukám szülei valójában nem is a szülei. Örökbe fogadták. Talán sejtette is, de ekkor bebizonyosodott. Elsőre azt gondoltam magamban, ezek után hogyan is játszhatnék az ír válogatottban. De az örökbefogadási törvények alapján erre jogom volt. Az édesanyámat Theresa O’Malleynak hívták, egy ír család fogadta örökbe. Száz százalékig írnek tartom magam, és mindig is annak fogom.

Emlékszel arra, amikor először találkoztál Roy Keane-nel? Hogyan jöttél ki vele a válogatottban?
Hannah, Isle of Man
Royhoz nem lehetett közel kerülni. Neki nem akadt párja. Először akkor találkoztam vele, amikor Írországgal az Egyesült Államokban túráztunk 1991-ben. Ekkor mutatkozott be. Egy mérkőzés utáni reggelen mindnyájan ott ültünk a díványon, de Roy nem volt sehol. Jack Charlton elég pipa lett rá. Végül tíz perc késéssel megérkezett, és lehuppant a heverőre. „Hol a p…ba voltál?” – üvöltötte Jack. „Nem kértem senkit, hogy várjon rám” – felelte Roy, majd elsétált előtte, és leült a székébe. Nem akartuk elhinni. Egyszer meg is mondtam neki, hogy nagyra tartom az egyenességét, de még sok baja fog származni belőle.

Szerinted Roy ma is megállná a helyét az edzői világban?
Steve Chartwell, Facebook
Egyvalami hiányzik belőle: nem képes megtartani magának a véleményét. Egy edzőnek néha le kell higgadnia. Hallottam, hogy a Manchester Unitednál olykor még Alex Ferguson is meghátrált vele szemben. Néha ráhagyta a dolgokat. Ha szeretne ismét edzősködni, nem lehet ennyire brutálisan őszinte. El kell játszania, hogy kedvel valakit, még ha nem is. Ettől még nagyon szerettem őt. Úgy három hónapja bevettek az ír válogatott halhatatlanjai közé, ez alkalomból részt vettem egy vacsorán. Két székkel odébb, az én asztalomnál ült Roy, aki egy szót sem szólt hozzám. Tíz évig játszottunk együtt, engem ünnepeltek aznap este, ő pedig meg sem szólalt, csak bámult. Tudom, hogy ez nem személyes, mással is ezt csinálta volna.

Ki volt a legkeményebb futballista, akivel szembetaláltad magad a pályafutásod során?
Adam Crouch, Twitter
Graham Roberts a Tottenhamben. Olyan volt, mint egy pitbull, egyszer elkaszált a Stamford Bridge-en. De az arsenalos Andy Linighannel is mindig megszenvedtem.

Nem ért kultúrsokk, amikor a Chelsea-t a Marseille-re cserélted?
Eddie Whiley, Wimbledon
Egyrészt de, másrészt ez volt a legjobb húzásom a klubfutballban. Az első meccsemen ötvenezren voltak kint, csodálatos élmény volt. A pályafutásom végén kellett igazán profin viselkednem, de megérte. Keményebben edzettem, mint bármikor, öt kilóval könnyebb voltam, mint Angliában, és ennek is csak az előnyét élveztem.

Milyen alak volt a Marseille hírhedt főnöke, Bernard Tapie?
Gareth Pointiss, London
Előtte biztonsági őrként dolgozott, úgyhogy tudta, hogyan kell embereket megfélemlíteni. Egyszer az Olympiakosz ellen játszottunk, félidőben az öltözőben levette a kabátját, és birkózni akart velem, mivel meglátta, hogy egy angol újságíróval beszélgetek, és azt hitte, megbundáztam a mérkőzést. Szerinte ezért hagytam ki két helyzetet. Végül kettő egyre nyertünk. Másnap eljött az edzésünkre, és tökös fickónak nevezett.

Szerinted a hajfestés is hozzájárult pályafutásod meghosszabbításához?
Stephanie Taylor, Bournemouth
Sokat segít, amikor épp egy elnökkel tárgyalsz, és azt hiszi, fiatalabb vagy, mint valójában. Úgyhogy talán igen.

A válogatott pályafutásod különleges afférral ért véget: a 2000-es Eb-pótselejtezőben balhé tört ki a törökök elleni mérkőzés végén. Hogyan emlékszel erre?
Andy Weeks, Twitter
A mérkőzés végén az egyik védő leköpött, és elhatároztam, ha kikapunk, valamit reagálok. Lefújták a találkozót, és amikor elfutott mellettem, kicsit megsarkaltam. Erre ő megfordult, és megütött. Pár másodpercen belül mindenki bekapcsolódott. Durva tömegverekedés tört ki. Lezavartak, és négymeccses eltiltást kaptam. Úgyhogy ha újrakezdeném, rögtön a kispadról indulnék.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. februári lapszámában.)