Fernandinho: a középpályás a csapat szíve és tüdeje

Interjú Ulisses Neto

Serdülőkorodban kik voltak azok a középpályások, akikre példaképként tekintettél?
Gyerekként a londrinai PSTC-ben játszottam, amelynek akkoriban csak ifjúsági csapata volt, profi nem, így a klub első számú célja a tehetséges labdarúgók képzése lehetett. Az egyik ilyen ígéretes focista, aki a csapatnál kezdett, és később sikeressé vált, Kléberson volt. Megnyerte a 2002-es világbajnokságot, és a Manchester Unitedban szerepelt, így nálunk minden kissrác számára példaképpé vált. Akkoriban engem is ő inspirált leginkább, és miatta döntöttem úgy, hogy középpályás leszek. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért én is az Atlético Paranaense tagja lehettem, akárcsak ő.

Mindig is védekező középpályásként szerepeltettek a meccseken?
Nem mindig. A pályafutásom elején inkább támadó középpályás voltam. Rövid ideig csatárként és szélsőként is játszottam, mert fiatal voltam és gyors. Az idő múlásával hátrébb húzódva találtam meg a helyem, különösen az ukrán Sahtar Doneckben. Az edző középpályásként látott bennem fantáziát, ahogy Brazíliában mondjuk, a tizenhatostól a tizenhatosig tartó területen volt dolgom. Amikor a Manchester Cityhez kerültem, még hátrébb, egészen a középhátvéd mellé kerültem. A posztok közti vándorlásom még a profi pályafutásom beindulása előtt kezdődött. Minden voltam már, csak kapus nem!

Egy jó középpályásnak szükségszerűen önzetlennek kell lennie?
Szerintem igen. Nagyszerű érzés alkalmanként gólt lőni, de a fő feladatom a védelem és a csatársor közti egyensúly megteremtése. Amikor játszani kezdtem, az edzőim mindig azt mondták, hogy a középpályás a csapat szíve és tüdeje, akinek a többi szektor működését kell biztosítania. A mai napig ennek tudatában próbálok futballozni.

„Sokan azt gondolják, Pep átlagon felüli dolgokat kér a játékosaitól, de ez nincs így. Csak azt akarja, hogy a futballunk egyszerű és gyors legyen”

Mennyire fontos a jó helyezkedés ebben a szerepben?
Nagyon jelentős. A legfőbb feladatunk az, hogy közel kerüljünk az ellenfélhez, és minél kisebb területen engedjük játszani őket. Mára a labdarúgás sokkal kompaktabbá vált, ami jelentős változás a pályafutásom kezdetéhez képest. A modern futballban a védekező középpályások a védelem és a csatársor közti, mintegy húsz méteres sávban mozognak. Ez nagyon kicsi terület, mivel a játékosok is jobban összetömörülnek, így végeredményben könnyebb fogni az ellenfél futballistáit.

Az előző edzőidhez képest Pep Guardiola irányítása alatt más kihívásoknak kell megfelelned?
Kivételes dolgokat tanultam tőle, elsősorban a támadás elindítása és a csapattagok távolságának jelentőségéről. Sok esetben az ellenfél három csatárral akar minket beszorítani, aminek következtében meg kellett tanulnom, hogy melyik a legalkalmasabb pillanat a labda visszaszerzésére és az akciók megkezdésére. Nyilván a meccs előtt elemezzük az ellenfél játékát, de a dolgok hirtelen változnak, ha a pályán vagy. Guardiola megtanítja, hogyan alkalmazkodjunk a nem várt fordulatokhoz.

Nehéz megérteni a filozófiáját?
Egyáltalán nem. Sokan azt gondolják, hogy a Barcelona, a Bayern München vagy a City kimagasló teljesítményéből az következik, hogy Guardiola átlagon felüli dolgokat kér tőlünk, de ez nincs így. Azt akarja, hogy a futballunk a lehető legegyszerűbb legyen. A taktikánk két labdaérintésre épül. Nem akarja, hogy a játékosok tizenöt-húsz métert fussanak, helyette elég hármat vagy négyet, ha közben megtaláljuk a megfelelő lehetőséget a passzolásra, felgyorsítjuk a tempót, és területet nyerünk. Brazíliában és számos európai klubnál a játékosok sokszor hozzáérnek a labdához, mielőtt továbbadnák. A City a lehető legkevesebb érintéssel akarja lassítani a labda mozgását.

Néhányszor középhátvédként is szerepeltél Guardiola irányítása alatt. Mit vár el a védőktől?
Azt hiszem, Guardiola védőjének lenni az egyik legnehezebb dolog a futballban. Meg kell látnod a kínálkozó lehetőségeket, mérnöki pontossággal kell passzolnod és villámgyorsnak kell lenned, miközben hatalmas üres hely tátong mögötted, amit a hibád következtében az ellenfél azonnal elfoglal, és könnyen gólt szerez. Nagyszerű látvány, amikor a védőink részt vesznek a támadásokban, helyzeteket alakítanak ki a saját tizenhatosunktól indulva. Mindeközben egy pillanatra sem téveszthetik szem elől, hogy az első számú feladatuk a védelem. Guardiola alatt ez tehát egyáltalán nem könnyű, szóval nagy tisztelet illeti meg a hátvédeinket.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. májusi lapszámában.)