Utánajártunk, mekkora tehetség: Jesus, a szupersztár

Interjú Felipe Rocha Portrék Jon Enoch

A Manchester City csapatbusza a West Bromwich Albion elleni Ligakupagyőzelem után hajnali kettő órakor fékez le a klub vadonatúj edzőközpontja előtt. A játékosok semmit sem kívánnak jobban, mint hogy végre ágyba kerüljenek ezen a nyirkos hajnalon. Persze Pep Guardiola szokásához híven most is azon morfondírozik, hogyan lehetne fokozni a teljesítményt. Néhány órával később a drága futballisták alkotta keret kikocog, és elfoglalja az akadémia tizenhat edzőpályájának némelyikét. Bár senki sem tudta igazán kipihenni magát, a tréning megkezdődik, a FourFourTwo pedig nagy érdeklődéssel figyeli a világ egyik legígéretesebb fiatal labdarúgóját.

A mögöttük álló huszonnégy óra fényében megbocsátjuk Gabriel Fernando de Jesusnak, hogy nincs a legbeszédesebb kedvében. Széles mosollyal üdvözöl bennünket, és rögtön elismeri, hogy jelenleg egész más jár a fejében: „Arról álmodozom, hogy hazamegyek, és egy nagy tál rizst meg babot eszem” – mondja, mielőtt felkészülne a fotózásra.

Miközben a fényképész különböző beállításokhoz instruálja a játékost, már nyoma sincs a fáradtságnak. „Tudnál kiáltani egyet a kép kedvéért, Gabriel? Most megtennéd, hogy ezt a dobot ütöd?” Az ifjú tehetség boldogan együttműködik, sőt még a We Will Rock You néhány sorát is elénekli. Ha a brazilok egyik leendő sztárját akarod szóra bírni, nem tudsz rosszkor érkezni.

A világ egyik feléről a másikra költözni általában nem könnyű egy olyan korú labdarúgónak, mint Jesus. Ennek ellenére a Sao Pauló-i születésű focista könnyen megszokta az észak-angliai környezetet, és beilleszkedett, de ez nem is csoda, hiszen már hazájában is jelentős sikerek fűződtek a nevéhez. 2016-ban a Palmeiras legeredményesebb góllövője volt, amivel hozzájárult, hogy a csapat 22 év után megnyerje a bajnokságot. Ezenkívül abban is szerepe volt, hogy a brazilok végre megszerezzék a várva várt olimpiai aranyérmüket. A siker óta már a felnőttválogatottat erősíti a világsztár és legjobb barát, Neymar mellett. Hogy túl nagy lenne a nyomás? Ugyan már!

„Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, arra számítottam, hogy sokkal nehezebb lesz megszokni a manchesteri életet – mondja Jesus a húszévesekre jellemző lazasággal. – Könnyű dolgom van. Megtaláltam a helyem, és ennek köszönhetően jól teljesítek a pályán. Rengeteg minden hiányzik Brazíliából, de ez normális. Most már Angliában is otthon érzem magam.”

A gyors asszimiláció annak is köszönhető, hogy magával hozta két gyerekkori barátját, akikkel jelenleg is együtt lakik Manchesterben. Jesus, Higor Braga és Fabio Lúcio életükben először élnek a szülőföldjükön kívül. Miközben Jesus igyekszik felvenni a pályán a Pep által diktált tempót, Fabio és Higor szorgosan járnak az angolórákra, és rendben tartják a közös otthont. Amikor a csatár nem a klubnál van, minden percüket együtt töltik.

„A szabadidőnkben társasozunk, videojátékozunk vagy vásárolni megyünk – mondja Fabio. – Higor és én nagyon örülünk, hogy eljöhettünk Angliába Gabriellel. Nagyszerű érzés, hogy kipróbálhatjuk magunkat külföldön.”

A sztárpalánta kíséretét barátai mellett bátyja, Felipe és édesanyja, Vera Lúcia alkotja, valamint a társaság tagja egy brazil szakács is, hogy mindig legyen az sztalon elegendő rizs és bab, amikor a csatár hazatér a nagy erőbedobást igénylő edzésekről.

Így már nem is csoda, hogy tényleg otthon érzi magát az ifjú Jesus.

1997 áprilisában született Brazília legnagyobb metropoliszában. Akkoriban a City a másodosztály tabellájának alsó felében küszködött, Jesus pedig minden pillanatban a futballal foglalkozott. Csábító lenne rávetíteni az utcán mezítláb focizó, később pedig világsztárra váló brazil gyerek kliséjét, de az ő esetében ez nem lenne teljesen igaz. Bár otthoni látogatásai alkalmával most is szívesen játszik a helyi srácokkal, pályafutása valójában nem Sao Paulo utcáin, hanem Horto Florestalban, a város északi peremén, a Pequeninos do Meio Ambiente amatőr klubban kezdődött, ami egy katonai börtön területén kapott helyet. Az újságírók érdeklődését gyakran felkelti, hogy a sikereket halmozó játékos miért a „rácsokon” belül kezdett futballozni nyolcévesen.

„Amikor először kiderült, hogy börtönben kezdtem focizni, az emberek azt kérdezték, hogy elítélt voltam-e – nevet. – Igen, a pálya valóban a Romao Gomes börtön területén volt, de többnyire rendőrök használták, a rosszfiúk pedig távol voltak tőlünk. Nem kellett tartanunk semmilyen veszélytől. Korán reggel már a pályán voltam, többnyire ötkor vagy hatkor indultam. Sokszor még sötét volt, amikor edzeni kezdtem, talán attól mégiscsak féltem egy picit” – ismeri el huncut vigyorral.

A Pequeninos do Meio Ambiente játéktere meglehetősen szegényes. A kissrácok agyagos pályán fociznak, amit a közeli park fáiról lehulló levelek gyakran beborítanak. Az egyébként békés és csendes helyet madárcsicsergés hangja tölti be, így az egész jobban hasonlít pihenőhelyre, mint sportpályára, de a „Belépni tilos!” táblák láttán mégiscsak eszükbe jut a sportolóknak, hogy
börtönben vannak.

José Francisco Mamede a klub egyik alapítója és mai napig munkatársa. 1995-ben meg tudott egyezni a rendőrséggel, hogy a börtön pályáját szombat délelőttönként közösségi célokra használhassák. Azóta fogadják a környék edzeni vágyó gyerekeit, és adnak nekik esélyt, hogy később egy sikeres csapat tagjai legyenek.

A klub vezetését és az edzői munkát önkéntesen látja el, megélhetését az alapító ingatlanközvetítő-iroda biztosítja. Munkái mellett olykor még azt is bevállalja, hogy kocsival összeszedi az edzésre készülődő srácokat. Több alkalommal is előfordult, hogy ’73-as bogárhátújába tíz vagy tizenegy gyereket préselt be, köztük Jesust is, akit ugyanannyira idegesített egy elvesztett meccs, mint egy túl könnyű siker.

„Gabriel mindig is imádott versenyezni, és nagyon magabiztos volt – idézi fel Mamede. – Olykor nagyon mogorva volt egy-egy vereség után, de sokszor amiatt is duzzogva jött hozzám, ha egy meccset túl könnyen megnyertünk. Különleges srác volt, aki sosem fogja elfelejteni a közös munkánkat.”

Jesus szó szerint a testén viseli a régi társaságot: jobb alkarjára egy labdát tartó kissrácot tetováltatott, aki a Jardim Peri-i szegényes házak között áll. Két másik tetoválásával anyja iránti szeretetét és háláját akarja kifejezni. Az újabb, bal karján lévő rajzon Vera Lúcia arca látható. Jesus szerint édesanyjának is tetszik az ábrázolás, bár elismerte, hogy talált néhány helytelenül rajzolt ráncot az arcán a róla készült képen. A másik, anyjával kapcsolatos tetoválás egy írás, melyben megfogadja, hogy mindig az általa kijelölt úton fog haladni. A tetoválások témája segített meggyőzni Vera Lúciát, hogy engedélyezze fia számára a remekműveket. Az egyedülálló nő korábban házvezetőként dolgozott Brazíliában, négy gyermeket nevelt és iskoláztatott. Kétségtelen, hogy ő Jesus életében a legmeghatározóbb személy.

„Édesanyám többet jelent számomra, mint egy szerető szülő – ismeri el Jesus. – Büszke vagyok rá. Büszke vagyok arra, hogy ő nevelt föl engem és a testvéreimet. Ő tanított meg arra, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Ő jelenti a legtöbbet számomra, és szavakkal nem is lehet pontosan leírni, hogy mit érzek iránta.”

Híressé vált telefonálós gólöröme is Vera Lúciához kapcsolódik. Az ötlet még azokat az időket eleveníti fel, amikor az anya mindenáron hallani akarta a kis Gabriel hangját a telefonban, hogy meggyőződhessen róla, minden rendben van vele, és nem került bajba.

„Ez a gólöröm egyszerre szól a barátaimról és az anyámhoz fűződő viszonyomról – magyarázza. – Amikor este hat körül elmentem otthonról, hogy a barátaimmal találkozzak, pontosan tudtam, hogy anyám hamarosan hívni fog, hogy minden rendben van-e, de ha nem tud elérni, akkor a barátaimat fogja keresni – nevet Jesus. – Tulajdonképpen minden egyes alkalommal, amikor megcsörrent a telefonom, függetlenül attól, hogy ki hívott, a barátaim és én hangosan üdvözöltük az anyámat. Végül az egyik haverom javasolta, hogy valamelyik gólomat megünnepelhetném egy ilyen telefonhívással, és ezt meg is tettem a brazil válogatottban. Ezzel idéztem fel a barátaimat és anyám régi szokását.”

Ne gondoljuk, hogy Vera Lúcia figyelme és ellenőrzése csak Jesus szabadidős tevékenységére terjed ki: az édesanya a labdarúgás kapcsán is fontos intelmekkel látja el fiát. Valószínűleg Guardiola nem is tud róla, hogy van egy titkos asszisztense. Mostanában például Vera Lúcia nem túl boldog, hogy a fia több alkalommal is lesen helyezkedett, és azzal sem elégedett, hogy ha nem próbálkozik elég lövéssel. Mások meg már attól is kiborulnak, ha az anyjuk azt kéri, hogy rakjanak rendet a szobájukban?

Amire Jesus 2016 augusztusában megegyezett a Manchester Cityvel, már több nagy európai csapat is érdeklődött iránta. Hirtelen sokan kezdtek rá figyelni, szokatlanul nagy médiafigyelem övezte minden mozdulatát. A Palmeirasnál egy fantasztikus idény után bajnok lett, és ezzel az eredménnyel már európai pályafutást tervezhetett. Egyetlen oka volt, hogy az Etihad-stadiont választotta: Pep Guardiola. És nemcsak arról volt szó, hogy ismerte a katalán edző briliáns taktikai megoldásait, ami számára kedvező feltételeket teremt a pályán, hanem arról is, hogy emberileg meg tudott bízni benne. Egy átlagos napon, a brazíliai bajnokság idényének kellős közepén ugyanis megszólalt a telefonja, és ezúttal nem a mama kereste.

„Guardiola hívott, és azt mondta, hogy fontos része lennék a projektjének – magyarázza Jesus. – Ez a hívás nyilvánvalóan meghatározta, hogy a következő klubomnak a Cityt válasszam. Akkoriban sok klub érdeklődött irántam, de a legjobban bennük tudtam bízni.”

Január harmadikától már nem volt szükség a telefonos megbeszélésekre. Pep izgatottan várt a nagy reményeket megtestesítő játékosra. „Amikor Manchesterben leszállt a gépem, rögtön az edzőpályára mentem, még a szállodában sem jelentkeztem be – emlékezik a csatár. – Azt akarta, hogy ott legyek. Nem számított, hogy este hat óra van, és tart a tréning, Guardiola arra várt, hogy megérkezzek. Abban a pillanatban rájöttem, hogy nagyban különbözik a menedzserek többségétől.”

Nem telt el sok idő, mire Jesus bebizonyította, hogy a 27 millió fontos vételára igencsak csekélynek számít a tudásához, életkorához és nemzetiségéhez képest. Februárban, az első bajnoki meccsén a Cityben gólt lőtt, valamint gólpasszt adott Kevin De Bruyne-nek. Ezek után tekintélyes mennyiségű góllal alapozta meg jó hírnevét: cikkünk írásáig 15 pályára lépésből 12-szer szerzett gólt, beleértve a Feyenoord elleni szeptemberi Bajnokok Ligája mérkőzést.

Miközben a City rögtön profitálhatott Jesus érkezéséből, a Palmeiras azonnal megérezte a hiányát. Régi csapata már nem tör olyan magasságokba, mint amikor az ifjú tehetség a soraikat erősítette. „Ritkán látni ennyire erős, gyors és technikás játékost – ismeri el a Palmeiras edzője, Cuca. – Amikor először megláttam az edzésen, rögtön tudtam, hogy mennyire különleges focistával van dolgom – teszi hozzá, akinek az irányítása alatt debütált profiként Jesus. – Az adottságai számos előnyhöz juttatják őt. Sokoldalú labdarúgóként eredményes lehet szélsőként és csatárként is. Páratlan futballista.”

Ennek fényében már egyáltalán nem különös, hogy Pep Guardiola azonnal beleszeretett Gabriel Jesus játékába. Pontosan egy ilyen sokoldalú játékos hiányzott a Cityből, így Pep számára kevés örömtelibb dolog lehet a világon, mint az ő megszerzése.

És Pep nem az egyetlen, akit lenyűgözött Jesus kimagasló fizikuma és technikai tudása. Tite, a brazil válogatott szövetségi kapitánya is hasonlóan beszélt a játékosról az egyik legnépszerűbb tévés beszélgető műsorban: szerinte a húszéves futballista határozottan felülmúl sokakat a jelenlegi keretből annak ellenére, hogy a világ egyik legjobb csapatáról van szó.

„Amit az edzéseken művel, az lélegzetelállító – mondja Danilo, a négy brazil egyike a Cityben. – Érettsége és játékértése egészen egyedülálló a fiatal korához képest. A legjobb pedig az, hogy még rengeteget fejlődhet annak ellenére, hogy már most egyike a legnagyobbaknak” – teszi hozzá a kétszeres BL-győztes játékos.

Egy másik honfitársa, Fernandinho fontos szerepet játszott abban, hogy Jesus megtalálja a helyét a csapatban és megszokja az angliai életstílust. A középpályás bizonyos értelemben Jesus bátyjaként viselkedik, különösen akkor segít sokat, amikor a városban való tájékozódásra kerül a sor. Ellátta őt tippekkel azzal kapcsolatban, hogy hová érdemes menni, valamint tolmácsol neki, amikor csak szüksége van rá.

A válogatottból ismerték egymást már azelőtt, hogy Jesus Angliába költözött volna, így a fiatal tehetség tudta, kit kell felhívnia, amikor a City érdeklődést tanúsított iránta. „Sokszor beszéltem Fernandinhóval, mielőtt aláírtam a szerződést – mondja Jesus. – Elmondta, annak ellenére, hogy a városban eléggé hideg van, a klub szenzációs, és a legfontosabb címekért van versenyben. Pont valami ilyesmit kerestem. A Premier League, a világ legerősebb bajnoksága volt az álmom.”

Ha Fernandinhót kérdezzük a honfitársa legjobb tulajdonságairól, akkor nem technikai képességeit fogja emlegetni, hanem olyan személyiségjegyeket, mint a kitartást és a fejlődni akarást, ami minden sikeres embert meghatároz.

„Ez a srác két lábbal a földön jár – így Fernandinho az új kollégájáról. – Lenyűgözött a szorgalma, és az, hogy mennyire odafigyel Guardiola utasításaira és tanácsaira. Mondhatjuk, hogy nagyon szereti, amit csinál. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzelte, nekifut újra és újra, amíg el nem éri azt, amit akar. Gabriel előtt nagy jövő áll, csak idő kérdése, hogy mikor váltja valóra az álmait.”

Az alábbi, Palmeirasnál megesett történet is Fernandinho elméletét erősíti. Gabriel már megegyezett a Manchester Cityvel, és éppen Manausba igyekezett világbajnoki selejtezőre a válogatottal. Az angol válogatott 2014-es, Olaszország ellen elszenvedett vereségének helyszíne, Manaus Brazília északi részén, mintegy 3700 kilométerre fekszik Sao Paulotól. „Gabriel kedd este játszott a válogatottal – idézi fel Cuca –, de tudta, hogy csütörtökön fontos helyi derbi lesz Sao Paulóban. Kérvényezett a klubtól egy magángépet, ami Manausból azonnal visszavitte Sao Paulóba, így részt tudott venni a számunkra fontos meccsen. Nem lett volna kötelező megtennie, de nem akarta magára hagyni a csapattársait.”

Nyolcvanhat percet játszott a Kolumbia elleni, 2–1-es győzelemmel végződő találkozón, majd azonnal hazautazott. Az Arena Palmeirasban megrendezett összecsapáson az 54. percig a kispadon ült, csapata 1–0-s hátrányban játszott, majd beállt, és a mérkőzést 2–1-es győzelemmel zárta Jesus csapata.

A sok mosoly és nevetés ellenére Jesus útja a Premier League-ig nem volt teljesen akadálymentes az év elején. Három gólt lőtt a City színeiben az első öt meccse során, ezek közül az egyik a Swansea ellen a 92. percben elért győztes gól volt, amivel átvette Sergio Agüero helyét a kezdőcsapatban. A védők nem tudtak megálljt parancsolni neki, a sors viszont igen: hatodik angliai szereplése tizenötödik percében, a Bournemouth elleni meccsen lábtöréssel hagyta el a pályát. A tüzes kezdés után tízhetes kényszerpihenő következett.

„Az volt életem egyik legnehezebb időszaka – ismeri el borúsan. – A pályafutásom során először sérültem meg komolyabban, és ilyen hosszú időre még sosem kényszerültem kispadra. Legutóbb tízéves koromban történt velem hasonló. Egy hónapig borzasztó lelkiállapotban voltam. Bármit csináltam, boldogtalan maradtam. Csak a sérülés és a kihagyott meccsek jártak az eszemben. Kemény időszak volt.”

Annak ellenére, hogy nem léphetett pályára, Jesus nem tűnt el teljesen a hírekből, főleg hazájában, ahol olyan médiafigyelem övezi, mint annak idején Neymart, amikor a Barcelonához igazolt. Otthonában is megértették és felfigyeltek a számtalan szóviccre, amit neve miatt lehetett elsütni Európában.

De erre ő is számított. „Amikor eldöntöttem, hogy Gabriel Jesus néven csinálok karriert, tudtam, hogy számíthatok néhány tréfára – mondja az FFT-nek. – De nincs semmi okom rá, hogy rejtegessem a nevem. Nem zavarnak a viccek, hacsak nem méltatlanok. Őszintén szólva nem is igazán olvasok túl sokat a sportról. Helyette inkább a családommal élvezem a szabadidőmet.”

Bármi, amit a pályán vagy azon kívül tesz, rögtön a figyelem központjába kerül hazájában. A legnagyobb brazil sportcsatornáknak és internetes oldalaknak van manchesteri tudósítójuk, de a csatár nemcsak az internetes adatforgalom növeléséhez járul hozzá.

Növekvő népszerűségének köszönhetően a nagyobb márkák is kiszemelték őt reklámarcnak. Júniusban ő lett a legnagyobb brazil sport- és szabadidős ügynökség, az Octagon Brazil új ügyfele, majd két hónap múlva a legnagyobb dél-amerikai sörfőzde, az Ambev kötött vele szponzori szerződést.

A félénk és visszahúzódó Sao Pauló-i srácból napról napra válik igazi világsztár. Ha a pályán elért sikerek nem is lepték meg különösebben a családtagjait és barátait, a szponzori szerződések és az ezzel járó feladatok nekik is szokatlan újdonságként hatottak. Gabriel mindig is csendes és szerény fiú volt – mondja édesanyja, Vera Lúcia az FFT-nek. – Az volt az egyetlen álma, hogy focista legyen. Nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült neki, és örülök, hogy továbbra is szüksége van a támogatásomra.”

Az Octagon Brazil egyik tulajdonosa, Ronaldo nemcsak üzleti partnere, de barátja is Jesusnak. Barátságuk egy tévészereplés során köttetett, ahol Jesus minden más beszélgetőpartnert üdvözölt, mielőtt Ronaldónak köszönt volna, de ezzel csak a mély tiszteletét szerette volna kifejezni. Ronaldo elismerte, hogy több hasonlóságot is lát közte és az ifjú tehetség között. A PSV, a Barcelona, az Inter és a Real Madrid korábbi játékosa kétszeres világbajnok, és a második legeredményesebb góllövő a vb-k történelmében, háromszor választották az Év játékosának, kétszer nyert Aranylabdát, így Jesus méltán lehet büszke a kijelentésére.

„Nagyszerű ilyesmit hallani tőle – büszkélkedik Jesus. – Ronaldo a példaképem, mindig is az ő útján akartam járni. Amit mondott, az alapján gondolom, jó úton járok.”

Az összehasonlítások egyre gyakoribbá válták Ronaldo szavai után, éppen ezért sokan pont megkérdőjelezni akarják Jesus erényeit. Természetesen lehetetlen megjósolni, hogy Jesus eljut-e majd példaképe szintjére, de ez a kérdés jelenleg nem is igazán fontos. A két játékos összehasonlításának az alapja hasonló játékstílusuk és testfelépítésük. Jesusban is megvan az az erő, gyorsaság és technikai kifinomultság, ami Ronaldót nemzeti ikonná emelte. E közös vonások alapján mondható, hogy nagy valószínűséggel Ronaldo óta a legjobb klasszikus kilences felemelkedésének lehetnek tanúi Brazíliában.

Jesus európai érkezése és beilleszkedése a Citybe bizonytalan helyzetet teremtett egy másik csatár, Sergio Agüero számára, ennek következtében kérdéses volt, hogyan jön majd ki egymással a két játékos. A 29 éves argentin, aki a csapat első számú csatára és kulcsfigurája volt, szinte azonnal elvesztette a helyét, amire a 2011- es Atlético Madridból érkezése óta nem volt példa. Mivel Pep szívesebben alkalmaz egyetlen középcsatárt, kevés rá az esély, hogy egyenlő szintű játékosként, együtt lép pályára a két dél-amerikai csatár. Természetesen a sajtóban rögtön elindultak a találgatások azzal kapcsolatban, hogy Sergio Agüero hogyan reagál a posztját fenyegető Jesus érkezésére.

És persze rögtön felröppentek az átigazolással kapcsolatos pletykák, amik arra sarkallták Guardiolát, hogy kiálljon régi csatára mellett, aki a Premier League legeredményesebb góllövője a pályán töltött idő arányában.

Jesus sérülése megakadályozta a krízis kirobbanását, visszatérése után pedig a körülményekhez képest nyugodt hangulat uralkodott kettejük között. A divatos 3–4–3-as felállásban Agüero és Jesus felszabadult és harmonikus partneri viszonyban működhetnek együtt. Mindketten remek formában kezdték az idényt, közös munkájuk előtt ígéretes jövő állhat. Guardiola nemrég arról beszélt: a páros viszonya kiváló, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is jól megvannak egymással. Ennek egyik bizonyítékaként Agüero önzetlen gólpasszt adott társának a szeptemberi Liverpool elleni meccsen annak ellenére, hogy az argentin jobb pozícióban volt.

„Melegen üdvözölt, amikor megérkeztem a klubhoz – mondja Jesus a csatárkollégáról. – A csapat tagja vagyok, szeretnék hozzájárulni a közös sikerhez. Én segítettem neki, ő pedig segített nekem. Tisztelem, mert tapasztalt, rutinos játékos. A Citynél nagyra becsülik őt, mert sokat tett a csapatért, rengeteg gólt szerzett, és régóta itt van. A szurkolók imádják. Örülök, hogy jó formában van, mert ezzel lehet nagy hasznára az együttesnek. Mindannyian tudjuk, hogy ha Agüero a csapatban van, bármelyik pillanatban gólt lőhet.”

A pályán és azon kívül ápolt jó viszonyuk persze elsősorban a City számára fontos. A dél-amerikai duóban megvan minden, amivel a nyomába eredhetnek a Premier League legveszélyesebb párosainak. Ők lehetnek az új Andy Cole és Dwight Yorke, akiket Pep párosához hasonlóan fantasztikus csapattársak segítettek az eredményes támadásokban. Nem valószínű, hogy valaha is hallhatjuk majd Guardiolát panaszkodni azzal kapcsolatban, hogy csak szűkös lehetőségek közül válogathat a csatársorban. Vajon hasonlítható-e a többek között Raheem Sterling, Kevin De Bruyne, Bernardo Silva, David Silva és Leroy Sane alkotta keret a PSG és a Real Madrid soraihoz?

„Igen, határozottan így gondolom – válaszol Jesus magabiztosan. – Természetesen a Barcelona és a Real Madrid magáénak tudhatja a világ két legjobb futballistáját, de ha csak a támadási lehetőségeket nézzük, akkor a City a világ bármelyik csapatával felveheti a versenyt, mivel világklasszis játékosaink vannak.”

Jesus nem szívesen foglal állást abban a kérdésben, hogy Lionel Messi és Cristiano Ronaldo közül melyik a jobb. És persze a két labdarúgó és az általuk elért földöntúli rekordok puszta említése is megtépázhatja az önbecsülést, és kétségeket támaszthat, hogy vajon ő is alkalmas lesz-e ilyen sikerek elérésére. Jesus nem ijed meg a kihívásoktól.

„Rengeteget kell még gyakorolnom és fejlődnöm, de ettől nem riadok vissza. Remélhetőleg egyszer majd az én nevemet is a világ legjobb játékosai közt fogják emlegetni, de addig még hosszú utat kell bejárnom. Jelenleg csak néhány labdarúgó érdemli meg az őket övező megbecsülést, számomra viszont még távolinak tűnik ez a dicsőség. Jelenleg mindössze meccseket akarok nyerni, és boldog szeretnék lenni.”

A Manchester City csatára szerint Neymar a világ harmadik legjobb labdarúgója. A PSG 222 millió euróért vásárolt játékosa szintén hozzájárult Jesus pályája felíveléséhez a kezdeti években. A világsztár, aki kétségtelenül a kor legnagyobb brazil futballistája, a szárnyai alá vette Jesust a brazil válogatottban. Az Angliában elért sikerek és népszerűség tükrében talán belátható, hogy a nemzeti együttesben nyújtott lenyűgöző teljesítménye még nagyobb hatást váltott ki hazájában. Első nagy megméretése a tavalyi olimpián volt, ami talán nem a legáhítottabb fociesemény a világon, de a brazilok számára mégis rendkívül sokat számított.

Nemcsak azért, mert ez az egyetlen nagy torna, amit még sosem sikerült megnyerniük, hanem azért is, mert még mindig nem heverték ki teljesen a hazai pályán megélt vb-kudarcot, amelynek mélypontja a Németország ellen 7–1-re elveszített elődöntő volt. És persze ott volt a Copa América két harmatgyenge mérkőzése is, így összességében felmérhetetlen nagyságú nyomás nehezedett minden válogatott futballistára, hogy visszanyerjenek valamennyit a csapat eltékozolt hírnevéből.

Így, bár sokak szemében a riói U23-as torna Brazília számára csak amolyan eső után köpönyeg lehetett, a hazaiak mindent beleadtak. A Barcelonával való hadakozást követően Neymar lehetett a csapatkapitány, ami nemcsak a megszerzett aranyérem, hanem Jesus pályájának alakulása miatt is jó döntésnek bizonyult.

„Neymarral nagyon jó kapcsolatot ápolunk, úgy gondolok rá, mintha a bátyám lenne. Rengeteget segített. Mindenki tudja, hogy milyen nagyszerű játékos, de engem sokkal inkább lenyűgöz, hogy mennyire jó szándékú és segítőkész ember. A viselkedése példaértékű mindenki számára. Rajongok érte.”

Tizenkét nappal a cím megszerzése után Jesus bemutatkozott a felnőttválogatottban. Akkoriban az együttes a hatodik helyen állt a hírhedten agyafúrt dél-amerikai vb-selejtezőcsoportban. Jesus két gólt ért el az Ecuador elleni, 3–0-val végződő mérkőzésen, amivel azonnal állandó helyet szerzett magának Tite csapatában. Az ifjú csatárral a soraiban a válogatott tízpontos előnnyel lett első, köszönhetően további négy, Jesus által jegyzett gólnak. Ilyen egy új sztár megszületése.

Jardim Periben helyi szokás szerint nemzeti színekkel festik be az utcákat, ezzel jelezve, hogy újabb vb közeledik. Kevesebb mint négy évvel ezelőtt Jesus és barátai segítségével borultak az utcák zöld és arany színbe.

„A legutóbbi három világbajnokságon én is utcát festettem, hogy így ünnepeljük a tornát. Ez szinte kötelező a helyi srácoknak – mondja. – Remélhetőleg én is játszhatok a következő tornán, hogy megháláljam azt a sok örömet, amit e meccsek által átélhettem. Persze még ki kell érdemelnem a helyet, hogy én is utazhassak Oroszországba, nagyon keményen meg kell küzdenem érte. Elsősorban azt akarom, hogy a City sikeres idényt zárjon, és ez csak úgy lehetséges, ha címeket nyerünk. Remélhetőleg mi fogjuk a magasba emelni a trófeát!”

Amikor Jesus először árulta el, hogy ő is részt vett az utcák kifestésében, kiposztolt egy képet az Instagramjára, ami azonnal elterjedt. Az egyik hashtag szerint: „Mindig is voltak nagy álmaim”. A labdát tartó kissrác a Jardim Peri-i lepukkant házak között arról álmodozik, hogy meghódítja a világot, Gabriel Jesus pedig éppen valóra váltja a karjára tetovált fiú álmait. Úgy tűnik, nincs számára lehetetlen. A vb-szerepléssel önmagában nem elégszik meg. „Nem pusztán játszani szeretnék. Meg akarom nyerni a világbajnokságot” – mondja.

Jesus, drukkolunk, hogy bőséges adag rizzsel és babbal ünnepelhesd álmaid beteljesülését!

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. decemberi számában.)