Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Szöveg Bodnár Zalán
Matthew Watson-Broughton: Döntősök (The Amazing Journey)
A magyar változatot fordította: B. Kovács Gergely
Kiadó: Rézbong Kiadó, 2019
Formátum: ragasztott, puhafedeles, 260 oldal
Ára: 3200 forint
Osztályzat: •••••
Egy zseniális ötlet és egy érdekfeszítő kísérlet eredménye Matthew Watson-Broughton futballkönyve, amely két nyelven – angolul és magyarul – került a könyvesboltokba, az angol és a magyar szurkolók igényeihez igazított két változatban. A témája a Vásárvárosok Kupája 1969-es döntője, amelyet a Newcastle United az Újpesti Dózsa ellen nyert meg kereken fél évszázaddal ezelőtt.
Az oda-visszavágós kupadöntőhöz hasonlóan a szerző is hidat képez a két csapat és a két futballkultúra között: a magyar labdarúgás berkeiben jól ismert Matt Newcastle upon Tyne-ban született, elkötelezett rajongója a „Szarkáknak”, viszont jó ideje Magyarországon él már, megtanulta a nyelvünket, magyar a felesége is, dolgozik a magyar futballban és a magyar futballért is.
A téma így aztán az ölébe pottyant: kedvenc csapatának egyetlen európai kupagyőzelmét úgy dolgozhatta fel, hogy annak a döntő párosítása révén számottevő magyar vonatkozása is van, így a hazánkban vélhetően csak szórványosan megtalálható Newcastle-szurkolókon kívül is sokakat érdekelhet.
A könyv tehát angol és magyar nyelven is fellelhető, de a két kiadvány nem egymás tükörfordítása, mert tartalmilag csak részben fedi egymást. Az angol nyelvű verzió vaskosabb, mintegy harminc oldallal hosszabb, több képet is tartalmaz, mint a magyar, az utóbbiban viszont vannak olyan részek, amelyek nem találhatók meg az angol szurkolóknak szánt változatban (például a legendás Leeds United-edző, Don Revie korabeli részletes jelentése, értékelése az újpesti játékosokról).
Az angol nyelvű kiadvány erőssége pedig az, hogy jelentős terjedelemben (összesen mintegy 75 oldalon) igyekszik bemutatni a brit olvasóknak a hatvanas évek végének nagy magyar klubcsapatán túl a Vasfüggönyön túli életet is.
Matthew Watson-Broughton könyve nem csupán a téma megközelítésében újszerű, de abban is, ahogy bemutatja a két csapat döntőig vezető útját, és persze a jelenlegi Európa-liga, a korábbi UEFA-kupa elődjének számító sorozat fináléját.
A történet ugyanis kizárólag a szereplők – a futballistákon és edzőkön túl akkori újságírók és szurkolók – fiktív dialógusaiból rajzolódik ki. A döntő budapesti visszavágója után vagyunk egy Newcastle-i étteremben, ahová a Newcastle VVK-győzelmét megünnepelni gyűltek össze, és a díszvacsora minden egyes mozzanatában az előételtől a kávéig, avagy a Feyenoord elleni párharctól a Megyeri útig az emlékezetes győzelemhez vezető út állomásai elevenednek meg a beszélgetésekben (az angol cím ezért is The Amazing Journey – A csodálatos utazás –, amelyet a szerző kedvenc zenekarának, a The Who-nak az egyik száma ihletett).
A szereplők szájába azonban nem fiktív mondatok kerülnek, hanem a saját szavaik, csak nem az eredeti szövegkörnyezetben, hanem újságcikkekből, korábbi nyilatkozatokból, megszólalásokból kiragadva. (A még életben lévő szereplők pedig természetesen meséltek a szerzőnek is, az ő szavaik is a társalgásban köszönnek vissza.)
Ezzel párhuzamosan az Újpesti Dózsa hőstetteiről is értesülünk fordulóról fordulóra azáltal, hogy a Newcastle-drukker pincér rendre felolvassa magyarországi barátja, a lila-fehér érzelmű kitalált alak, Lelkes Gyuri leveleit, amelyek egyben meccsbeszámolók, tudósítások is.
Azt persze nehéz elképzelni, hogy a hatvanas évek Magyarországáról egy magyar fiatal angolul levelezett egy Newcastle-szurkolóval minden VVK-meccs után, és a párbeszédek is sok helyen modorosak, ám ezek nem vesznek el semmit az olvasmányélményéből, az ötlet nagyszerűségéből és a történetvezetés bájából.
A sztori egyetlen hibája, hogy a végén az angolok nyernek. De erről már a legkevésbé a szerző tehet.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
Bob Moncur: „Joe Harvey nagy menedzser volt, mindenki tisztelte is, de a taktikai érzéke nem túlzottan erős. A meccs előtt is megkérdeztük, mondana-e valamit az ellenfélről, amire azt felelte, hogy ne rajtuk aggódjunk, törődjünk inkább magunkkal. Menjünk ki a pályára, és csináljuk, amit már tudunk. Én azonban kötöttem az ebet a karóhoz, és azt mondogattam neki, hogy valamit most már tudnunk kellene, legalább a középcsatárukról. Addig-addig unszoltuk, míg végre kinyögte: »Nos, a pincér a szállodában azt mondta, hogy a középcsatár eléggé harapós, a taxisofőr szerint pedig a kapus rossz a beadásoknál«.”
Geoff Allen: „Sohasem felejtem el, milyen jól megszívatott (Wyn Davies – a szerk.), amikor bekerültem a csapatba. Odajött hozzám, és nagyon komoly arccal azt mondta, hogy amikor beadok neki, ügyeljek arra, hogy a fűző ne a feje irányába legyen a labdán. Tizenhét éves voltam, és komolyan kétségbeestem, hogyan oldjam meg a feladatot. Mégiscsak walesi válogatott, én meg újonc vagyok. Egy kicsit később átkarolt, és elárulta, hogy csak viccelt.”
Leeds-játékosok az Újpestről: „– Még a nevüket sem tudtuk kimondani, úgy emlegettük őket, hogy Oops-a-Daisy. – Én meg You-Pesh néven hallottam róluk.”
MATTHEW WATSON-BROUGHTON (Newcastle upon Tyne, 1983. június 17.)
A Newcastle Egyetemen diplomázott angol irodalom szakon, majd Budapestre költözött, ahol többek között dolgozott az MLSZ-nek, az UEFA New Mediának, a FINA-nak és a Magyar Vízilabda-szövetségnek is. Főállású munkatársa volt a londoni olimpiát szervező LOCOG-nak, és ott volt a futball két világ- és négy Európa-bajnokságán is. A 2016-os Eb-n a magyar válogatott mérkőzéseiről tudósított az UEFA honlapjának. Jelenleg az MLSZ angol nyelvű honlapját szerkeszti.
(Megjelent a FourFouTwo magazin 2019. júliusi lapszámában.)