Angol szerkesztőkollégáink kis elfogultsággal a világ futballfővárosának kiáltották ki Manchestert, amire azért van is némi okuk, még ha feltehetően Barcelonának is lenne ehhez néhány szava, annak a Barcelonának, amely történetesen éppen a Manchester United leiskolázásával nyerte meg májusban a Bajnokok Ligáját a futballnak egy olyan külvárosában, mint London.
Való igaz, hogy Manchester viszi a pálmát, ha úgy szól a kérdés, hogy mely város az, amelyben, ha összeadjuk a helyi profi csapatok költségvetését, a legnagyobb összeg jön ki. Ugyanakkor az is igaz, hogy fura futballfővárosnak kikiáltani Manchestert, miközben a spanyol bajnokságban Cristiano Ronaldo és Lionel Messi hétről hétre hármasával rúgja a gólokat.
De hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik már megszokták, hogy mint egy U18-as ifijátékosnak, nekem is mindenről ugyanaz jut az eszembe, ezúttal különösebb kommentár nélkül hadd másoljam ide egy magyar bajnoki mérkőzés jegyzőkönyvét 1955. január 9-ről, egy délelőtt 11 órakor rendezett (amikor a maiak szerint nem lehet jó meccset játszani) találkozóról.
NB I, 26. forduló. Vörös Lobogó–Budapesti Honvéd 7:9 (3:7)
Üllői út, 25 000 néző. Vezette: Pósa. Gól: Hidegkuti (4), Sándor (2), Kárász, illetve Puskás (4), Kocsis (3), Tichy (2). Vörös Lobogó: Fecske – Kovács II, Börzsei, Lantos – Kovács I, Kovács III – Sándor (Gál), Kárász, Hidegkuti, Arató, Molnár. Edző: Kemény Tibor. Bp. Honvéd: Sántha – Rákóczi, Lóránt (Palicskó), Kovács J. – Bozsik, Bányai – Machos, Kocsis S., Tichy, Puskás, Babolcsay. Edző: Kalmár Jenő.
Az eredmény alakulása: Tichy 0:1, Hidegkuti 1:1, Sándor 2:1, Sándor 3:1, Kocsis 3:2, Kocsis 3:3, Puskás 3:4, Puskás 3:5, Puskás 3:6, Tichy 3:7, Puskás 3:8, Hidegkuti 4:8, Kocsis 4:9, Kárász 5:9, Hidegkuti 6:9, Hidegkuti 7:9
Ezen a meccsen a bajnokság első és második helyezettje találkozott, vb-ezüstérmesek, olimpiai bajnokok sora mindkét csapatban, hiszen a válogatott játékosok csaknem mindegyike ebben a két klubban, a Honvédban és az MTK-ban játszott. És elég sok gól esett annak dacára, hogy közben a vb-, olimpiai, majd BEK-döntőben is gólt szerző Czibor Zoltán hiányzott a kispesti kezdőcsapatból, és Budai II László sem volt a pályán. Az extraklasszis korábbi vasasos és ferencvárosi Kubala László akkor már Barcelonában, az újpesti Nyers István pedig Milánóban, az Interben ontotta a gólokat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ennek ellenére is több világklasszis szerepelt még ezzel egy időben Budapest más csapataiban, az Újpestben, a Vasasban, sőt még a Fradiból lett Kinizsiben és a Csepelben is; továbbá hogy Grosics Gyula is éppen gellérthegyi házi őrizetében várta sorsa jobbra fordulását, akkor aligha túlzás kijelenteni, hogy volt idő, amikor a mai Manchesternél is több okkal formált jogot a magyar főváros, Budapest egyben a világ futballfővárosa címre is.
Szöllősi György
A FourFourTwo magazin 020. lapszámának (2011. november) főszerkesztői jegyzete.
