Nagyinterjú: Pierre van Hooijdonk

 

 

Szöveg Chris Flanagan Portré Jill Jennings Fordítás Kovács Gergely

 

„Sokan gondolják úgy, hogy rosszfiú vagyok, igazi seggfej, pedig nem vagyok az” – magyarázza Pierre van Hooijdonk, miközben letámasztja a mankóját, és mosolyogva ül le velünk egy csevejre.
A csatár számtalanszor került a címlapokra ellentmondásokkal teli pályafutása során, három hónapos kalandja a Nottingham Forestnél máig a Premier League egyik leghírhedtebb története. Ám a labdarúgó, aki korábban az Év játékosa is lett Hollandiában, szívesen mondja el a maga szemszögéből is, mi történt valójában, amikor a WestCord Fashion Hotelben találkozunk Amszterdam külvárosában.
A 46 éves visszavonult játékos (a cikk 2016. augusztusában jelent meg – a szerk.) gipszelt lábbal érkezik, mivel néhány nappal korábban baráti focizgatás közben elszakadt a bokaszalagja. Ennek ellenére a ma már kommentátorként tevékenykedő Hooijdonk jó kedvű és bőbeszédű. Azon is eltöpreng kedvünkért, mi lenne, ha az összes vezetőedzőt macskákra cserélnék le.

Miért eresztett el a NAC Breda tinédzserkorodban, hogy aztán huszonegy évesen visszavegyen?
Martien, Breda
Eredetileg középpályás voltam, de amikor tizennégy éves lettem, azt mondták a klubnál: nem vagyok elég jó nekik. Nehéz volt feldolgozni. Gyerekkorában mindenki álmodozik, de amikor közlik, hogy az álomnak vége, akkor el is hiszed, hogy vége, mert azt feltételezed, ők már csak tudják, miről beszélnek. Igazuk volt. Tényleg nem voltam jó középpályás. Viszont amikor újra igazoltak, már csatárposzton játszottam, és szórtam a gólokat. Nincs jobb érzés, mint visszakerülni gyerekkori kedvencedhez, ahol egyébként egyszer már lemondtak rólad.

Milyen volt úgy bemutatkozni a holland válogatottban, hogy közben egy nem túl felkapott klubban játszottál?
Wim Nijsink, Rotterdam
A mai napig én vagyok az utolsó, aki a NAC Bredából bekerült a válogatottba. Tizenöt percre állhattam be, de azt mondtam magamban, hogy nem baj, most már szerepeltem címeres mezben, az sem érdekel, ha ez az utolsó alkalom. Úgy álltam a pályán, mintha szurkoló lettem volna. Ilyeneket mondtam magamban: „Nézd már, ott van Bergkamp! Ott meg De Boer!” Clarence Seedorf is azon a meccsen debütált. Egy szobában laktunk, és sosem felejtem el, hogy amikor levetkőzött, olyan fizikumot láttam, amit nem lehet elhinni! Magam is sokszor próbáltam erősíteni fiatal koromban. Dolgoztam egy sportboltban, és hetente háromszor gyúrtam egy katonai bázison. Megkérdeztem tőle, hogy gyúr-e. „Nem, egyáltalán nem” – válaszolta. Tizenhét éves volt, és teljesen természetes módon lett ilyen a fizikuma.

Hogyan kerültél a Celticbe 1995-ben? Ismerted előtte a klubot?
Stuart Booth, Glasgow
Ez két évvel az első válogatottságom után történt, a klubok azt érezték, hogy érdemes hajtani rám, mert már rajtam volt a nemzeti tizenegy bélyege. Így is mutattak be Glasgow-ban, azzal büszkélkedtek, hogy válogatott játékost igazoltak. Még akkor is, ha csak tizenöt percet voltam a pályán. Nem tudtam túl sokat a Celticről, de gombfociztam gyerekkoromban, és megvolt a Celtic csapata is a gyűjteményemben. Tetszett a mezük nem szokványos csíkozása. Viszont csak hét játékosom volt meg, mert állandóan eltörtem őket.

 

A Celtic már hat éve nem nyert semmit, amikor megérkeztél. Tudtad egyáltalán, mit jelent, hogy győztes gólt lőttél a skót kupadöntőben?
Ewan, Hamilton
Amikor odaérkeztem, épp elveszítették a Ligakupa-döntőt a másodosztályú Raith Rovers ellen. Számomra sokkoló színvonalon ment a játék. Ha a NAC Breda ellen játszunk, csúfosan kikapunk. Az első gólomat kilenc perccel az első pályára lépésemet követően lőttem. Az egyik legszebb gólom volt, úgyhogy a szurkolók mondhatták magukban, minden rendben, ez a srác jó lesz. Azt a gólt elnézve talán azt is gondolhatták, én leszek az új Maradona. Hatalmas nyomás nehezedett ránk a kupamenetelésünk során, a döntőt az Airdrie ellen játszottuk, ez szintén másodosztálybeli alakulat volt. Én szereztem a győztes gólt, így tényleg nagy kedvence lettem a szurkolóknak. Sírva jöttek oda hozzám az emberek, olyanok, akik kiböjtölték azt a hat évet. Hihetetlen érzés volt, és onnantól kezdve egész jó kis csapat lettünk. Hónapokon belül elértük, hogy simán verhettük volna a Bredát.

Paolo Di Caniót, Jorge Cadetét és téged Amigos néven emlegettek a Celticnél. Ki volt a legőrültebb közületek?
Scott, Kilmarnock
Sokan kifelejtik még Andreas Thomot. Ő kicsit higgadtabb volt, mint mi, de az egyik legjobb futballista, akivel együtt játszottam. Jorge nyers csatár volt: gól, gól és gól. Gyakran mondták is nekem: „Menj már be a k…va tizenhatoson belülre!”. Én ugyanis szívesen játszogattam volna a labdával. Paolo példaképem volt. Mindennap gyúrt az edzések előtt, úgyhogy mentem vele. Őrült is volt, például előttünk nyírta a haját az öltözőben. De kellően arrogánssá tette a csapatot.

Milyen érzés volt, amikor Andy Gorman megfogta a tizenegyesedet az 1996-os Old Firmön?
Stephen Mullan, Facebook
Hagytam ki néhány tizenegyest a pályafutásom során, de ezen pont nagyon sok múlt volna. Mindez egy olyan idényben, ahol nem lettünk bajnokok, pedig csak egy mérkőzést veszítettünk el. Szerettem a Rangers elleni rangadókat, de az ellenségeskedés néha egy kicsit túl messzire ment. Egyszer autóval utaztam az edzésre, és egy tini feltépte az ajtót, majd meglegyintett. Szerettem a Celticet, de könnyű célpont voltam, mert messziről ki lehetett szúrni engem.

Ha ma tehetnéd, maradnál a Celticben?
Paul Donnelly, Valencia
Nem. Abban állapodtunk meg, hogy ha szerintük beválok, akkor majd szólnak. Nem kerestem valami sokat, de érdekelt a kihívás. De a kupagyőzelmet érő gólom, és a következő idény számos gólja után sem mondtak semmit. Egyszer csak azzal kerestek, hogy kereshetek többet, ha meghosszabbítom a szerződésemet. Mondtam nekik, hogy nem ebben állapodtunk meg. Ezt követően bejelentették, hogy megduplázzák a fizetésem. Ez PR-fogásnak jó volt, de így még mindig a felét kerestem volna, mint a csapat legjobbjai. Szerettem volna felküzdeni magam Thom, Di Canio és Cadete mellé. Ezt követően cserepadra kerültem, hogy egy kis nyomást gyakoroljanak rám. Guus Hiddink tanácsát kértem, mit tegyek. Azt mondta, ha szeretnék válogatott kerettag maradni, akkor játszanom kell. Mindez 1997-ben történt, egy év múlva világbajnokság következett, azt mondtam magamban, ha most nem játszom a vébén, akkor soha. Ha biztos tagja lettem volna a válogatottnak, szerintem maradok még a Celticben.

Megbántad, hogy a Celtic játékosaként azt nyilatkoztad: hétezer font elég egy hajléktalannak, de nem egy klasszis futballistának?
Stephen McIlroy, Greenock
Meg tudom magyarázni. Ezt egy újságcikkben írták meg, telefonon nyilatkoztam. És szívesen elmondtam volna a szurkolóknak, hogy nem beszélek zöldségeket. Azt mondtam, ez a pénz jó fizetség egy átlagembernek, de nem a Celtic egyik topjátékosának. Di Canio és Thom például többet keresnek. Sosem felejtem el: felkeltem reggel, és szokásomhoz híven bekapcsoltam a Clyde Rádiót, és pont ez hangzott el: „A reklám után hírek és sport, megtudhatják, mit gondol Hooijdonk a hajléktalanokról”. Azt gondoltam magamban: „Mi van?!”. A feleségem pedig azt kérdezgette, mégis mit mondtam. Aztán rájöttem, hogy a nyilatkozatomról lehet szó, holott nem is mondtam ilyet. Hogy lehet az ilyen ellen védekezni. Semmit sem tehettem. Hülye voltam, hogy nem kértem, küldjék el a cikket. Ez volt az utolsó ilyen nyilatkozatom.

Az 1997–98-as idényben harmincnégy gólt szereztél, és ez is nagyon kellett ahhoz, hogy a Nottingham Forest feljusson. Az volt a legjobban sikerült idényed?
James, Nottingham
Nem a legjobb, de jó volt. Amikor a csapathoz kerültem, a Premier League legutolsó helyén álltak, és ki is estek. Ennek ellenére szinte teljesen együtt maradt a csapat. Azzal a gárdával bármelyik klub feljutott volna. Igaz, hogy nagyon puritán stadionokban játszottunk, de élveztem. Szívesen utaztam Stockportba vagy Burybe. A futball szempontjából szép történet volt, de ha a profizmus felől közelítem, nem szívesen játszanék újra kispályás focit minden egyes edzésen úgy, hogy a kapus a jobbszélső, és a középhátvéd áll a kapuban. Fejlődni akartam. A hétköznapok arról szólnának, hogy tanuljunk valamit, de itt semmit sem tanultunk.

 

Megverhette volna Hollandia a brazil válogatottat az 1998-as világbajnokság elődöntőjében, ha nem Ali Bujszaim vezeti a mérkőzést?
Andre Dutra, Brazil
Igen, döntőbe jutottunk volna. Akkor álltam be, amikor tizenöt perccel a vége előtt egy nullás hátrányban voltunk. Patrick Kluivert kiegyenlített, és Wim Jonk az utolsó másodpercekben beívelt egyet. Futottam, és halálosan biztos vagyok benne, hogy szabadon fejelhettem volna, de meglöktek. Hallottam, hogy fúj a játékvezető, és gondoltam, hogy tizenegyest kaptunk. De nem, mert ellenem ítélt színészkedésért, és kaptam egy sárgát. Még mindig őrzök egy fényképet, ami az igazam bizonyítja. A csoportkörben lőttem egyet Dél-Koreának, és ez a pillanat örökre velem marad. Isten ajándékának éreztem.

 

A Forest legendája lehettél volna, miért kezdtél mégis sztrájkba?
Paul Buttery, Valencia
Hogy miért? 1997 decemberében lehetőségem adódott, hogy a PSV-be igazoljak. Mondtam is Dave Bassettnek, hogy nem vagyok nagyon elégedett, mennék. Ő meg azt válaszolta, hogy nem engedhet el, hiszen én lövöm a gólokat, és vissza akar kerülni a Premier League-be. Nem tudná megmagyarázni, miért engedett el. Erre azt mondtam, hogy rendben, akkor az idény végén távoznék. A válasza az volt, várjuk meg, hogy feljutunk-e. Először akkor ábrándultam ki igazán, amikor azt olvastam az újságban, hogy a Newcastle hétmillió fontért elvitt volna, de Bassett csak tízért engedett volna. 1997-ben tízmillió font nevetségesen sok lett volna értem. Ez olyan, mintha huszonöt fontért árulnál egy csésze kávét. Eladó, mégse veszi meg senki. Rájöttem, hogy ki akarnak tenni a kirakatba, de olyan árcédulával, hogy senki se vegyen meg. Tudta, hogy nem akarok maradni, és bár igazat mondott, mégis hazudott. Beszéltem a klubigazgatóval, Irving Scholarral, akit nagyon tiszteltem, és azt mondtam neki, hogy ez nem a pénzről szól, nem érzem jól magam. Szinte semmit nem csináltunk az edzéseken. Persze mindenki azt mondogatta, hogy megnyertük a bajnokságot az osztályunkban. És akkor mi van? Ha a bajnokság összes vezetőedzőjét macskákra cserélnénk, akkor is lenne egy bajnok és három kieső. Akkor ez azt jelenti, hogy a bajnokcsapat macskája kiváló munkát végzett, a másik három meg pocsékul dolgozott? a játék a futballistákról is szól. Scholar azt felelte: „Majd meglátjuk, előbb menj el a világbajnokságra”. El is mentem, de továbbra sem adott el a klub. Ezért elhatároztam, ha ők bántanak, én is bántani fogom őket. Nem a szurkolókat, ők nem tehettek erről az egészről, de reméltem, akiket illet, talán észreveszik magukat. Ezért határoztam úgy, hogy otthon maradok, és otthon is edzek.

Utólag visszatekintve megérte a sztrájk?
Gerard Looker, Twitter
Így visszatekintve, várnom kellett volna augusztus végéig. Vajon akkor eladtak volna? Nem hiszem. Akkoriban azt mondta mindenki, hogy azért sztrájkolok, mert másokat eladtak. Ez részben igaz volt, de nem ez volt a fő indok. Sokat mondogatják, hogy a futballisták örüljenek, hogy játszhatnak, és mindig felhasználják a szurkolókat az érzelmi zsaroláshoz. De ettől még nincs joguk átverni. Nem zavart, hogy a klubom minden egyes hiányzásért kétheti béremmel büntetett. Nem is akartam, hogy a semmittevésért fizessenek, viszont kerestem a megoldást. Végül visszatértem, mert megállapodtam Irving Scholarral, hogy három és fél millióért eladnak.

 

Elnézést kértél a csapattól, amikor visszatértél a sztrájk után?
Nick Dosanjh, Abu Dhabi
Főleg az angol társak nyilatkozgattak mindenféléket a sajtóban, elsősorban, hogy kegyetlen vagyok. Pedig addig a barátaim voltak. Az öltözőben annyit mondtam visszatérésemkor: „Van kérdés?”. Egyedül Geoff Thomas felelt annyit, hogy nem ért egyet velem, amire azt válaszoltam, hogy rendben, de nekem meg gondolnom kell a pályafutásomra. Amikor újra elkezdtem játszani, mindent beleadtam, kivéve azt az öt százalékot, ami akkor jön, ha érzed a vibrálást. Nem direkt csináltam, de hiányzott az az öt százalék. Már nem volt benne a szívem a játékban.

Felelősnek érzed magad Dave Bassett kirúgása és a Forest kiesése miatt még abban az idényben?
Alan Carroll, Twitter
Tényleg annyit számított volna, ha minden mérkőzésen pályára lépek? Nem vagyok benne biztos. Ő még ma is azt állítja, hogy részem volt az elbocsátásában, de közben feljutni is segítettem a csapatnak. Nem én igazoltam azokat a játékosokat, akik abban az évben a csapathoz érkeztek. A dolgok velem sem fordultak látványosan jobbra. Decemberben kiállítottak, és két meccsre eltiltottak, úgyhogy a főnök hazaküldött karácsonyozni. Amikor kirúgták, már úgy adta elő, hogy engedély nélkül távoztam, ami nem igaz. Patkány, kígyó módjára viselkedett, és a mai napig mondja a magáét. Ő a legborzalmasabb ember, akivel találkoztam. Azt mondják, jó menedzser, és lehet, hogy tényleg ügyesen menedzselget dolgokat. De rémes edző. Egy meccset sem játszottunk úgy, hogy lett volna taktika, beszéltünk volna a védekezésről vagy a támadásról. Csak annyit kellett tennünk, hogy élvezzük.

 

Milyen érzés volt José Mourinhóval dolgozni a Benficánál, amikor első edzői küldetését töltötte be?
Nuno Silva, Sao Paulo
Jó, bár teljesen más, mintha ma edzene. Akkoriban csak egy tréner volt a többi közt. Jó kapcsolat alakult ki köztünk, és nem akarok utólag okos lenni, de sejtettem, hogy sokra fogja vinni. Felismertem a stílusán, hogy dolgozott együtt Ronald Koemannal és Louis van Gaallal. Mindenki nagyon szerette, még akkor is, ha csak nagyon rövid időt töltött ott. Választásokat tartottak a klubnál, és a Mourinhót szerződtető elnök, én és még több játékos kegyvesztettek lettünk. Az új elnök más edzőt akart, ezért mennünk kellett, jóllehet, tizenkilenc gólt szereztem. Három és fél millió fontért vett meg a klub, majd nyolcszázezerért adott el a Feyenoordnak.

Mi volt pályafutásod legmeghatározóbb pillanata?
Lewis Andres Woo, Szingapúr
Az, hogy UEFA-kupát nyertünk a Feyenoorddal 2002-ben. Teljesen váratlanul jött. A másik három elődöntős a Borussia Dortmund, a Milan és az Inter volt. Mondhatnánk, hogy nem voltunk egy súlycsoportban. A sorozat korábbi fázisában kétszer is betaláltam a Rangers ellen, aminek nagyon örültem, és a kilencvenharmadik percben lőttem gólt a PSV-nek a legjobb nyolc között. És maradt még két gólom a Dortmund elleni döntőre is. Abban az évben minden nagyon jól sikerült.

A török szurkolók hírhedten szenvedélyesek. Mi volt a legőrültebb pillanatod a Fenerbahcéban töltött két idényed során?
Andy, Croydon
Az volt a legrosszabb, amikor a Rizespor ellen léptünk pályára. Hatalmas a rivalizálás a Fenerbachce és a Trazbonspor között. Nagyon utálják egymást, és a Rizében játszott mérkőzés után a Fekete-tenger mentén kellett végigbuszoznunk, hogy kijussunk a trabzoni repülőtérre. Az utat és a tengert csak egy korlát választotta el egymástól. Sötét volt, egyszer csak csörömpölés. Tégla és üvegcserepek. Továbbsiettünk, de megint tégla, megint üvegcserepek. Végül rendőrök érkeztek, és pajzzsal ültek oda minden ablakhoz.

Robert Enkével a Benficánál és a Fenerbachcénál is játszottál. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy öngyilkos lett?
Recep, Istanbul
A Benficánál ő volt a legközelebbi barátom. Nagyon kedveltük egymást, és a feleségeink is. Remek kapus és kedves ember volt. Amikor a Fenerbahcéba kerültem, német edzőt kaptam, aki hívta Robertet is. Együtt jártunk az edzésekre. Az első meccsünket három nullára elveszítettük az Istanbulspor ellen, és két gólban Robert nagyon benne volt. Még azon a héten megkeresett, és közölte, hogy Németországba távozik. Azt mondta, majd hív, és mindent megmagyaráz, de most siet. Megkérdeztem az edzőt, mi történt, azt hittem, a szurkolók estek neki. Ő mondta el, hogy mentális problémái voltak, én meg azt hittem, ez csak kifogás. Aztán később láttam a híreket, és nem akartam elhinni. Egy emlékére rendezett mérkőzésen találkoztam a feleségével, és elsírtam magam. Mondtam neki, hogy nem is sejtettem, mi van Roberttel. Ez ma is fáj. Nem láttam, hogy mi lesz.

Van Persie a csapattársad volt a Feyenoord­ban. Miért nevezted seggfejnek az előző idényben?
Joe, Melton Mowbray
Volt azért egy szövegkörnyezet, igaz, tényleg ezt mondtam. A világbajnokságon a tévében voltam szakértő, és úgy láttam, elég gyengén ment neki az a torna. Lőtt egy gyönyörű gólt a spanyolok ellen, de közel sem játszott már annyira jól, mint a 2012–13-as idényben, amikor bajnok lett a Manchester Uniteddal. Ő valószínűleg másként látta, és ezért egy interjúban lehordott. Erre engem is megkérdeztek, és mivel nem tetszett, amit mondott, seggfejnek neveztem. Azt mondtam, amit akkor épp gondoltam. Szerintem az eset többet mond róla, mint rólam. Csodálatos tehetség volt a Feyenoordnál, és már tizennyolc évesen is tudta, hogy ő az egyik legjobb játékos, de akkor sem lehet így viselkedni.

Szerinted igaz rád, amit sokan gondolnak, hogy problémás alak vagy?
Ed, Nottingham
Ezt a kérdést azok tudják megválaszolni, akik ott voltak velem az öltözőben. Akikkel összevesztem, azt fogják mondani, nem vagyok valami kedves. De azt az egyet ők sem mondhatják, hogy rosszul játszottam. Mindegyik klubhoz hozzátettem valamit. Akik pénzt adtak értem, mind megnézhetik az eredményeimet, és mondhatják: nem is olyan rossz az ár-érték arány. Ha valaki sokat keres, de gyengén játszik, arra azt fogják mondani, hogy sokba került. De szerintem én nem ilyen vagyok.

Szívesen lennél edző?
Alan, Birmingham
Néhány mérkőzésen én voltam Hiddink asszisztense a török válogatott élén, és megvannak a papírjaim is. Egyedül a pro licenc hiányzik. De még nem jött el az én időm. Lehettem volna az AZ Alkmaar asszisztense, amikor Marco van Basten a válogatott élére került. Elgondolkodtam rajta, de annyi jó dolgot csinálok mostanában. Nem akarom ezeket abbahagyni.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. augusztusi számában.)