Szöveg Szöllősi György
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Konstanca és Bukarest között, az augusztusi Fekete-tenger-parti napoktól elcsigázva az országúton zötyögött a Puskás-akadémistákat a Hagi-akadémia nyári tornájáról hazafelé szállító busz, amikor elérkezett a pillanat, hogy betegyük a lejátszóba a valaha élt legnépszerűbb románok egyikétől ajándékba kapott, dedikált DVD-t.
A Hagi Alapítvány kétrészes kiadványának második részét, a Gheorghe Hagi klubkarrierjét feldolgozó film korongját kaptuk meg, és az interjúkat eleinte meg-megszakító kopott fényképek után a Sportul Studentesc, de főleg a Steaua című fejezetnél jönnek, majd végtelen folyammá olvadnak össze a Hagi-gólok!
Mondjuk én eleve elfogult vagyok Hagi-ügyben, de azért egy-egy sistergős bombánál a buszon ülő U15-ös játékosok is felszisszentek, edzőjük, a szintén nem gyenge bal lábbal megáldott, az olasz élvonalban szintén megforduló Vincze István pedig egyértelműen értékelte, amit lát.
A képeken feltűnik a főhős és a játékostársak, sportvezetők, újságírók mellett Bükkösy József (Iosif Bukossy), a kis Hagi első edzője a konstancai helyi klubnál, ahol futballozni kezdett. A román visszaemlékezésekből persze mi mit sem értünk, de a gólparádé önmagáért beszél. Ezért aztán nehéz itt most leírni azt, amit látni kell, de megpróbálom összefoglalni a lényeget. Szóval: látni kell!
De addig is: ami a sok egymás mellé montírozott Hagi-gólból kitűnik, a két fontos futballistaerény. Az egyik, hogy irgalmatlan lövőereje és -technikája volt a Kárpátok Maradonájaként emlegetett román sztárnak (ezt önök is megmondták volna látatlanban, emlékezetből), a másik viszont az a döbbenetes indulógyorsaság, ami jellemezte. Az összefoglaló szinte minden jelenete úgy kezdődik, hogy Gica egyszer csak ritmust vált egy testcsellel, majd egy szempillantásnyi idő alatt leráz magáról egy-két-három védőt, és akkor a pályán hirtelen megváltozik minden, felborul az addigi egyensúly, minden szem a román izomgolyóra szegeződik, és általában jön a gól, a mindent befejező megsemmisítő lövés.
Állítom, hogy nem csak a nosztalgiázás mondatja velem: nincs ma ilyen típusú, ilyen tudású játékos a mezőnyben (Hagi csak egyik legjobbja volt a korának, Roberto Baggio, Hriszto Sztoicskov, Dejan Szavicsevics, Lothar Matthäus, Roger Milla, Diego Maradona szaladgált a pályákon). A ritmusa, az eredményessége persze például Messinek is megvan mindehhez, de azt el tudják mondjuk képzelni, hogy ő (miután megjárta a Real Madrid, a Brescia és a Barcelona öltözőjét, és mindenütt lőtt néhány irgalmatlan gólt, a Realnál például a felezővonalon túlról is egyet) harmincon felül megérkezik a török Galatasarayhoz, ahol az UEFA-kupa- és Szuperkupa-győzelemig cipeli a hátán a csapatát? Mert persze Hagi nemcsak lőtt és cselezett, hanem irányított, és klasszikus 10-esként vezér is volt. (A cserekapus Bogdan Lobont azt mondta, midőn Hagi visszatért a válogatotthoz: végtelen megtiszteltetés számára, hogy szobatársaként reggelente beágyazhat Gica után az edzőtáborban.) A képek helyett (ne feledjük, nem csatárról, középpályásról beszélünk): Farul Constanta 18 mérkőzés/7 gól; Sportul Studentesc 108/58; Steaua 97/76; Real Madrid 64/16; Brescia 61/14, FC Barcelona 36/7; Galatasaray 132/59.
A DVD első része amúgy a válogatott pályafutásról szól: 125/35. Évek óta várom, hogy megkapjam azt a filmet is, amit amúgy tízezrével vittek haza a románok, amikor az egyik román sportnapilaphoz járt ajándékba. Talán Konstancán még maradt pár példány belőle.
Hagi, 2. rész (Klubgólok)
Román DVD, 2010
Osztályzat: •••••
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. márciusi lapszámában.)