Szöveg Chris Flanagan
A Spurs felett aratott 4–3-as győzelem már nem sok vigaszt jelentett a Manchester Citynek a 2018–19-es Bajnokok Ligája-idényben, de 2004-ben, Kevin Keegan idejében más szelek fújtak.
A Manchesterben játszott 1–1-es döntetlen után a Spurs 2–0-s előnyt szerzett a White Hart Lane-en az FA-kupa negyedik körében. Ekkor jelentkezett játékra Jon Macken, hogy a 30 perc után lesérülő Nicolas Anelkát helyettesítse.
„Keményen megroppantottak minket – mondja Macken. – Még csak néhány percet töltöttem a pályán, amikor megszerezték a harmadik gólt. Aztán ahogy levonultunk a szünetre, civakodást hallottam, megfordultam, és láttam, hogy Joey Barton piros lapot kap. Akkor arra gondoltam, hogy ennél már nem lehet rosszabb. Mindenki arra számított, hogy a Spurs négy, öt vagy hat góllal fejezi be a meccset.”
A szünet után azonban a City drámai fordulattal változtatott a helyzeten, amiben a szurkolók is a segítségükre voltak. „A második félidő elején a kijáróban várakozva hallottuk a szurkolóink biztatását” – emlékszik Macken, aki nemrégiben ünnepelhette az általa vezetett csapat, a Radcliffe feljutását. – Egymásra néztünk, és azon tűnődtünk, hogyan tarthatnak ki mellettünk egy ilyen tragikus első félidő után.
Talán tudat alatt belőlük merítettünk erőt. Tíz emberrel átvettük a játék irányítását. Miután szereztünk két gólt, arra gondoltunk, hogy így legalább nem lesz csúfos a vereség. Még az egyenlítés után, amikor a Spurs lőtt egy kapufát, azt hittük, hogy csak idő kérdése, hogy megszerezzék a győztes találatot.
Végül az utolsó percben Michael Tarnattól kaptam labdát, és jó ütemben mozdultam. Rögtön tudtam, hogy ebből bármi lehet. Amikor mámorosan a szurkolók elé rohantunk, még akkor sem hittem el, hogy négy gólt szereztünk. Az emberek a mai napig megállítanak, és elmesélik, hogy hol voltak éppen, amikor belőttem azt a bizonyos gólt. Hihetetlen érzés a mai napig.”
Egyvalamin mégis szívesen változtatna Macken: a kommentátor megjegyzésén. „Emlékszem, ahogy a nevemet kiáltotta a gólnál, majd azt mondta, hogy ezt az első meccsen kellett volna belőnöm. Nem hiszem, hogy megérdemeltem. De hát a kommentátorok már csak ilyenek…”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júliusi lapszámában.)