„A régi mániám tankkal végigmenni Románián”, szól az ostoba nacionalista dallá átköltött nem sokkal kevésbé ostoba operettsláger, amelynek eltorzított verzióját ma már előbb találja meg a Google, mint az eredeti Békeffi, Lajtai–Szenes-nótát, ahol a régi mániám egy fess fiákeren végighajtani a Stefánián (a gomblyukamban virág terem). Nos, e pillanatban úgy tűnik, nemhogy Romániában tankkal, de még a Stefánián, a későbbi-korábbi Népstadion úton sem masírozhatnak majd a vérmes magyar futballhuligánok a március 22-ei magyar–román világbajnoki selejtező alkalmával. Ami nagyobb baj, hogy a tisztességes polgári szurkolók, a futball- és közösségi élményre vágyó családok sem. Néhány senkiházi miatt, akik amúgy nem is járnak futballmeccsre (a jegyzett drukkercsoportok elhatárolódtak az Izrael elleni meccsen rasszista rigmusokat skandálóktól), borulhat minden, amit a szimpatizánsok és a válogatott eddig felépített.
Sosem tartoztunk azok közé, akik esélyesnek látták az Egervári-csapatot a világbajnoki részvételre, de ebben a lélektani pillanatban igenis nagyon sok múlik a románok elleni meccsen: ha nyerünk, mi kerülünk sokkal közelebb a pótselejtezőt érő második helyhez, ha nem, akkor a románok. Annak a meccsnek a biztonságos és gyűlölködéstől mentes megrendezése amúgy is nehezen teljesíthető feladat lenne, de ilyen előzmények után sajnos életveszélyes szituációról kell beszélnünk, akár beengedik a nézőket a stadionba, akár nem, akár a pályán, akár az ’56-osok terére tervezett közös meccsnézés helyszínén kell majd kezelni a több tízezres tömeget. Miközben persze csatlakozunk az MLSZ kezdeményezéséhez, hogy a mérkőzés a jóérzésű szurkolók demonstrációja legyen a rasszizmus ellen, a futball mellett, kétségeinket fogalmazzuk meg, vajon nem naiv dolog-e arra gondolni, hogy elég pusztán az emberek jobbik énjét megszólítani, és nem lesznek vállalhatatlan versikék, fellobbanó viták, verekedések a pattanásig feszült légkörben, ahol tovább növelheti a magyar drukkerek elkeseredését, ha rosszul játszik, netán kikap a csapat. Nem beszélve arról, ami máris a FIFA súlyos ítéletéhez vezetett: a futballmeccsre irányuló nagy figyelmet mindenféle marginális politikai csoport igyekszik önmagára irányítani. Pedig győzni a pályán kellene, míg azon kívül nem szabad felvenni a kesztyűt.
De most még sok variáció lehetséges: 1. a FIFA beengedi a nézőket, nyerünk, és lényegi atrocitás nélkül „lemegy” a meccs (ez volna az álmunk); 2. nézők, győzelem és balhé (ebből pontlevonás, kizárás is lehet); 3. nézők, vereség, fegyelem (ez is ciki); 4. telt ház, vereség, rendbontás (belegondolni is szörnyű); 5. üres stadion, győzelem, rend (nehezen, de elviselhető variáció); 5. zárt kapuk, siker, botrány (ekkor is kemény lesz a FIFA, vagy az utcai harcot nem büntetik?); 6. zárt kapuk, vereség, rend (balekok lennénk); 7. üres stadion, zakó, bunyó (maga a tragédia). Legyünk őszinték, nem túl jó kilátások.
Pedig jó lenne a meccs után, és aztán jövőre így dalolni: „Te szép platános út, langyos esti szél a fülembe súg, ragyoghat napsugár, ragyoghat holdsugár, egy szép fiákeren vidám a nyár.”
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 036. lapszámának (2013. március) főszerkesztői jegyzete.
