Hogy mi egy ifjú brazil játékos legkedvesebb vb-pillanata? Nyilván egy bravúros csel vagy egy utánozhatatlan gól Ronaldótól, Rivaldótól vagy éppen Ronaldinhótól. Más kapusokhoz hasonlóan azonban Ederson Santana de Moraes nem az ilyen pillanatokat idézi fel a legszívesebben.
„Az volt a legjobb, mikor Marcos kivédte Neuville szabadrúgását a 2002-es döntőben – kezdi a Manchester City új csillaga, miután leülünk vele beszélgetni az Etihad Campus akadémián. – Nagyon kemény lövés volt!”
Szöveg Ulisses Neto Fotó Duncan Elliott
A 24 éves brazil kapus nemcsak az ötödik vb-címet szerző válogatott kapusának védését figyeli szakértő szemmel, hanem azt a bizonyos „kemény lövést” is. A Sao Paulóban született tehetség első Premier League-ben töltött idényében szaporodó tetoválásain kívül egész pályás passzaival is feltűnést keltett, amelyeket egy mesterlövész pontosságával juttat célba.
Mikor a csapat az idény megkezdése előtt Amerikába utazott három barátságos meccs erejéig, Ederson egy nyolcvanméteres gólpasszal megalapozta hírnevét. Öt hónappal később, amikor a csapat ismét a Tottenham ellen játszott, Raheem Sterling is kapott a jobb szélre egy szédítő hosszú passzt.
Nem mintha nem használná tetoválásokkal borított, hatalmas karját is, bár az elmúlt félévben nem igazán szorult rá a csapat. Miután kivédte Romelu Lukaku és Juan Mata támadásait is, a Citynek sikerült 2–1-re legyőznie a Unitedot. Pep Guardiola később a meccs kulcspontjaként emlegette a két védést.
Abban persze hasonlít a többi légiósra, hogy neki sem jön be az időjárás, de a City új kapusa máris megszerette Manchestert. Nem is csoda, hiszen a City mindennap történelmet ír.
Sao Paulo külvárosában nőttél fel. Akkor az utcán tanultál meg futballozni, igaz?
Igen, az utcán játszottunk a barátaimmal. Nyilván mezítláb fociztunk, úgyhogy nemegyszer leszakadt lábkörmökkel sántikáltam haza! Vidám gyerek voltam, élveztem az életet. A foci az utcán vált a szenvedélyemmé, és hála Istennek végül a hivatásom is ez lett.
Mikor jöttél rá, hogy akár profi is lehetnél?
Elég hamar. Már tizenegy évesen szerződtetett a Sao Paulo. Már akkor ellógtam az órákról, hogy a haverjaimmal focizzak az utcán. Egész életemben az iskola és a foci között ingáztam. Nem is csináltam semmi mást. Amikor hazaértem a suliból, megebédeltem, és már mentem is játszani, egészen estig. Utána lefeküdtem aludni, és reggel elölről kezdtem az egészet.
Ederson Michail Antoniót cselezi ki a West Ham elleni meccsen
És ez mennyiben változott meg, amikor a Sao Paulóhoz kerültél?
Nem volt könnyű eljutnom az edzőpályára. Többször is át kellett szállnom, összesen két óra buszozás volt az út otthonról, csak oda. Eleinte volt egy csapattársam, akivel együtt utaztunk, de aztán ő elkerült a Sao Paulótól, úgyhogy egyedül kellett mennem. De semmi sem tántoríthatott el. És a végeredmény megért minden szenvedést.
A Sao Paulóból 2009-ben elkerültél. Milyen érzés volt?
Nagyon rossz. Nem is voltam otthon, amikor felhívták édesanyámat a vezetőségtől. Azt mondták, a Sao Paulónak már nincsenek velem tervei. Nem is tudta, hogyan mondja el. Amikor végül elárulta, teljesen összetörtem. Kirohantam a házból, mert nem bírtam visszafojtani a könnyeimet. A szüleim azonban támogattak, biztattak, hogy ezzel nincs vége. Azt mondták, tekintsem ezt új lehetőségnek, és ne adjam fel az álmaimat. Tizenöt évesen csatlakoztam a helyi akadémiához, ahol egy hónap múlva meghívást kaptam Európából.
„A BENFICA IFICSAPATÁBAN GYAKRAN ÁLLTAM BE KÖZÉPPÁLYÁSNAK, ÉS MÉG CSAK LE SEM ÉGTEM. HA ÚGY HOZNÁ A SZÜKSÉG, ELLENNÉK OTT”
Nem volt furcsa, hogy amíg egy hazai csapatnak nem voltál elég jó, addig egy ismert európai klub szerződést ajánlott?
Először el sem hittem. Nagyon megdöbbentem. Nálunk minden kölyök arról álmodik, hogy Európában játszhat, én meg már a pályafutásom elején esélyt kaptam rá. Hatalmas lehetőség volt, és mint mondtam, a szüleim mindenben támogattak. Igazság szerint nem is volt nehéz megszokni az új helyet. A portugál ételek sem különböznek sokban a hazaiaktól. Mindig jó az idő, és sok brazil él arrafelé, úgyhogy hamar otthon éreztem magam. A Benfica akadémiáján laktam, ahol mindenem megvolt, amire szükségem lehetett.
Mégis, a családod a világ másik felén élt…
Eleinte édesapám is velem volt Portugáliában, de aztán a munkája miatt haza kellett mennie. Ez a legnehezebb: ilyen távol lenni a barátoktól és a rokonoktól. Fiatalon eléggé megviseli az embert, ha ritkán látja a szüleit. De így is állandó kapcsolatban álltunk.
Miután a Ribeiraónál és a Rio Avénál is megfordultál, 2015-ben visszatértél a Benficához, ahol honfitársaddal, Júlio Césarral együtt edzhettél.
Rengeteget tanultam tőle. Sokat tapasztalt játékos. Mesélt arról, amit a pályafutása alatt megtanult, a jó és rossz tapasztalatairól, én pedig próbáltam mindent megjegyezni. Igyekeztem tanulni a hibáiból is, és ő is sokat segített. Mindig ellátott jó tanáccsal. Emlékszem, egyszer elárultam neki régi álmomat, hogy az angol bajnokságban játszhatok. Azt mondta, ha bejutok a Premier League-be, biztos, hogy nagy sikerem lesz, főleg a hosszú passzaim és a testi adottságaim miatt.
Első meccsednek a Benficánál nagy tétje volt. A Sportinggal versengtetek a tabella első helyéért. Mire emlékszel?
Júlio César még az edzésen megsérült, és nem tudott felépülni a derbi napjára. Az első megméretésem tehát egy igen fontos mérkőzés volt. Addig egy ponttal szereztünk kevesebbet a Sportingnál, szóval át tudtuk volna venni a vezetést. A találkozó előtt odajött hozzám Júlio, és azt mondta: „Menj, és adj nekik, kölyök!”. Nem is voltam rossz, egy nullára győztünk, és nem túlzás: akkor nyertük meg a bajnokságot. Megerősödtünk a győzelemtől. A többi összecsapáson is győztünk, és végül megszereztük a kupát is.
A fejét is tudja használni – a Dortmund elleni Bajnokok Ligája-meccsen fejjel hárít
Igaz, hogy annak idején balhátvéd voltál? Miért húztál mégis kesztyűt?
Így volt. De a balhátvédek élete nem egyszerű. Nem volt kenyerem a csatárkergetés, nem bírtam lépést tartani velük. Beszéltem az edzővel, mondtam, hogy inkább beállnék a kapuba. Meglepően jól teljesítettem már az első edzésen. Szerelem volt első látásra. Azóta folyamatosan csiszolom a stílusom, és sokat fejlődtem.
Nemegyszer láthattuk a Premier League-meccseiden, hogy kijössz a kapuból passzolgatni. Ez Pep Guardiola ötlete volt?
Sokat gyakoroljuk, hogyan lehet a labdát a félpályáig eljuttatni, főleg a mérkőzéseket megelőző edzéseken, ami sokat segít. A csapattársaim is sokat passzolnak nekem, ami szintén megkönnyíti a dolgomat.
Gary Neville szerint középpályásként is megállnád a helyed…
Egyetértek. Amikor a Benfica ifjúsági csapatában játszottam, gyakran álltam be középpályásnak, ha hiányzott valaki, és még csak le sem égtem. Tehát ha úgy hozná a szükség, ellennék a középpályán. Nem lenne egyszerű, főleg nem a Premier Leagueben, de szerintem állnám a sarat.
„A CSALÁDOM ÉS A FOCI MELLETT EZ A SZENVEDÉLYEM. IMÁDOM A TETOVÁLÁSOKAT, ÉS BŐVEN VAN MÉG HELY A BŐRÖMÖN!”
Hogyan készülsz az edzéseken a jellegzetes hosszú passzaidra?
Igazából sehogy. A Benfica ifjúsági csapatában szoktam rá, de szerintem egyszerűen csak érzékem van hozzá. Biztosan kezelem a labdát, ami a meccsek alatt sokat segít. Már a Sao Paulónál is azért edzettem, hogy ezt tökéletesítsem. Amikor a hazai akadémiánál voltam, szerettem felvágni a tudásommal. Volt is néhány szabadrúgásgólom! De nem nagy ügy. Igazából már a Sao Paulo előtt is próbálkoztam vele. Az egyik edzőm vett rá. Először nem volt hozzá merszem, de muszáj volt. Amikor elkezdtem gólokat is szerezni, megjött hozzá a kedvem. De már felhagytam vele. A Cityben van bőven, akinek ez a szakterülete…
Szóval az idén már nem láthatunk tőled szabadrúgást? Akkor sem, ha már a zsebetekben van a trófea?
Nem hinném. Túl sok játékosunk van, aki jobb nálam!
Milyen Pep Guardiolával dolgozni?
Sosem gondoltam, hogy ilyen fiatalon lehetőségem adódik vele dolgozni. Véleményem szerint ő a legjobb edző a világon, ez a City idei teljesítményén is meglátszik. Mindent úgy csinálunk a meccsen, ahogy ő azt az edzésen előre megmondta. Persze tele vagyunk tehetséges játékosokkal, de Pep új szintre emelte a csapat teljesítményét.
Sokak szerint már el is dőlt, melyik klub nyeri meg az idén a Premier League-et. Beszélgettetek már erről Guardiolával?
Mind profi játékosok vagyunk, próbálunk mindig csak a következő mérkőzéssel foglalkozni. Tudjuk, hogy mekkora előnyre tettünk szert, de még bármi megtörténhet, különösen itt, Angliában, ahol minden meccs vérre megy. Ennek fényében igazából nyugodtak vagyunk, két lábbal állunk a földön, és próbálunk alázatosak maradni. Az idény végéig keményen kell készülnünk, ha győzni akarunk. Még nincs vége a bajnokságnak, de reméljük, ünnepelhetünk a végén.
Mit gondolsz, mi mindent értek el az idén?
Elvből meg akarok nyerni minden versenysorozatot, amelyben részt veszek. A Manchester Citynél sincs ez másképp. Mostanra mindenkinek leesett, hogy mindent címet meg akarunk szerezni, és képesek is leszünk rá, ha így folytatjuk. Jól teljesít a csapat, remélem, jó néhány trófeát bezsebelhetünk. És ugye, ott a világbajnokság is. Ha a City tarol, az összes játékosnak nő majd az önbizalma, és ez segíthet hazája válogatottjának a teljesítményén.
Edersont sokat dicsérték a decemberi derbin bemutatott parádés védéseiért
Szóval, ha nyersz a Cityvel, bekerülhetsz a brazil csapatba?
Mindegy, hogy mi a szereped az együttesben, a legjobbat kell nyújtanod. Én csak annyit tehetek, hogy a legjobb formámat hozom, és ha ott is esélyt kapok, a legtöbbet hozom ki magamból. Alisson nagyon jól teljesít a Románál és a címeres mezben. Brazíliában rengeteg tehetséges kapus van. Nem hiszem, hogy Titének miattuk lennének álmatlan éjszakái!
Milyen az élet Manchesterben?
Nyilván teljesen más, mint Lisszabonban, főleg az időjárás miatt. Ettől eltekintve nincs okom panaszra. Sokat segít, hogy régóta rajongok a Premier League-ért, már otthon is megnéztem minden meccset, szóval tudom, milyen futballt játszanak. Nem volt nehéz ideköltözni. Elég hideg van, ami szokatlan, de már otthon érzem magam. Egy ilyen csapatnál örömmel jár az ember edzésre is.
Nemrég készült el a harmincötödik tetoválásod. Mikor csináltattad az elsőt, és mennyit szeretnél még?
Mindig is rajongtam értük. Az iskolában tollal rajzoltam a bőrömre, és mutattam az osztálytársaimnak, hogy amint elég nagy leszek, igazi tetkót varratok magamra. Amikor Európába költöztem, jó messze kerültem a szüleimtől, így meg mertem próbálni. Az első tetoválásom nekik szólt. Tetszett nekik, úgyhogy felbátorodtam. A családom és a labdarúgás mellett ez a harmadik szenvedélyem. Imádom a tetoválásokat, és nem kell félni, bőven van még hely a bőrömön!
A Tottenham elleni 4-1-es győzelem után
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. márciusi lapszámában.)
