Reményik Sándor, az erdélyi költő azt írta 1925-ben: „Ne hagyjátok a templomot, /A templomot s az iskolát…” Amihez a FourFourTwo majd egy évszázaddal később annyit tenne hozzá a maga részéről: A futballpályát se hagyjátok! Hiszen a múlt század közepéig olyan lenyűgöző futballkultúra épült ki Magyarországon, amelyben természetes volt, hogy jószerével tényleg minden faluban van – nemcsak kocsma, templom és iskola, de – futballpálya és sportegyesület is.
Aztán a pusztulás és a visszafejlődés évtizedei következtek. A pályák, öltözők állapota leromlott, sok sportegyesület megszűnt, elnéptelenedett, a focipályák helyén (ez persze inkább városi jelenség) lakóparkok, bevásárlóközpontok, benzinkutak épültek. A rendszerváltás előtti évtizedekben csak a pusztulás volt folyamatos, utána aztán gátlástalanul vették el a sporttól a maga területeit a szó szoros értelmében.
Nos, jelentjük, a folyamat megfordult. Elmondhatjuk, hogy az MLSZ lassan már öt éve zajló pályaépítési programjainak, de mindenekelőtt a tavaly életbe lépett társaságiadó-törvénynek köszönhetően, újra nő a futballpályák száma Magyarországon. Miközben azt se felejtsük el, hogy politikai és anyagi támogatás nélkül is akadt sok falu, vidéki és fővárosi közösség, amely önerőből takaros pályákat hozott létre és tartott fenn az elmúlt években, évtizedekben is, de sajnos az ilyen példából volt kevesebb.
Most, az hogy újra emelkedik a futballpályák száma, azt üzeni: nő az esély arra, hogy mindenki – gyerek és felnőtt – jó körülmények között, a lakóhelyén sportolhasson. És ez a látszólag egyszerű tény roppant jelentőségű az általános polgári jólét és az egészségügy szempontjából éppen úgy, mint a magyar futball jövőjét nézve. Mert a szép, új, rendben tartott létesítmények vonzzák a futballozni vágyókat. Amihez tegyük hozzá, hogy már olyan költségekre sem hivatkozhatnak az amatőr futballisták, mint a korábban horribilis játékvezetői meg a nevezési díj, mert ezek nagy részét mindenhol átvállalta az MLSZ. Vagyis minden abba az irányba hat, hogy nincs többé kifogás, gyerünk focizni!
Mert ne felejtsük el, hogy az amatőrök és a gyerekek tíz és százezrei minket jelentenek, saját magunkat és gyerekeinket, akik dönthetünk, hogy futballozunk vagy mással ütjük el a szabadidőnket. És az amatőrök tíz és százezreiből lesznek a profik is, akik amúgy ugyancsak stadionokat kapnak Magyarországon, ha ezúttal a látványos makettekből végre valódi arénák lesznek Debrecenben, a Ferencvárosban, Felcsúton és persze a régi Népstadion mellett. Mert lehet ugyan fanyalogni, de a futball jelentőségét elhallgatni nem szabad: mai, nyomorúságos állapotában is ez a sport mozgatja meg a legtöbb embert, kulturális hatása, nevelő-ereje is vitathatatlan. És elég egy szikra, hogy a magyarokban lángra lobbanjon a futballőrület. Azután helyben kell őrizni a lángot, ott a falvakban: „Ne hagyjátok…”
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 030. lapszámának (2012. szeptember) főszerkesztői jegyzete.
