A cikk 2014-ben jelent meg!
Bár a XIX. században, 1878-ban alapították, csak a ’30-as években vált profi klubbá. Amint első osztályú lett, első nekifutásra meg is nyerte az angol bajnokságot, az angol futball edzőlegendái irányították, és hazai pályán még egyetlen veresége sincs az európai kupákban.
Igazi, szerethető csapat az Ipswich Town, amely sohasem vált sztárklubbá, mégis Európa egyik legjobbjává nőtte ki magát a ’70-es évek végére. Pedig szerény jövőképpel alakult meg 1878-ban Ipswich AFC néven, és „csak” az ipswichi rögbisekkel történő 1888-as egyesülés után nyerte el mai nevét. Évtizedeket töltött az amatőrligákban, és csak 1936-ban szánta rá magát a profivá válásra. Két évvel később már a Football League résztvevője lett, és a harmadosztályban vitézkedett egészen 1954-ig, mígnem újabb egy év elteltével nem kisebb edzőfejedelem, mint az 1966-ban az angolokat a vb-aranyig repítő Alf Ramsey ült le a kispadra.
Ramsey vezetésével 1961-ben lépte át a Rubicont az Ipswich, és újoncként azonnal meg is nyerte a Division One-t. A mestert elcsaklizta az FA, a klub ki is esett az élvonalból, de 1969-ben az akkor 36 éves Bobby Robson került a csapat élére, és elképesztő sikerszéria vette kezdetét. Először is stabilan első osztályú lett az Ipswich Town, amely 1978-ban megnyerte az FA-kupát, 1980-ban például 6–0-val intézte el a Manchester Unitedot, amelynek kapusa, Gary Bailey három (!) 11-est is hárított, majd 1981-ben elhódította az UEFA-kupát.
Mindeközben valamennyi európai kupában kipróbálta magát, és sohasem kapott ki a Portman Roadon, pedig olyan ellenfeleket fogadott, mint a Real, a Barcelona, a Milan vagy az Internazionale. Robsont is elérte Ramsey végzete: szövetségi kapitánynak vitte el az FA, miközben az Ipswich Town klasszisait sorban lenyúlták a tehetősebb klubok, így távozott a Liverpoolba a skót Johnny Wark, az Arsenalba az angol Paul Mariner, a Manchester Unitedba a két holland klasszisból Arnold Mühren, a Nottingham Foresthez pedig Frans Thijssen, végül a Rangersbe Terry Butcher.
Azóta az Ipswichről túlzás lenne azt állítani, hogy villog a pályán, jellemzően ingázik a felső két osztály között, most éppen a Championshipben játszik, de a másodosztály klubjai közül így is a leghosszabb, immár 57 év az, amit az angol futball két legfelső szintjén zsinórban eltöltött.
A mai keret persze nem hasonlítható Robsonéhoz, válogatottsággal a norvég Jonathan Parr, az új-zélandi Tommy Smith, a skót Christophe Berra, az ír Daryl Murphy, Conor Sammon és Stephen Hunt, a walesi Jonathan Williams és Jack Collison, no meg a mauritiusi Kévin Bru büszkélkedhet. Nem világverő alakulat.
A kispadon a korábbi ír kapitány, Mick McCarthy ül, az 1884 óta a klubot szolgáló Portman Roadon a 2002-es felújítás óta valamivel több, mint 30 ezren szurkolhatnak az Ipswichnek, különösen a Norwich elleni, dél-angliai derbin. És nagyon büszkék arra, hogy arénájukban egyszer, 2003-ban a horvátok elleni barátságos meccsen az angol válogatott is fellépett. És amely előtt természetesen ott áll Sir Alf Ramsey és Sir Bobby Robson szobra – mert pontosan tudják, mit köszönhetnek a két úriembernek.
Peléékkel Egerváriék ellen
A közelmúltban magyar játékosa is volt a klubnak, 2014-ben az akkor 24 éves Bajner Bálint költözött két évre Dortmundból (a Borussia II. csapatától) az Orwell-folyó partjára. Előtte Priskin Tamás töltött Ipswichben 2009-től három szezont, bár ez idő alatt háromszor (Queens Park Rangers, Swansea, Derby County) is kölcsönadták. Priskinnek eleinte kifejezetten jól ment a Championshipben, az Ipswich színeiben végül 51 meccsen öt gólig jutott. A 2010–11-es idényben Fülöp Márton is a klubot erősítette, és 35 mérkőzés jutott is neki az ipswichi kapuban.
És a legpopulárisabb magyar vonatkozás: 1981-ben az MTK Hungária körúti stadionjában forgott John Huston Menekülés a győzelembe című háborús filmje, és Andy Vajna társproducer a rabok csapatába nem csupán Pelét, Bobby Moore-t, Deynát vagy Ardilest szerződtette (míg a nácik színeiben egyebek mellett Egervári Sándor is fellépett), de az Ipswich nagyágyúit is. John Wark, Russell Osman és Kevin O’Callaghan is a raboknál szerepelt, míg az őröknél Laurie Sivell és Robin Turner képviselte a klubot. Sőt a pályán Michael Caine és Sylvester Stallone dublőrje is két ipswichi fiú, Kevin Beattie és a kapus Paul Cooper volt…
CÍMEREZÉS
Száznegyven év óta szinte ugyanaz a klub címere, a vezetők 1995-ben elfogadták a lelkes hívek javaslatát, ekkor lett sárgából piros a „keret”, és ekkor lett a felül Ipswich, alul Town F.C. feliratból felül Ipswich Town, alul Football Club, no meg picit módosult a Wolsey-kapu tornyának elhelyezkedése, és vaskosabb lett a híres angol Suffolk Punch ló, Kelet-Anglia leghidegvérűbb fajtája. Ennyi. Mert egyébként a paci ugyanúgy a labdán tartja a patáját, mint az 1878-as klubalapításkor.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. decemberi számában.)
