Nekünk, akiknek bőven van módunk egykori futballsikereinken merengeni, és egyre többször a legújabbakon is, nehezen felfogható, hogy mit jelent mondjuk Dél-Koreának, sőt az ázsiai kontinensnek, hogy egyre több, globálisan is ismert, európai topcsapatokban is sikeres játékosuk van. Közülük is kiemelkedik a FourFourTwo legújabb címlapsztárja, Szon Hung Min, akit már-már minden idők legjobb ázsiai játékosaként emlegetnek, hiszen, ha így folytatja, túlszárnyalja a Manchester Uniteddal BL-győzelemig és klubvilágbajnoki címig jutó honfitársát, Pak Dzsi Szungot.
Az pedig tavaly év vége óta már valamelyest hozzánk, magyarokhoz is köti, hogy egy bajnoki meccsen a Tottenham színeiben lőtt remek szólójáért megkapta az Év góljáért járó FIFA Puskás-díjat. Ázsiában a maláj Mohd Faiz Subri után másodikként, Koreában elsőként érdemelte ki az elismerést, amihez külön gratulált neki az ország sportminisztere, és napokig címlapokon volt a hazájában.
Akik Puskás Ferencet főleg az Aranycsapat kapitányaként vagy a Real Madrid gólkirályaként ismerik, nem is feltétlenül tudják, hogy milyen fontos szerepet játszott a labdarúgás elterjesztésében, megszerettetésében játékos-pályafutása után edzőként is. Hogy minden, emberek által lakott kontinensen dolgozott. Ázsiában is. A hetvenes évek közepén úgy vállalta rövid időre a szövetségi kapitányi feladatokat Szaúd-Arábiában volt madridi csapattársával, Héctor Riallal közösen, hogy jószerével nem volt még focipálya az országban. Később aztán szerepet vállalt az első ázsiai futball-vb, a 2002-es japán-koreai közös rendezésű torna népszerűsítésében, de delegációvezető volt a ligaválogatottként szereplő Vasas malajziai túráján is a kilencvenes évek elején, hogy csak néhány konkrétumot említsünk a legismertebb magyar és Ázsia közös történelméből. (Közben a kínai és az ázsiai labdarúgás meghatározó szakemberei,vezetői lettek annak az 1954–55-ben hónapokig Magyarországon készülő kínai válogatottnak a játékosaiból, amely jutalomként játszhatott egy edzőmérkőzést Puskásékkal, mielőtt hazatért Kínába.)
A dél-koreai futball pedig láthatóan hatalmas utat járt be azóta, hogy az 1954-es világbajnokságon, a Puskás Ferenc vezette Aranycsapat az első csoportmérkőzésén – a mai napig sem túlszárnyalt, vb-re-kordot jelentő gólkülönbséggel – 9:0-ra győzte le az ázsiai ország csapatát (Libanon volt a másik ázsiai válogatott, amely ellen Puskás játszott és persze gólt lőtt, 1956-ban). A visszaemlékezések szerint a mérkőzés végén a teljesen kimerült koreaiak izmai sorra begörcsöltek, és a sportszerű magyarok istápolták őket, hogy befejezhessék a meccset. Nos, a koreaiak azóta az elődöntőig és a negyedik helyig is eljutottak a vb-n, még ha nagy előnyt jelentett is a hazai rendezés 2002-ben, ám ezt tekintsük újabb sikernek, mármint azt, hogy házigazdák is lehettek már a világbajnokságok történetében. Az Ázsia-kupán legutóbb 2015-ben voltak döntősök, a pályán ott volt a mostani Puskás-díjas címlapember, Szon Hung Min is, sőt ő egyenlített a hosszabbításban végül 2–1-es győzelmet arató ausztrálok ellen. Na ja, az immár szintén az Ázsia-kupán szereplő Ausztrália szövetségi kapitánya egy egykori Puskás-tanítvány, volt South Melbourne-játékos, Ange Postecoglou volt.
Szöllősi György
(A FourFourTwo magazin 2021. márciusi számának főszerkesztői jegyzete.)
