Interjú Szilágyi László Fotó Kristóf Lajos
Ki a legjobb focista barátja?
Nehezet kérdez.
Ne sértsen meg senkit…
A Vidiből Csongit mondanám, és a legjobb barátomat, Havasi Józsit, aki sajnos már meghalt. Mint ahogy sajnos meghalt Májer Lajcsi is, akitől a Vidiben a Színész becenevet kaptam. A Vasasból talán a Müller, Komjáti, Izsó hármast mondanám, és még nagyon sokakkal vagyok jó haverságban, egészen Détári Döméig.
Egyszer azt mondta, hogy az 1954-es aranycsapat kevésbé volt egységes, szó szerint csapat, mint az 1962-es.
Illovszky Rudi bácsitól hallottam, hogy a ’62-es egységesebb csapat volt, mint az ’54-es, és miután fennakadt a szemem elgondolkodtam, és ezek után azt hiszem, én is oszthatom ezt a véleményt. Az eső miatt elmaradó Puskás Akadémia–Debrecen meccs helyett összejöttek régi focisták, és bevettek a beszélgetésbe Raduly Józsi bácsiék. Valaki feldobta ezt a témát, és mondtam, szakvezetőtől hallottam, Illovszky Rudi bácsi mondta, hogy a ’62-es „talán” erősebb volt mint csapat, mint az ’54-es. Ha Latisev befújja a lest, akkor nincs miről beszélni, és mi a brazilokat akkor megvertük volna…
Sokak szerint a nosztalgia megöli a magyar focit.
Nem öli meg! Annak örülnék, ha a mai focistákban több becsvágy volna. Amikor Gera Zoli nem sérült, mindig becsvággyal futballozik. Husztit most nem látom itthon játszani, csak kint, ha hazajönne a válogatottba, ő is mindig becsvággyal futballozna. Azért is vitte valamire. De mindenkiről sajnos ezt nem tudom elmondani.
Eperjes Károly
Lehetséges, hogy elkényeztetik a fiatalokat? Vagy rosszak az ifiedzők?
Én azt nem tudom. Csak azt, hogy tizenkilenc-húsz éves kor körül valami gond van: amikor „be kéne lobbanni”, nem lobbannak be ezek a játékosok. Pedig ott kellene betörni a felnőttvilágba. Nézem a kis Kovácsot és Gyurcsót, Kleinheislert, és nem értem, mi lehet a baj. Mentális baj van? Jól meg vagyunk fizetve? Nem értem, mi történik, ott valami megreked. Most nagyon várom, hogy a Radó gyerekből mi lesz… Vagy a honvédosokból. Korábban is láttam őket, tizenhat-tizenhét éves korukban, és mondtam, hogy na, itt a következő nemzedék. És most ott vannak, játszanak az NB I-ben és…, túl- vagy alulterhelik őket mentálisan és fizikailag. Nem tudom.
Említett három fehérvári futballistát, köztudott a fehérvári kötődése, mint ahogy azt is tudjuk, hogy az első választott klubja a Ferencváros volt az édesapja révén. Ha a kettő közül lehetne választani…
Gyerekkoromban édesapám intésére a Ferencvárost választottam. Azt mondta, a nagyapád, a nagybátyád és én is Fradi-drukker vagyok. Becsületes, keresztény, magyar ember a Fradinak drukkol. Én ezt elfogadtam, és azóta Fradi-drukker vagyok. De a Videotonnak is erősen szurkolok az ismeretségeim miatt, én a „tarcsi” edzéseit látogattam, és azóta sem közömbös nekem a Videoton. Dunántúli gyerek vagyok, nagyon örülök a dunántúli csapatok sikereinek. Édesapámmal rendszeresen jártunk ETO, Sopron és Hali meccsekre. Amikor Debrecenben dolgoztam, a Lokit részesítettem előnyben. Elsősorban magyar, és jó focinak a drukkere vagyok.
Nem is néz nemzetközi futballt?
Dehogynem, a Realnak drukkolok, de elismerem a Barcát és az Atléticót is. A brazil, szép focit nagyon szeretem.
Volt kedvence?
Nem is egy! Mindenekfelett Pelé, a többiek is, ahogy Ronaldo futballozott, az fantasztikus volt, lenyűgöző. A középpályán Clodoaldo vagy Rivelino, volt ott bőven, de a mieink között is. A hatvanas évek Fradija, a hetvenes évek Dózsája, a tavaszi pontveszteség nélkül bajnok Vasas is. És a Mezey-féle „utolsó” válogatottért is rajongott az ember. Most kevésbé van ilyen csapat.
Volt külföldi stadionban?
Mostanában nem, de tervezem, mert érdekes módon a lányom jobban szereti a focit, mint a fiam. Már mondta, hogy „apa, vigyél el egy Real-meccsre!”.
Orbán Viktor még a miniszterelnökségét is odaadta volna egy NB I-es meccsért. Ön a Kossuth-díját elcserélné egy NB I-es vagy válogatott meccsért?
A válogatottért biztos, hogy odaadnám. De a színészi pályámat nem, Müller Sanyi barátom mondta: nagy mákunk van, Szami, hogy színész lettél, és nem futballista.
Milyen érzés volt Tuttiként belebújni egy focibolond bőrébe?
Hát, ez az, mondjuk egy Tuttit nem biztos, hogy eladnék egy NB I-es meccsért. Azt azért nem biztos, hogy eladnám, a Széchenyit sem. De a Kossuth-díjamat simán odaadnám egy válogatottságért.
1 – Melyik külföldi játékost hívná meg az előadására?
Luka Modricot szívesen. Közel van, még el is jönne a horvát gyerek.
2 – Előfordult, hogy a miniszterelnökkel nem értett egyet, ha fociról volt szó?
Biztosan van olyan, persze. De ha emlékeznék, akkor sem mondanám el.
3 – Az akadémiák a magyar futball megmentői?
Nagyon ügyesek az akadémisták, de mintha tizennyolc-húsz év tájékán nem történne meg valami.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. augusztusi lapszámában.)
