Szöveg Martin Mazur
Jorge Sampaoli az alábbi mondatban foglalta össze Lionel Messi szorult helyzetét a 2018-as oroszországi világbajnokság kapcsán:
„Messinek olyan ez a vébé, mint a torkának szorított kés: ha nem nyer, akkor itt a vége.”
Messi még csak harmincéves, de ez a negyedik, és ha neki magának hinni lehet, az utolsó vb-je. Ha nem nyeri meg, akkor mindenesetre biztosan ez lesz az utolsó.
Egyelőre Diego Maradona az egyetlen argentin játékos, aki négy világbajnokságon is részt vett: 21 vb-meccsen szerepelt 1982-től 1994-ig bezárólag. Ha az argentinok az idén az elődöntőig eljutnak, Messi mindkét rekordban utolérheti Maradonát. Erre viszont nincs semmi garancia. Diegóval ellentétben Messi nemzetközi pályafutását inkább a balszerencse kísérte végig, mint a dicsőség.
Messi vállát nagy súly nyomja, ami a válogatott minden egyes vereségével csak egyre nehezebb lesz. A Barcelona csatára már négy döntőt veszített el az argentin válogatottal: 2007-ben a Copa Américáét, 2014-ben a világbajnokságét, 2015-ben megint a Copa América következett, majd harmadszor is 2016-ban. Argentína már hétszer kapott ki fináléban, legutóbb 1993-ban nyerte meg az amerikai tornát.
Túl vagyunk egy tehetséges generáción, amelynek tagjait a hazájukban vesztesnek tartottak: Roberto Ayala, Juan Sebastian Verón, Juan Román Riquelme és Javier Zanetti. Az új generáció, Sergio Agüero, Javier Mascherano, Ángel Di María és Messi szeretné elkerülni ezt a sorsot.
A szakáll sem elég meggyőző
Lehet, hogy egy politikai pályára készülő embernek kockázatos még csak megemlíteni is a vereség lehetőségét, de Messi nem fél a témától. „Ha nem nyerünk, egyikünknek sincs helye a válogatottban” – mondta még decemberben. Négy hónappal később, egy másik interjúban megerősítette véleményét. „Mind így gondoljuk, ezt érezzük. Úgy tűnik, hiába jutottunk el három döntőbe is. Nyilván mindannyian jó eredményeket szeretnénk, amit ezekben a finálékban végül nem értünk el. Hiába jutottunk el ilyen messzire, állandóan támadnak minket. Most már tudjuk, ha nem nyerjük meg a vébét, ennél csak rosszabb lesz, és akkor egyikünknek sem lesz maradása a válogatottban.”
Messi nem először fenyegetőzik azzal, hogy otthagyja a nemzeti együttest. A baj csak az, hogy most valószínűleg komolyan gondolja.
2014-ben a németek (ismét) megríkatták Messit
Messit régóta vádolják azzal, hogy nem viseli szívén szülőhazáját. Hiszen már tizenhárom évesen Barcelonába költözött. Az a hír járja, hogy országa himnuszának a szövegét sem tudja. Verón, aki Messi pályafutásának első éveiben szintén a válogatott tagja volt, tréfából folyton annak a szövegéből küldözgetett részleteket Lionelnek.
Az argentin szurkolók egy ideje már úgy érzik, hogy az ő pályájukon nem az a Messi játszik, aki hetente elkápráztatja a Camp Nou közönségét. 2009 eleje és 2010 vége között például tizenhét válogatott mérkőzésen lépett pályára, de mindössze két gólt szerzett, azt is két barátságos meccsen a spanyolok ellen. Ebben az időszakban volt persze a 2010-es világbajnokság, ahol mindenkit meglepett gólmentes teljesítménye, ami katasztrofális hatással volt a csapatra. Ugyanebben az időszakban hetvennégy gólt ért el tétmeccseken a Barca színeiben.
A Kolumbia elleni gól nélküli döntetlenen 2011-ben, az argentin szurkolótábor egy része hangosan kifütyülte Messit. Nem igazán jelentett ez nagy közfelháborodást, de érzékeny pontra tapintott. A média azonnal felkapta az esetet. „Nincs könnyű dolga Leónak – mondta nem sokkal később Messi édesapja, Jorge egy argentin rádiónak. – A szurkolók véleménye egy dolog, de a média nagyon csúnyán bánik vele. És ez csak olaj a tűzre.”
A két legendából csak az egyiket szeretik igazán Argentínában
Messi teljesen összetört, de krokodilkönnyeket nem hullatott aznap: nem ez volt az első eset, hogy a válogatott kudarca elkeserítette.
„Sosem felejtem el, hogyan sírt Messi a németek elleni meccs után – mondta Maradona, aki a 2010-es világbajnokság negyeddöntőjében elszenvedett 4–0-s vereség idején az argentinok vezetőedzője volt. – Vannak idióták, akik szerint nem illik rá a nemzeti színű mez, de akkor és ott ő zokogott a legjobban.”
Messi 2012-ben jegyezte eddigi legjobb évét, összesen 91 gólt szerzett a válogatott és a klub színeiben. Ez volt az egyetlen esztendő, ahol több gólja volt a válogatottban, mint ahány meccsen részt vett velük (kilenc mérkőzésen tizenkettő). De még ez sem volt elég: még mindig nem ütötte meg azt a szintet, amit a klubjánál elért.
További könnyek hullottak Brazíliában, 2014-ben. Messi négy gólt szerzett, megkapta a vb aranylabdáját, de csapata a döntő hosszabbításában kikapott a németektől, ami után az argentinok tízes számú játékosa ismét könnyekben tört ki. „Amikor megláttuk, hogy úgy sír, mint egy kisgyerek, majd’ megszakadt a szívünk – mondta Pablo Zabaleta, aki Messivel együtt kezdte a válogatottban, még 2005-ben. – Sokat szenved. Tudjuk, milyen fontos ez neki, és milyen áldozatot jelent, hogy képes legyen a világ bármely pontján ott teremni, hogy a válogatottban szerepeljen. Fáj azt hallani, hogy nem játszunk szívből, azért veszítünk.”
Nem volt elég a brazíliai szereplést követő vádaskodás (hiába ítélték őt a torna legjobb játékosának), a 2015-ös Copa Américán folytatódott a kálváriájuk. Argentína meglepő módon kikapott az akkor még Jorge Sampaoli által irányított Chilétől a gól nélküli döntőt követő tizenegyespárbajban.
Egy évvel később váratlan esély adódott a visszavágóra a Copa América alapításának századik évfordulóján. Argentína a csoportkörben sikeresen legyőzte Chilét, és tizennyolc góllal öt meccs alatt egészen a fináléig jutott… ahol ismét 0–0-t játszott Chilével, és elvesztette a tizenegyespárbajt. Maga Messi is kihagyott egy büntetőt. A vereség után nagy felindultságában bejelentette: otthagyja a válogatottat. Két hónappal később meggondolta magát, aminek köszönhetően Argentína nagy nehezen kijutott az oroszországi vb-re Messi Ecuador elleni mesterhármasa után. A sebek azonban nem gyógyultak be.
Lehet, hogy még mindig mosollyal az arcán futballozik, de a ma argentin mezben játszó Messi teljesen más, mint az, aki 2005-ben először pályára lépett a magyarok ellen.
„A 2008-as olimpia idején, és később, 2010–11-ben a válogatottnál is dolgoztam Messivel – mondja a korábbi szövetdégi kapitány, Sergio Batista. – A legnagyobb változást abban látom, hogy sokkal többet számít a szava az öltözőben. Ez teljesen normális, elvégre sokkal tapasztaltabb és érettebb lett. De akkoriban nagyon visszahúzódó volt, majdnem néma.”
Batista Maradona oldalán nyerte meg az 1986-os világbajnokságot, ezért nem is csodálkozik azon, hogy Messit is mindig Maradonához hasonlítják. „Nyolcvanhatban velünk volt a világ legjobb játékosa, és nyertünk – magyarázza. – Most velünk van a világ legjobb játékosa, és nem nyerünk. Természetes, hogy elégedetlenek vele. Argentínában úgy tűnik, csak a győzelem számít.”
A média már 2012-ben azt kritizálta, hogy Messinek túl nagy hatalma van a válogatottban: állítólag a csapatösszeállításba és a stratégiába is beleszól. Senki sem erősítette meg a híreszteléseket, de ha valaki gyengébb teljesítménye ellenére is bekerült a nemzeti együttesbe, egyből megkapta a „Messi haverja” jelzőt. Ezequiel Lavezzi és Ever Banega is így járt. Sampaolinak azonban sikerült elejét vennie a további gyanúsítgatásoknak, amikor tíz év után először a kispadon hagyta „Messi haverját”, Javier Mascheranót, amit örömmel vettek a válogatott frissítéséért kampányoló szakértők és okoskodók.
Az egész ország a válogatott megújításáért esdekelt, aminek hála bekerült a csapatba Paulo Dybala (jobbra), aki fantasztikus idényt zárt a Juventusszal, és Mauro Icardi az Interből. Két selejtezővel és egy barátságos meccsel később azonban megint Messi jelentette az irányító erőt a támadósorban.
„Dybala világklasszissá nőtte ki magát a klubjánál, de talán kicsit nehéz alkalmazkodnia a mi játékunkhoz” – adott magyarázatot Dybala eltűnésére a csapatból Jorge Sampaoli, aki a chilei válogatott és a Sevilla kispadja után tavaly ült le az argentin együtteséére.
„Icardival is hasonló a helyzet. Kevés ideje volt beilleszkedni a csapatba. Mást kellett keresnünk helyette (Dario Benedettót a Boca Juniorsból – a szerk.), mert nagy különbségek voltak Icardi válogatottban és klubban nyújtott teljesítménye között. Most Messi játékára kell építenünk a stratégiát. Olyan játékost keresünk, aki képes hozzá alkalmazkodni. Végül az övé lesz a csapat, nem is az enyém.”
Sampaoli tehát Messit határozta meg az univerzum középpontjaként. Már csak rá kell találnia a körülötte keringő „bolygókra”.
Cristian Pavón a Boca Juniorsból például hamar megtalálta a hangot Leóval. „Nagyon gyors” – így jellemezte Messi a huszonkét éves játékost az oroszok elleni tavalyi meccs után. Ez elég is volt ahhoz, hogy bekerüljön a vb-keretbe.
Lehet, hogy Sampaolinak igaza van, és ha mindent Messire tesz fel, akkor megnyerhetik a világbajnokságot, de azért óvatosnak kell lennie. Lehet, hogy a Barcelonának végül bejött a Messi mentén elvégzett csapatkurtítás, és bár eladták Samuel Eto’ót, Zlatan Ibrahimovicot és David Villát, még mindig sorban nyerik a trófeákat, de Sampaoli nem igazolhatja csak úgy le Neymart vagy Luis Suárezt, hogy kiegészítse a frontember játékát. Azt is kockáztatja ezzel, hogy elidegenít olyan játékosokat a válogatottól, akikre később még szüksége lehet, főleg, ha Messi az idén valóban szögre akasztja a kék-fehér csíkos mezt.
Messi az idén még megmentheti nemzetközi pályafutását
Miután márciusban megszégyenítő, 6–1-es vereséget szenvedtek a spanyoloktól (végeredmény tekintetében ez volt a nemzet mindenkori harmadik legrosszabb meccse), a Messi nélkül pályára lépő válogatott hirtelen nagyon ijesztő gondolattá vált az argentinoknak.
Lehet, hogy felkészülési mérkőzés volt, de mély nyomokat hagyott. Isco zseniális mozdulatai és Diego Costa lövései már túl nagy falatnak bizonyultak a Messi nélkül játszó csapatnak. Azt sem tudták, hogyan változtassák meg a játék menetét, a győzelemre pedig esélyük sem volt.
„Hiába kritizálják annyit Messit, ha nincs itt, egész máshogy futballozik a csapat – mondta Costa a meccs után. – Az argentinoknak meg kell tanulniuk hálásnak lenni Messinek. Ahogy ellenünk játszottak, az csak azt bizonyítja, hogy Messivel törődni kell, értékelni kell őt.”
„A világ minden tájáról kívánnak nekem sok sikert a vébére, látni akarják, hogy végre világbajnok leszek, ami lenyűgöző. Bárhol járok, ezt látom. Próbálok nem erre gondolni, de tudom, hogy így van” – magyarázta Lionel.
Az is sokat segített, hogy a Barcelona jóval a La Liga vége előtt megnyerte a bajnokságot, így több ideje maradt testileg-lelkileg felkészülni a nyári megméretésre.
Az elmúlt évben Messi maradonásabb lett, mint valaha: harcolt a sajtóval, megváltoztatta a külsejét, szakállat növesztett, és bejelentette, majd elhalasztotta visszavonulását. Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy megismételje Maradona 1986-os bravúrját, vagy hogy helyet kapjon mellette a nemzet szívének legbelsőbb zugában.
Ha tehát Leo és az argentin válogatott ismét elbukik, még ha csak a döntőben is, talán nem is a nemzet fogja kezébe venni azt a bizonyos képletes kést, hanem maga Messi.
