Sosem késő: előbb legyen rend, aztán jöhet a foci

Szöveg Bodnár Zalán

Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.

Az első pozitív meglepetés a moziteremben ért. Szilárd meggyőződésem volt ugyanis, hogy teljesen egyedül leszek a Művész mozi Tarkovszkij-termében az Itt járt Britt-Marie feliratos svéd filmdráma vetítésén, de volt rajtam kívül egy néni is. Elővettem hát a hátsó sorban a jegyzetfüzetemet, felkészültem mindenre, és azt mondtam magamnak, amit a művelt latin is citál ilyenkor: „Let’s party!”.

Futballfilmnek azért túlzás volna nevezni a svéd alkotást, inkább társadalmi dráma ez, de szerencsére a szerkesztőm nem hiába küldött el a moziba, mert a cselekmény középpontjában kétségkívül a futball áll.

Nem gondoltam, hogy van még olyan új nézőpont, amelyből imádott játékunkat láttatni lehet, de kiderült, hogy mégis. Jelesül: egy 63 esztendős, a futball iránt csöppet sem fogékony háziasszony szemén keresztül.

A meglehetősen mesterkélt történet címszereplője, Britt-Marie kifogástalan feleség és háziasszony, a takarítás lényegében már mániája. Abban a tudatban él, hogy házassága és élete stabil lábakon áll, ám egy napon összeomlik, amikor kiderül, hogy férjének fiatal szeretője van. Elhagyja hát az urát, és életében először állás után kell néznie.

Az ő korában azonban már nem igazán válogathat, és kénytelen elhelyezkedni egy Isten háta mögötti kisvárosban, Borgban, ahová az ifjúsági központba kerestek kultúrfelelőst. Feladatkörébe tartozik a gyerekcsapat felkészítése is a bajnokságra – ő azonban nemhogy semmit sem tud a futballról, de viszolyog is tőle, miután férje naphosszat meccseket nézett a tévében.

A feladat már-már megoldhatatlan: az épület falai össze vannak graffitizve, a fiatalok pedig főleg afrikai és balkáni bevándorlók nevelhetetlen, sutyerák gyerekei. De mindennél jobban vágynak a sikerre a futballpályán, fiúk-lányok vegyesen.

Azzal biztatják egymást és új edzőjüket is: ha a 2005-ös isztambuli BL-döntőben a szünetben 3–0-ra vezető Milant le tudta győzni a Liverpool, akkor a világon bármi lehetséges, még az is, hogy a Borg FF legyőzze a két éve veretlen Karltunát a bajnokságban.

És Britt-Marie munkához lát. Először is megtanítja a rendrakásra, a takarításra, a jómodorra a gyerekeket, majd levesz a polcról egy szakkönyvet… Közben megismerkedik egy vele egykorú, ugyancsak megcsalt, elvált, új életet kezdő férfival. Vajon a futballpálya sikerei mellett a végén még az igaz szerelem is rátalál? Akit szétvet a vágy, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre, ne fékezze magát, rohanjon a moziba, amíg még nem késő!

No, de félretéve a cinizmust: azt ugyan nem értjük, hogy ki látott fantáziát abban, hogy ezt a történetet mozivászonra vigye, de tévéfilmnek például egészen vállalható lenne a népszerű svéd író, Az ember, akit Ovénak hívtak című sikeres regényt is jegyző Fredrik Backman alkotásának megfilmesítése. Nagyon szép dolgokat tanít elfogadásról, szerelemről és elhivatottságról – főleg azoknak, akik még nem hallották, hogy vannak ilyen dolgok is a világon.

És hogy a történet nem annyira elrugaszkodott a valóságtól, mint ahogy tűnik: egy kollégám mesélte, hogy ő látott már olyat hazánkban, hogy egy gyerekcsapat edzőjének el kellett mennie ügyeket intéznie, és a lelátón helyet foglaló egyetlen felnőttet, egy nagymamát kért meg az edzés levezetésére.

Többnyire a film másolja az életet – de eszerint nem mindig.

---

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. májusi számában.)