A Wolverhampton Wanderers stadionja előtt ma a 105-szörös angol válogatott Billy Wright szobra áll. Azé a Wrighté, aki olyan csúfosan kicsúszott a pályáról Puskás visszahúzós góljánál a Wembleyben. De akinek aztán megadatott a visszavágás lehetősége. No, nem a pesti 7:1 alkalmával, mert az egyenesen az angol futball legsúlyosabb veresége lett, hanem 1954 decemberében, amikor a Wolves (ennek is Wright volt a kapitánya, mint az angol válogatottnak) a Honvédot fogadta (csapatkapitány: Puskás, csakúgy, mint a magyar válogatottban – a Wolves stadionjának recepciója melletti vitrinben kettejük kézfogós képe, meg a Honvéd akkor átnyújtott zászlója díszeleg).
Az 55 ezer néző előtt lejátszott meccset az angolok nyerték meg 3:2-re (a bíró az a walesi Benjamin Griffiths volt, aki partjelzőként visszavonatta Puskás második gólját a nyári vb-döntőn, s amúgy itt is 2:0-ról kaptunk ki), és a brit sajtó nem átallotta világgá kürtölni, hogy a Wolverhampton a világ legjobb klubcsapata, miután legyőzte az eddig legjobbat, a Honvédot.
Erre felhördültek a franciák, mondván, nem úgy van az, egy meccsből nem szabad ilyen következtetéseket levonni, meg kellene rendezni inkább az európai bajnokcsapatok tornáját, hogy igazságos körülmények között derülhessen ki, melyik együttes a kontinens királya. Az ötlet a L’Équipe-től és Gabriel Hanot szerkesztőtől (korábbi labdarúgótól és edzőtől) származott, vele együtt kezdeményezte az Európa-kupa, a BEK kiírását kollégája, Jacques Ferran. Ahhoz azonban, hogy ötletük megvalósuljon, meg kellett nyerniük az európai futball befolyásos embereit. 1955 tavaszán találkozót szerveztek hát Párizsban Santiago Bernabéu Real Madrid-elnökkel és Sebes Gusztáv magyar szövetségi kapitánnyal, az UEFA alapító alelnökével. A Hotel Ambassadorban tartott megbeszélés eredménye az lett, hogy kísérleti jelleggel az UEFA kiírta a BEK első sorozatát. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a BEK-ből kinőtt Bajnokok Ligája manapság az európai szórakoztatóipar csúcsterméke. Ez volt az első, UEFA által szervezett klubtorna, öt év múlva, az akkori UEFA-alelnök Barcs Sándor ötletére következett a KEK.
Így kezdődött. Ehhez képest megrázó fejlemény, hogy magyar állampolgárságú futballista soha (!) nem nyert BEK-et vagy (1992 óta új a név és a lebonyolítás) Bajnokok Ligáját, és most, 56 évvel az első kiírás után oda jutottunk, hogy már hetekkel a BL valódi rajtja, a csoportkör kezdete előtt nyoma sincs magyar csapatnak a versenyben lévő klubok között.
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 019. lapszámának (2011. október) főszerkesztői jegyzete.
