Az első fenyegetések után nem adtuk fel, sőt még elszántabbak lettünk. Aztán jöttek az ügyvédi felszólítások, a dühödt telefonok. Volt, aki az APEH-re hivatkozott, másvalaki a válására, és sokan voltak azok, akik eskü alatt vallották, hogy nekik a világon semmijük sincs, miközben szemlátomást luxusszínvonalon élnek a magyar futballból évtizedek óta. Következett a lobbanékony sportvezető ütésre lendülő karja, egy MLSZ-vezető fenyegetése, a neves edző cinikus vallomása a tízéves autóról, majd, ami még ijesztőbb, a baráti tanácsok, hogy ezt most inkább hagyjuk, nem ér ez ennyit… Hiába dolgoztak szakértőink, közgazdászok, jogászok hónapokon át; hiába készült el kétszázezer karakternyi hallatlanul izgalmas szöveg, és gyűjtöttük össze a legjobb képeket a gazdagokról; hiába segítettek a sportvezetők és a játékosügynökök közül a jófejek, végül megtörtünk, mert nem kockáztathattuk a magyar piacon fiatal magazin létét, kollégáink egzisztenciáját.
Szégyen ez, de főként nem a miénk. A magyar futball elitjéé, amely egyszerre éli az életét húszmilliós terepjárókban és szétrohadt, üres stadionokban. Amely folyton nyafog, de titkolja a játékosok, edzők fizetését és gyanús transzferdíjait. Azért ígérjük, nem adjuk fel végleg, újra nekifutunk majd a magyar futball Rich List megjelentetésének. Például akkor, amikor majd életbe lép az UEFA Financial Fair Play szabálya, amely szerint a profi klubok annyit költhetnek, amennyi bevételt termelnek. A szabályt alapvetően a milliárdos európai topklubok túlköltekezése ellen alkották, de legalább akkora csapást mér majd a teljesen irracionálisan működő magyar profizmusra. Sárosi doktorék idejében a Fradi-játékosok a meccs előtt körülnéztek a lelátón, és a tömeg létszámából tudták, aznap mennyi pénz kerül a zsebükbe.
Ha a magyar futballistáknak ma is az általuk megtermelt pénzből kellene megélniük, a legtöbbjüknek felkopna az álla. A profi klubok többségének amatőrré kellene válnia. Ehelyett feltehetően nagy összegű (üzletileg persze magyarázhatatlan) hirdetési bevételek és továbbra is ellenőrizetlenül szétfolyó támogatások jelennek majd meg az értékelhetetlen produkciót nyújtó, profitot termelni képtelen csapatoknál. És folytatódik a mindent elfojtó hazugság. Ezt akarjuk? Boldog új esztendőt!
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 010. lapszámának (2011. január) főszerkesztői jegyzete.
