Szöveg L. Pap István
1980. augusztus 30.
Nyíregyháza – Tatabánya 0-0
„Nem volt egyszerű eset az NB I-es debütálásom, mert éppen Buús Györgyöt, a klub legendás első számú kapusát melegítettem be, amikor rosszul lett, és így kellett helyette beugranom. Persze, ilyen a sport, csak egy védhet, de sikerült olyan jól teljesítenem, hogy bennragadtam a csapatban, a legkevesebb gólt kaptam abban az évben az élvonalban, húszat, sőt az Év kapusának is engem választottak. No meg szerződtetett az Újpesti Dózsa.”
1983. október 19.
Újpesti Dózsa – 1. FC Köln 3-1
„Ma már csak álmodozhat egy magyar játékos arról, hogy nyolc közé jut egy európai kupában, nekünk az Újpesttel a KEK-ben megadatott, méghozzá az AEK Athén és az 1. FC Köln kiverésével. Különösen az öt stabil nyugatnémet válogatottal felálló kölniek elleni siker emlékezetes, a Megyeri úti első meccsen már három nullára vezettünk, szenzációsan játszott az egész csapat, de Törőcsik mindenkin túltett. (Másnap a Népszabadság a Kölniekkel játszó lila tünemény címet adta tudósításának – a szerk.). És a negyeddöntőben is csak Alex Ferguson Aberdeenje állított meg minket úgy, hogy az utolsó pillanatban mentette hosszabbításra a meccset, engem meg kiállítottak.”
1986. június 6.
Magyarország – Kanada 2-0
„A mexikói vébén, Irapuatóban, négy nappal a letaglózó, szovjetek elleni hat nulla után kaptam lehetőséget Kanada ellen, de nem is az eredmény a lényeg, hanem az, hogy vébén szerepelhettem, aminél már csak az a szebb, ha valaki meg is nyeri azt a világbajnokságot. Ennek éppen huszonöt éve, magyar labdarúgónak ez azóta sem adatott meg. A franciák ellen már ismét Disztl Péter védett, a döntést tudomásul vettem, ez a kapitány, Mezey György felelőssége volt. Szörnyű emlék Mexikó, hiszen sokkal többre hivatott válogatottunk volt, mégsem sikerült maradandót alkotnunk.”
1987. június 7.
MTK – Újpest 0-0
„Kardos, Kozma, Kiss Sanyi, Kisznyér, Törőcsik, Fekete – ragyogó futballistákkal játszhattam együtt Újpesten, mégsem sikerült bajnokságot nyernünk. Ehhez a legközelebb Göröcs János irányításával 1987-ben voltunk, ám a Hungária körúton, akkor is úgy éreztem, és ma is úgy érzem, egyszerűen nem nyerhettünk, lengyel bíró fújt, gondolom, kiadták neki az ukázt, hogy ki legyen a kedvezményezett. Pedig ha az a meccs megvan, nem az MTK, hanem a Dózsa az aranyérmes, így be kellett érnünk az ezüsttel. Viszont Kubala László az MTK-s Gáspárt figyelve ott ült a lelátón, és végül nem őt, hanem engem javasolt a Málaga vezetőinek, így szerződhettem azon a nyáron Spanyolországba.”
1991. június 19.
Cádiz – Málaga 1-0,11-esekkel: 4–3
„A Málagával, Juanitóval, Esteban Vigóval a csapatban megnyertük a spanyol másodosztályt, Cádizban viszont éppen a Málaga ellen lettem hős, hiszen 1991-ben a bennmaradásért vívott osztályozó visszavágóján hazai közönség előtt megfogtam a sorsdöntő ötödik és a hatodik tizenegyest, amivel a csapat megmenekült a kieséstől. Amúgy abban az évben a Barcelonát Guardiolával, Laudruppal, Zubizarretával és Salinasszal otthon négy nullára megvertük, Cádizban tízezerszámra fogyott a Mata Gigante, azaz Óriásölők címmel kiadott kazetta, de játszottunk mi a Bernabéuban is egy egyet, szép volt… Bárcsak itthon becsülnének meg manapság annyira, mint a spanyolok, ott úgy látszik, kicsit mások az értékek…”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. augusztusi lapszámában.)
