Interjú L. Pap István
Remekül mutattál lila-fehérben a Fradi elleni bajnoki előtt a pálya szélén (cikkünk 2013-ban készült – a szerk.). Mai zilált világunkban létezik még az egyesületi összetartozás érzése?
Abszolút, de például teljesen másként, mint a labdarúgóknál, hiszen örülök, hogy Újpestre tartozom, de ez nem irányul mások ellen. Ugyanakkor jó érzés volt tapasztalni, hogy amikor a fővárosi derbi előtt a Megyeri úton köszöntöttek, a Fradi-tábor pont úgy ünnepelt, mint az újpesti. Ha úgy tetszik, kicsit megvalósult a lelátói összefogás, ami nem kis dolog.
Amikor Londonban nyertél, az Újpest éppen a Videoton ellen játszott bajnokit, és a stadionban meccs közben a te gyakorlatod ment egy kivetítőn. Tudtad?
Igen, mesélték, állítólag a fi úk még gólt is kaptak közben… Mindenesetre minden képzeletemet felülmúlta az itthoni fogadtatásom, pedig kicsit még féltem is tőle. Kissé meg is lepett, hogy a reptérre is mennyi lila-fehér futballszurkoló jött ki elém, de nagyon jó fejek voltak. Nagy szeretettel fogadtak, de persze az övék kissé más világ.
Van olyan a labdarúgók közül, akivel különösen jóban vagytok?
Középiskolásként még volt focista osztálytársam, aki a barátom is volt, de manapság inkább az igaz, hogy a labdarúgók vannak távol a többi sportágtól. Tatán például régebben készültem egy időben a futballválogatottal, de ők másoktól szeparáltan éltek, alig találkoztunk.
Tavaly Újpest díszpolgára lettél – korábban Szusza, Bene, Göröcs és az idősebb Várhidi is megkapta ezt a címet, a rendszerváltozás óta összesen harmincegyen, de anno például Kossuth Lajos is. Büszke vagy rá?
Persze, ez óriási dolog! Főleg hogy az ilyen elismeréseket általában időskorban osztogatják, nekem meg fi atalon megadatott. Ráadásul nem csupán Újpestnek, de immár további három kerületnek is díszpolgára lehetek.
Ahogyan más sportág képviselőinek, nyilván a tornászoknak is vigyázniuk kell magukra. A sérülésveszély miatt egyáltalán engedi Kovács István, hogy focizzatok?
Éppenséggel engedné, de ritkán kerül rá sor. Akkor is a tornaszőnyegen felfordított dobbantókra, gumilabdával. Azaz csak óvatosan…
Mennyire számítasz a futballpályán ügyesnek?
Erre mondhatnám azt, hogy szeretek focizni, csak nem tudok…
A volt Fradi-vezér Berki Krisztiánnal való névazonosság feltételezhetően nem csak jópofa félreértéseket szült.
Személyesen sohasem találkoztunk, de arra volt példa, hogy tévedésből helyette engem hívtak fel. Egyszer például egy ismeretlen nálam érdeklődött, hogy a Fradi-pályán hová helyezze a sörsátrat. Azt feleltem, hogy szerintem nem engem keres. Kérdezte: nem Berki Krisztián? Mondtam, hogy de, csak a tornász. Ennél persze rosszabb lenne, ha valami balhéba keveredtem volna a hasonló nevem miatt, de hála istennek, erre sohasem került sor.
A nem labdarúgó sportolók futballhoz való hozzáállása jellemzően kétarcú. Szurkolnak is, például a válogatottnak, de ferde szemmel is néznek a szerintük kis ráfordítással sokat szakító focistákra. Te is utálod őket?
Azt azért nem, különben is úgy vagyok vele, hogy mindenki a saját sportágában törekedjen minél többre. Én minden magyar sikernek örülök, a labdarúgókénak is, ha van.
A mögötted Londonban ezüstérmes brit Louis Smith nyilatkozta egyszer, hogy ha szigorúan az anyagi oldalát nézzük, rosszul választott sportágat, hiszen a futballisták a sokszorosát keresik, mint ő. Angliában, persze. Te is így érzed?
Örüljön annak, ahol ő tart…
Az olimpiai ezüstjének mi is örülünk.
Én is! Ezzel az éremmel is nagyon jól járt, és ahogyan nézem, igyekszik is kihasználni a népszerűségét, amolyan celeb lett belőle Angliában, még énekes tehetségkutatóban is fellépett.
Smith pont itt, a FourFourTwo hasábjain fejtegette az ősszel, hogy egyes, a tornában bevett bemelegítőgyakorlatok a labdarúgóknak sem lennének hátrányukra.
Látod, ez például biztosan igaz, hiszen a torna alapsport. De az izomzat teljes ellazítása miatt minden sportágba egy az egyben azért nem ültethetők át a mi gyakorlataink. Ugyanakkor az egyes mozdulatsorok komplexitása miatt talán más sportolóknál is kevesebb lenne a sérülés.
Ha egyszer fiad születik, adnád focistának?
Persze, én is szeretnék egyszer eltartott szülő lenni! Na jó, komolyra fordítva a szót: mivel a labdarúgókat az emberek vagy szeretik, vagy utálják, ezeknek a szélsőséges érzelmeknek nem szívesen tenném ki a fiamat.
VILLÁMKÉRDÉSEK
- Van külföldi csapatod?
A nagy világversenyeket vagy a Bajnokok Ligáját is jobbára csak az összefoglalókban követem, de ha választanom kell, a két spanyol óriás, a Barcelona és a Real Madrid játéka tetszik a leginkább. - Mikor fociztál legutóbb?
Az év végi Gabora-gálán a MOB csapatában, de inkább nem minősíteném… - Mikor voltál legutóbb meccsen?
Azon az ominózus Újpest–Fradin az olimpia után, azóta sajnos nem.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. márciusi lapszámában.)
