Amikor José Mourinho már a sokadik portugál játékost akarta a Real Madridhoz szerződtetni Hugo Almeida személyében közös ügynökük, Jorge Mendes sugallatára, a klub elöljárói vétót emeltek, talán azért, mert féltek, hogy túl erős klikk formálódik az edző körül, akit ugyanaz a menedzser képvisel, mint Cristiano Ronaldót, Ricardo Carvalhót, Pepét és Di Maríát.
Igen, sokszor talán túlzott befolyásra tesz szert egy-egy klub vagy éppen válogatott csapat életében valamely játékosügynök, de a kirívó példák miatt elmarasztalni egy egész, a profi futballhoz nélkülözhetetlen szakmát, nagy hiba. Nálunk szokás ördögtől valónak hirdetni a szerepkört magát, megbélyegezni a játékosügynökök teljes kasztját. Pedig nélkülük sok karrier, sok nagyszerű sikert eredményező szerződés nem jönne létre. Kellenek azok az emberek, akik értenek ahhoz, hogy összefésüljék a sokszor egymásnak keresztbe feszülő érdekeket.
Vegyük a számunkra legkedvesebb, konkrét példát.
A világ egykori legjobb játékosa és legjobb klubja, Puskás Ferenc és a Real Madrid sohasem talált volna egymásra egy nagyszerű közvetítő, Östreicher Emil nélkül. Santiago Bernabéu elnök nem szimpatizált az általa egyébként személyesen akkor még nem ismert Öcsivel, akit egyszer látott játszani Párizsban, rossz formában. Közben Puskás esélyei tovább hanyatlottak, hiszen csapat és meccsek nélkül, egyre több súlyfelesleggel, megrendült önbizalommal, túl a harmincon várta, hogy legalább egy szerény európai klub szerződtesse, ha másnak nem, hát edzőnek. És ekkor jött a játékosközvetítés szakembere, akit lehet ugyan ügyeskedőnek nevezni, aki sápot húz a játékos tehetségéből vagy a klubok vagyonából, csak éppen – mint látható – ez ostobaság.
Östreicher azzal traktálta a szkeptikus Bernabéut, hogy általa megszerezheti a világ legjobb futballistáját, Öcsinek pedig eközben azt sugallta (füllentette…), hogy senki mást nem akar úgy a Real, mint őt. És láss csodát, a két, egymástól kezdetben nagyon távol lévő szándékot lassanként összeboronálta. Bernabéu, talán csak megelégelve Östreicher offenzíváját, kénytelen-kelletlen adott egy esélyt Puskásnak, őt pedig a váratlanul jött nagy lehetőség kirántotta a mélabúból, és hatalmas erőfeszítésekre ösztönözte. Ha az üzlet rosszul sült volna el, nagy részben az is Östreicher felelőssége lenne, de az azóta történelemmé nemesült hatalmas sikerben betöltött szerepét is el kell ismerni: Puskás kilenc éven át, egészen negyvenéves koráig játszott a Realban, és a mérlege hat bajnoki, négy gólkirályi cím, három BL- (BEK-) elsőség, Világkupa-győzelem….
Egy jó ügynök tehát aranyat ér játékosnak, klubnak egyaránt.
Elkészítettük hát a FourFourTwo nagy ügynöklistáját, részben éppen azért, hogy megpróbáljuk rehabilitálni ezt a varázslatos szakmát, részben pedig azért, hogy olvasóink is megismerhessék azokat a háttérembereket, akik sokszor a legtöbbet tudnak a játékosokról, az edzőkről, az öltöző világáról, egyáltalán a futballról.
És hátha egyszer újra magyar klikkről beszélnek majd Barcelonában vagy Madridban, hiszen hajdan volt példa mindkettőre.
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 18. lapszámának (2011. szeptember) főszerkesztői jegyzete.
