Szöveg Andrew Murray Fotó Matt Stewart Fordítás Gerendai Márk
Salomón Rondón kemény és szándékos rúgást kap a vádlijára. Nem reagál, megy tovább a labdával, keresztül a védőkön, majd fordul és lő.
Néhány másodperccel később ugyanott meglökik hátulról a venezuelai csatárt. Rondón ismét figyelmen kívül hagyja, fordul, lő, és ezúttal betalál a bal alsó sarokba. Visszatér a bójához, talán még erősebb lökést kap, de folytatja.
Több mint negyedórája csinálja ezt az esős januári délutánon a West Bromwich tréningpályáján, Walsall külvárosában. Az edző a legveszélyesebb csatárral gyakorolja a sprintet egy bójától a kapuig. A csapat többi tagja a háttérben a passzolást finomítja, őket nem lökik meg. Nem nehéz eldönteni, hogy ki végez nehezebb feladatot.
Darren Fletcher csapatkapitány, aki kisebb sérülése miatt csak nézi az edzést, az FFT ámuló stábja mellé férkőzik. „Nézzétek csak – mondja Fletcher –, erős, mint egy gorilla, nem?”
A dél-amerikai játékosokról általánosságban ismert, hogy technikailag kiválóak, fizikailag viszont törékenyek. Rondón nem ilyen. 190 centi magas, csupa izom, és akár azt is hihetnénk, hogy a brit légierő egyik kiképzett katonája, nem pedig labdarúgó. A 27 éves játékos tökéletes Premier League-csatár: bivalyerős, technikás és halálosan veszélyes, decemberben mesterhár