Arany betűkkel írt az angol futball hőskorának lapjaira, a komplett keretét világbajnokságra követelték, szurkolóitól ma is rettegnek a riválisok. A West Bromot szeretjük, hiszen éveken át Gera Zoltán varázsolt a csapat középpályáján.
Az 1878-ban Birminghamtől öt mérföldre északra életre hívott West Bromwich Albion tíz évvel később alapítója lett az első angol futball-ligának. Egyszer, 1920-ban megnyerte a bajnokságot, további háromszor állt dobogón, legutóbb 1979-ben, a harmadik fokán. Az öt FA-kupa-sikerből az 1968-as a legifjabb, azaz szűken mérik a sikereket Nyugatközép-Anglia ezen részén.
Ötször lépett ki az európai kupaporondra, a KEK-ben 1969-ben, az UEFA-kupában pedig 1979-ben eljutott a legjobb nyolcig, de előbb a skót Dumferline, utóbb a jugoszláv Crvena zvezda megakadályozta az igazán visszhangos szereplést.
A korai években természetes rivalizálás alakult ki egy másik birminghamivel, az Aston Villával, de idővel a Wolverhampton Wanderers felé fordult a szurkolók figyelme, mert a múlt században a Villával ellentétben a Wolves általában egy osztályban szerepelt a West Brommal. Így aztán ma a Wolverhampton a fő ellenség.
A WBA legelvetemültebb szurkolói a Section Five-ba tömörülnek (nevüket a lelátói huliganizmus ellen hozott brit törvény 5. cikkelye miatt viselik), és még az elmúlt, a brit futballban kifejezetten nyugodtnak számító évtizedben is számtalan kőkemény balhét követtek el. Baseballütőkkel, botokkal, téglával, sörösüvegekkel és vascsövekkel, a városokban, a pubokban és a stadionok környékén egyebek mellett a Cardiff, az Aston Villa és mindenekelőtt a 2000-es, amszterdami Eb-csoportmeccs előtt (tehát Hollandiában) a Wolverhampton hasonszőrű nehézfiúi ellen.
Az első angol klub lehetett volna, amelynek sikerül a Double, azaz ugyanabban a szezonban a bajnoki és a kupagyőzelem, de az 1954-es, Preston elleni FA-kupa-diadalt a Wolverhamptonnal szemben elbukott bajnoki hajrá követte. Ezzel együtt az angol sajtó azonnal elkeresztelte a West Bromot az évszázad csapatának, mi több, követelte, hogy egy az egyben a WBA alkossa az angol válogatott 1954-es világbajnoki keretét… Ehhez képest egyetlen játékos sem utazhatott Svájcba, ki tudja, a birminghami fiúkkal talán nem esik ki Anglia az Uruguay elleni (2:4) negyeddöntőben.
A WBA fekete-fehér csíkos mezét viselte egyebek mellett az edzőlegenda Bobby Robson, az 1966-os vb-döntő hőse, Geoff Hurst, hét éven át a későbbi MU-legenda, Bryan Robson, de focizott itt a vb-történelem első (1974-ben) doppinggal megbukó játékosa, a skót Willie Johnstone, de a Real Madrid első angol játékosa, az amúgy angol nemzeti színekben elsőként színes bőrű labdarúgóként az U21-es csapatban fellépő Laurie Cunningham is.
A Baggies (Bőgatyások), illetve a Throstles (Énekes rigók) becenévvel egyaránt illetik, az előbbit a meccslátogató munkások korabeli viselete, az utóbbi pedig a csapat egykori öltözőjében kalickában tartott rigó ihlette. Mi sem természetesebb, mint hogy az egyik mai kabalafigura egy bőgatyás énekes rigó.
A klub 1900 óta játszik a Hawthornsban, amely a pályát övező galagonyabokrokról kapta a nevét. A 67 ezres rekord nézőszámot egy 1937-es, Arsenal elleni FA-kupa-negyeddöntő jelenti, a Taylor-jelentés ajánlásainak megfelelően két évtizede már csak ülőhelyek találhatók benne, így ma 26 500-an férnek el a lelátókon. Százhatvannyolc méteres tengerszint feletti magasságával a legmagasabban fekvő pályának számít a 92 csapatos angol ligában.
L. Pap István
Mágikus és peches
Ha West Bromwich Albion, akkor Gera Zoltán. A 97-szeres magyar válogatott játékos tíz idényt töltött el Angliában, ahol a WBA volt az első klubja, és a Fulhamnél töltött három év után oda is tért vissza 2011-ben (és maradt 2014-ig). 2004-ben másfél millió euróért (vagy fontért? – sosem derül ki) érkezett, és első szezonjának végén bekerült a soccernet.com álomcsapatába! Hároméves fulhami kitérőjének az Európa-liga döntőjét, no meg Roy Hodgson menedzser tiszteletét köszönheti, ez utóbbinak pedig az újabb nyugatközép-angliai szerződést. Más kérdés, hogy a kifejezetten peches Gera a második ciklusában nagyon sokat volt sérült.
A 2015-ben tragikusan fiatalon elhunyt Fülöp Márton a 2011–2012-es idényt töltötte a West Bromwichnál, és ne feledkezünk meg egy legendás mecsről sem: a West Bromot 1954-ben egy brüsszeli tornán 5:3-ra megverő Honvéd Bozsik József szerint minden idők legjobbját éppen az angolok ellen nyújtotta.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. februári számában, ahol szükséges volt, frissítettük!)
