Angol szerkesztőink a futball talán legfontosabb szava, a gól („goal”) összetett angol jelentésére (kapu, gól, cél) alapozva tematikus lapszámot készítettek, és akkor itt most nekünk, magyaroknak megint csak az előtérbe kell tolakodnunk. Joggal érezzük ugyanis úgy, hogy a foci legfontosabb elemében, a gólszerzésben mi vagyunk a legjobbak. És itt nem rokonszenven, szavazatokon meg egyéb szubjektív tényezőkön múlik a rangsor, hanem bizony számokon, tényeken. Nem mi, hanem a precíz németországi IFFHS szervezte azt a díjátadót 1997-ben Münchenben, amikor is „a XX. század legjobb góllövőinek” tízes listáján és a színpadon négy magyar kapott helyet. Nem véletlen az sem, hogy Kocsis Sándor a vb-gólkirályok közül a legjobb meccs/gól átlagot érte el, a világon egyedüliként szerzett hét (!) alkalommal is mesterhármast a nemzeti csapatban, hogy Sárosi György egy alkalommal egyetlen válogatott meccsen hét (!) gólt lőtt, hogy Bene Ferenc egy olimpiai meccsen a magyarok mind a hat gólját egymaga szerezte, s az olimpiai gólkirályok legjobbika. Európában csak Deák Ferenc szerzett egyetlen bajnokságban 66 gólt, hogy Schlosser Imre 11 élvonalbeli gólkirályi címe és egy ország bajnokságában szerzett 411 gólja is világrekord, hogy senki sem tudta túlszárnyalni Puskás Ferenc 511 első osztályú bajnoki gólját, hogy egyedül ő szerzett négy gólt európai kupadöntőben, Európában csak ő jutott el 84 válogatott gólig, és hogy a FIFA éppen róla, Puskásról nevezte el a világ legrangosabb góllövői díját. A közhely szerint a gól „a játék sava-borsa”, vagyis a magyar futball legnagyobbjai abban voltak a legjobbak, ami a foci lényege. Igazi (gól)királyi dinasztia az övék, a futball Árpád-háza, méltó utódok nélkül.
Évekig kellett hallgatnunk azt az ostobaságot, hogy csak azért lehetségesek ezek a hihetetlen gólrekordok, mert „régen más volt a foci, több gól esett”. Most pedig, amikor Cristiano Ronaldo és Lionel Messi rendre megközelíti, sőt meg is dönti Kubala vagy Puskás egy-egy rekordját, akkor nem mondják, hogy „régen más volt a foci, kevesebb volt a gól”. A dolog úgy áll, hogy a csatárzsenik mindig, minden korszakban megközelítik, időnként meghaladják a meccsenkénti egygólos átlagot, persze általában csak egy-két kiugró idény erejéig, és nem feltétlenül a legerősebb bajnokságokban. Puskás azért is jobb mindenkinél, mert ő huszonöt éven át tartotta ezt a hihetetlen szintet a legjobbak között, miközben nem is igazán befejező csatár volt, inkább irányító, aki gólpasszból adott legalább még egyszer annyit, mint ahány gólt lőtt…
Messiék tehát bizonyítják, hogy igenis, ma is meg lehet közelíteni a klasszikus óriásokat, és innentől kezdve nincs mentségük az NB I mai csatárainak, hogy a liga történetének legjobb húsz góllövője között nincsen aktív játékos, akinek pedig még van esélye bekerülni a legjobb húszba, nos, ők is elmúltak 35 évesek. Egy (gól)királlyal szólva: utánuk az özönvíz…
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 033. lapszámának (2012. december) főszerkesztői jegyzete.
