Amíg a többiek kénytelen-kelletlen bent jártak, Puskás és néhány kiváltságos barátja állítólag zsugázott a Louvre lépcsőjén, midőn a csapat Párizsban időzött, útban Londonba, egy bizonyos barátságos meccsre, 1953 novemberében.
Ma meg már ott tartunk, hogy annak a hajdan a lépcsőn kártyázó néhány játékosnak az életműve kiált múzeum után. Futballberkekben közhelyszámba megy a kérdés: hol lesz, mikor lesz végre méltó múzeuma a valaha világrengető kulturális erejű magyar futballnak? Rosszmájú megjegyzéssel persze tréfálkozhatunk, hogy a magyar foci egésze nem több mint egy omladozó múzeum, csakhogy a probléma ennél sokkal összetettebb és sajnos messze tragikusabb. A gazdag Puskás-örökség hazakerülése kapcsán hirtelen mindenki gazdája lenne a magyar futballmúltnak, miközben a szégyenletes valóság az, hogy mostanáig szétszórtak, kidobtak itt mindent, amire vigyázni kellett volna.
Ha a Fradinak nem lett volna Nagy Bélája, kijelenthetnénk, hogy nincs Magyarországon valamirevaló klubmúzeum, és ehhez rögtön tegyük hozzá, hogy a Magyar Televízióban nem maradt fent a hatvanas-hetvenes évek nagy magyar futballjának szinte egyetlen képi emléke sem, a sportszerkesztőségekből időnként eltűnt minden archív fotó; hogy a most 110 éves MLSZ-nek évtizedekig saját székháza sem volt, nemhogy archívuma vagy múzeuma; hogy a felsőoktatásban sehol nincs valódi tudományos műhelye a futballtörténetnek; az FFT megjelenéséig sokáig még csak futballfolyóirat sem volt, a 6:3 filmje először 55 évvel a meccs után jelent meg, és vált hozzáférhetővé először a 6:3 hőseinek országában, és hosszan sorolhatóak a fantasztikus értékeink elherdálását jelentő történelmi bűnök.
A Testnevelési és Sportmúzeumnak nevezett szerény költségvetésű, a magyar sportmúlt gazdagságához mérten méltatlan körülmények között, egy volt munkásszálló alagsorában működő intézmény igyekszik értékeket menteni, de megfelelő eszközök és kiállítótér híján. Van tehát kinek, és van miért szégyenkeznie azért, ahogyan a múltjával bánt, bánik a magyar futball. De talán épp a Puskás Akadémiának nem kell bocsánatot kérnie, mert megmentette Magyarországnak a Puskás-örökséget, és fennállásának öt éve alatt többet tett a magyar futballhagyományokért, mint sokan, akiknek régóta ez lett volna a feladatuk.
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 022. lapszámának (2012. január) főszerkesztői jegyzete.
