Szöveg Huw Davies, Gary Parkinson, Paul Simpson
FRANZ BECKENBAUER, NYUGAT-NÉMETORSZÁG
HAGYATÉKA. Beckenbauer kivételes támadó söprögető volt. Olyan elegánsan bánt a labdával, hogy kiérdemelte a Der Kaiser becenevet, továbbá mert birodalmi hittel vezette csapatait, ahogyan csak a trónon ülők szokták. Még a gúnyolódó nyugatnémet drukkereket is megintette. Játékosként egy világbajnoki serleget, egy Európa-bajnoki címet, két Aranylabdát és három BEK-győzelmet zsebelt be, ennek ellenére a New York Cosmos egyik vezető tisztségviselője egyszer azt mondta, „Szóljatok neki, hogy mozdítsa meg a valagát, nem fizetünk milliókat azért, hogy valaki csak lézengjen a védelemben”.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Az 1970-es világbajnokság Évszázad mérkőzésének is kinevezett elődöntője Olaszország ellen, amelyen a németek 4–3 kikaptak. Csapata elhasználta utolsó cseréjét is, amikor eltört a kulcscsontja, és kiugrott a válla. A mellkasához szorította a kezét, így küzdött végig 55 percet.
MÉG VALAMI. Diplomáciai jártasságának köszönhetően nyerte meg hazája az 1974-es világbajnokságot. Néhány nappal a vb előtt Helmut Schön szövetségi kapitány bejelentette a FIFA-nál, hogy új keretet kell neveznie, mert vita alakult ki a bónuszokról, de a csapatkapitány meggyőzte társait, hogy fogadják el a Német Labdarúgó-szövetség ajánlatát.
BOBBY MOORE, ANGLIA
HAGYATÉKA. „Ha a gyorsaság arról szól, hogy eljuss A pontból B-be, akkor nem vagyok gyors. Viszont az is fontos, hogy hamarabb tudd: el kell jutnod A-ból B-be, mint az ellenfeled. Nem lehet, hogy a gondolatok gyorsasága ugyanolyan fontos, mint a lábadé?” Ezt Moore nyilatkozta Hugh McIlvanney újságírónak. Tökélyre fejlesztette, hogyan kell az utolsó pillanatban becsúszni, bár nem sok szüksége volt rá, mert ahogyan a legendás skót edző, Jock Stein megjegyezte róla: „Külön szabályokat kellene rá hozni, mert mindenkinél hamarabb tudja, mi történik a következő pillanatban”.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. A 25 éves védő volt az angol válogatott csapatkapitánya az 1966-os vb-döntőben, és ellentétben kora hátvédeivel, szerette, ha a lábához tapad a labda. Ő készítette elő Geoff Hurst két gólját. Először felment a középpályáig, ott szabadrúgást harcolt ki, előreküldte Hurst fejére, majd a 120. percben tette elé a labdát.
MÉG VALAMI. Az 1966-os döntő is megmutatta, mennyire neki való, ha nagy a tét. Ron Greenwood, edzője a West Hamben azt mondta róla, mindennap a Wembleyben kellene játszania.
(Mindkét védő a fenti képen látható)
WILLIE WOODBURN, SKÓCIA
HAGYATÉKA. Csapattársai csak „Big Ben” néven emlegették. A Rangers és a skót válogatott hátvédje úgy marad meg a köztudatban, mint az utolsó brit, akit egész életére szólóan eltiltottak, mert 1954-ben lefejelte ellenfelét. Kőkemény becsúszásairól és kreativitásáról egyaránt híres volt. Négyszer nyert bajnokságot klubjával, és 24-szer hívták meg a válogatottba. Lobbanékony természete nem volt a segítségére, mind a négy piros lapját erőszakos viselkedésért kapta, és csupán érdekesség, de az utolsó kettőt egyaránt a Stirling Albion ellen zsebelte be.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Sérült térddel lépett pályára egy 1954–55-ös Ligakupa-mérkőzésen, ahol annyira nem tudta elviselni a 19 éves Alex Paterson egyik szerelését, hogy megbólintotta. Mivel az eggyel korábbi idényben már kapott egy figyelmeztetést a skót szövetségtől, ezúttal egész életére eltiltották. Végül három évvel később feloldották a büntetést, de ekkor Woodburn már 37 éves volt, és nem térhetett vissza.
MÉG VALAMI. Csapattársai Big Bennek hívták, az elnevezést akkor kapta, amikor csapata 1948-ban 3:0-ra legyőzte a Benficát.
DANIEL PASSARELLA, ARGENTÍNA
HAGYATÉKA. Passarella azt jelenti, a „béke fia”, de valószínű, hogy az argentin válogatott világbajnok csapatkapitánya erről mit sem tudott. Remekül tartotta a labdát, mozdult vele előre, és szinte sohasem hagyott ki tizenegyesest, éppen ezért lőtte szinte mindig ő. Így fordulhatott elő, hogy 70 mérkőzésen 22 gól került a neve mellé az argentin válogatottban, és száznál is több a River Plate-ben és a Fiorentinában. Ronald Koeman az egyetlen védő, aki több gólt szerzett Passarellánál. Ugyanakkor 173 centijével gyakran küzdött az alacsony emberek komplexusával, az 1978-as vb-döntőben például szájba vágta Johan Neeskenst.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. A holland szélső, René van der Kerkhof az egész világbajnokság során kötést viselt a karján, ami egyedül Passarellát zavarta, méghozzá a döntő előtt néhány perccel. Amíg az olasz játékvezető, Sergio Gonella vacillált, a holland csapat azzal fenyegetőzött, hogy lemegy. Végül Kerkhof maradhatott, de az incidens megzavarta a holland válogatottat, ahogyan azt Passarella előre eltervezte.
MÉG VALAMI. Annyira mérges lett, amikor Maradona váltotta őt a csapatkapitányi poszton, hogy kis híján kimaradt az 1986-os vb-keretből. A harag a mai napig nem múlt el. Azt nyilatkozta 2014-ben, hogy Pelé intelligensebb futballista volt, mint Maradona.
RONALD KOEMAN, HOLLANDIA
HAGYATÉKA. Nincs védő, aki a legmagasabb szinten annyi gólt szerzett volna, mint Koeman. Klubjaiban és a válogatottban összesen 193 alkalommal talált be, 1992-ben ő szerezte a Barcelona győztes gólját a BEK-döntőben. A holland válogatott is neki köszönhette, hogy kijutott az 1994-es vb-re, méghozzá Anglia kárára. Ilyen rekordok mellett szinte eltörpül, hogy a ’90-es évek elején ő adta a legjobb hosszú passzokat a világon. A nagy áttörést az 1988-as esztendő jelentette, amikor BEK-et nyert a PSV-vel, és Európa-bajnok lett Hollandiával. Az utóbbi tornán tizenegyesből gólt szerzett az elődöntőben (majd megtörölte a fenekét egy német játékos mezével az ellenfél drukkerei előtt).
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Tűpontosságú szabadrúgásával lett BEK-győztes a Barcelona 1992-ben. Már csak nyolc perc maradt hátra a hosszabbításból, amikor a csapata vitathatatlan szabadrúgást kapott 25 méterről. Amikor Koeman lába hozzáért a labdához, három Sampdoria-játékos szaladt felé, és csak méterekre voltak előtte, de ő nem zavartatta magát, bevágta a bal kapufa mellé.
MÉG VALAMI. Fiatalkorában egy kicsit úgy lőtt, mint Tintin, a rajzfilmfigura. Aztán amikor egy fénykép kedvéért beöltözött Tintinnek, rajta maradt a becenév. Hópehelynek is hívták, mert hasonlított a barcelonai állatkert egyik albínó gorillájára.
OBDULIO VARELA, URUGUAY
HAGYATÉKA. Tökéletes középső védő, védekező középpályás, de ami ennél is fontosabb, megkérdőjelezhetetlen vezető, akit kiváló humorral áldott meg a sors, és ösztönösen a fair play híve. Ő volt az 1950-ben világbajnokságot nyerő uruguayi válogatott motorja. A 2:1-re végződő döntőben benne testesült meg az ellenállóképesség a brazil válogatottal szemben, még az sem zavarta, hogy kificamodott bokával kell játszania, és így kell buzdítania csapattársait is. Passzának köszönhetően szerzett gólt Juan Schiaffino, és ezzel megváltozott a mérkőzés képe.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. A világbajnoki döntő reggelén összegyűjtötte a szállodában található összes példányt az O Mundo napilapból, amely már győztesként ünnepelte a brazil válogatottat, letette fürdőszobája padlójára, odahívta csapattársait, és megkérte őket, hogy vizeljék le. Akadt olyan uruguayi elöljáró, aki azt sem zárta ki, hogy csapatuk 4:0-ra veszít. Amikor azonban a La Celeste kifutott a kétszázezer néző elé a Maracanában, Varela a következőket mondta társainak: „Ne nézzetek fel. A mérkőzést a földön játsszák, és ott tizenegy ember küzd tizenegy ellen.”
MÉG VALAMI. Varela nem tartotta be az utasítást, és a győzelem estéjén kiment Matucho Figoli fizioterapeutával néhány sörre a brazil szurkolókkal tömött kocsmákba.
CHARLIE ROBERTS, ANGLIA
HAGYATÉKA. Ki volt az első játékmester? A darlingtoni születésű Charlie Roberts, aki két First Division-bajnoki címet is szerzett 1908 és 1911 között a Manchester United hátvédjeként. Nem megkérdőjelezhetetlen védekezőképességével tett nagy hatást a fiatal olasz Vittorio Pozzóra, aki ekkoriban gyapjúkészítést tanult Észak-Olaszországban, hanem sokkal inkább labdatartó és passzolótudásával. Gyakran beszélt őszintén Pozzóval a taktikáról, és amikor a torinói fickó 1934-ben világbajnoki címre vezette Olaszországot, Luis Monti Roberts stílusában töltötte be a játékmester szerepét.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Ő és Billy Meredith alapították meg a futballisták szakszervezetét 1907-ben. Az 1909–10-es idény kezdete előtt az angol Labdarúgószövetség mindenkit eltiltott, aki belépett, de a United játékosai, élükön Robertsszel, kitartottak. S bár az eltiltás érvényét vesztette, a Manchester United védője soha többet nem lépett pályára az angol válogatottban.
MÉG VALAMI. Roberts rövid ideig az Oldham vezetőedzője lett, ám ezt követően dohánykereskedőnek állt, és ő dobta piacra a Ducrobel szivart, amely a United három védőjéről, Dick Duckworth-ről, Robertsszről és Alex Bellről kapta a nevét.
FRANCO BARESI, OLASZORSZÁG
HAGYATÉKA. Nem a szavak embere, saját lényegét is röviden összefoglalta: „Gyors voltam, főként a fejemben voltam gyors”. Ő lett a Milan csapatkapitánya, és csupán 22 éves volt, amikor köré építették fel a csapatot. Nils Liedholm edzősége idején még liberó volt, Arrigo Sacchi alatt viszont a sokkal hagyományosabb védekezőszerepbe szokott bele. Az 1987–88-as idényben csapata úgy nyerte meg a Serie A-t, hogy mindössze 14 gólt kapott. Összesen háromszor nyert BEK-et, hat alkalommal lett a Serie A bajnoka, és 81-szer hívták meg a válogatottba (már az 1982-es megnyert vb-n is ott volt, de csak az év decemberében léphetett először pályára). Tizennégy éves korában nem kellett az Internek, mert túl alacsony volt…
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Az 1994- es vb-n olyan térdsérülést szenvedett a második meccsen, hogy műteni kellett, de 24 nap múlva már példamutatóan vezette a csapatát a döntőben, és 120 percen át állta a brazil ostromot. Egyetlen hibája az volt, hogy a tizenegyes közben meggondolta magát.
MÉG VALAMI. Nem tűrte be mezét az 1994-es döntőben. Így fejezte ki tiszteletét Ruud Krol iránt, akiről 2009-ben azt nyilatkozta: „Elegáns védő, aki ugyanolyan szívesen játszott kreatívan és védekezett is”.
TRIFON IVANOV, BULGÁRIA
HAGYATÉKA. Akik emlékeznek még az 1994-es világbajnokságra, azoknak legfőképpen zord tekintete maradhatott meg. Talán nem véletlenül kapta a Farkasember nevet. Emellett azért kiváló védő is volt, aki kulcsszerepet játszott Bulgária 1994-es remeklésében az Egyesült Államokban. Az ő oroszok elleni góljának köszönhető az is, hogy Bulgária kijutott az 1998-as vb-re. Ötvenévesen halt meg 2016-ban, és búcsúztatásában kiemelték, hogy az egyik legnagyobb bolgár labdarúgó volt, ha nem is a legszebb.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Bulgária 1994-ben elbúcsúztatta a Gabriel Batistutával, Abel Balbóval és Ariel Ortegával kiálló Argentínát, majd a negyeddöntőben Németországot is. Ivanov nagyszerűen, egyben egyszerűen futballozott. A nagy favoritok megpróbálták átjátszani a védelem vonalát, de Ivanov mindig ott termett, megszerezte a labdát és előrevágta. Andreas Möller minden idők egyik legerősebb lövését küldte kapura, de abba is beleállt, és érzékeny részével blokkolta.
MÉG VALAMI. Mindenki látogasson el a YouTube-ra, és nézze meg az 1994-es kapáslövését a Cardiff Arms Parkban. Mi is ugyanúgy ünnepelnénk.
MÉSZÖLY KÁLMÁN, MAGYARORSZÁG
HAGYATÉKA. Alighanem minden idők legjobb magyar védője. A válogatottal ott volt két világbajnokságon – mindkétszer negyeddöntőt játszott –, és kulcsembere volt az 1964-es Eb-bronzérmes együttesnek is, miközben a ’60-as évek csodás Vasasának vezéreként négy bajnoki címet és három KK-t nyert. Fejjel és lábbal is úr volt a saját tizenhatosán, de akkor sem jött zavarba, ha a rögzített helyzetek után az ellenfél kapuját kellett bevenni. Fanatizmusát később az edzői pályán is hasznosíthatta, amint erről az „…és Mészöly Kálmán a kapitány” című remek portré is tanúskodik.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. A brazilok 1966-os hihetetlen legyőzéséből nemcsak világklasszis védőteljesítménnyel vette ki a részét, de higgadtan értékesítette a harmadik gólunkat eredményező büntetőt, majd súlyos vállsérülése után felkötött karral harcolt Garrincháék ellen.
MÉG VALAMI. Amikor 1969-ben Marseille-ben a csehszlovákok elleni pótselejtezőn eldőlt, hogy Magyarország lemarad az 1970-es vb-ről, Mészölyben volt spiritusz így fogalmazni: „A mi időnk lejárt…”.
A DURVA
CLAUDIO GENTILE, OLASZORSZÁG
HAGYATÉKA. Abban a tizenegy évben, amíg Gentile a Juventus játékosa volt, a csapat átlagosan 21 gólt kapott idényenként, és hatszor lett olasz bajnok. Ez a két tény szorosan összefügg egymással. Gentile valódi hagyatéka, bármennyire is bosszantja ez, az erőszakos rombolás.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Az 1982-es világbajnokságon ott volt Maradona, Platini, Zico és Sócrates is, úgyhogy igencsak szép futball kellett volna, hogy jellemezze a tornát. De ott volt Gentile is. Halálra szekálta – könyökkel, rúgásokkal, csípésekkel, bármivel – a 21 éves Maradonát, ez ma már a futballfolklór része. Mai szemmel nézve – amikor már a játékvezetés totálisan más szempontok alapján figyeli a pályán történteket – szinte elképzelhetetlen, hogy Gentile egyetlen mérkőzés alatt 23-szor szabálytalankodhatott az isteni Diego ellen. Hogyan érhette meg egyáltalán a félidőt? Felfoghatatlan, de a válogatottban és a Serie A-ban egyetlenegyszer sem állították ki, igaz, egy piros lapot végül mégis bezsebelt egy BEK-mérkőzésen szándékos kezezésért. Lehet, hogy ő maga is jobban jár, ha ezen a meccsen nevelési célzattal kap egyet. De nem kapott, Olaszország megverte Argentínát, majd megnyerte a vb-t.
MÉG VALAMI. Olasz csapattársai Kadhafinak hívták, mert Líbiában született. Nem kedvelte ezt a nevet, mindig azt mondogatta, hogy kemény ugyan, de igazságos a pályán. Így is mondhatjuk.
JOHN CHARLES, WALES
HAGYATÉKA. A 188 centiméter magas és 90 kilós Charles termetének köszönhetően egyaránt megállta a helyét a középhátvéd és a középcsatár posztján is. De nemcsak a levegőben remekelt, passzolt és lőtt is mindkét lábával. Jack Charlton szerint olyan jól olvasta a játékot, mint Bobby Moore. A Leeds United csapatában alapozta meg hírnevét az ’50-es évek során, majd 65 ezer fontért a Juventusba igazolt. Ez akkoriban brit rekordnak számított. Első olaszországi idényében a Serie A gólkirálya lett, és a Juve megnyerte a bajnokságot. Bobby Robson minden idők egyik legnagyobb labdarúgójának nevezte, és azt mondta, legjobb helye a középhátvéd posztján volt.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Az egyik torinói rangadó alkalmával ragadt rá az Il Gigante Buono (A Jóságos óriás) elnevezés, mert a Torino kapujához közel megszerezte a labdát, majd visszanézett, és látta, hogy ellenfele megsérült. Azonnal kivágta, az ellenfél hálás drukkerei pedig este szerenádot adtak a villája előtt.
MÉG VALAMI. Ott volt Wales válogatottjával az 1958-as világbajnokságon, de nem sok öröme volt benne, mert a Juventus olyan későn engedte el, hogy nem teljesen egészségesen érkezett meg a csapat után, Magyarország ellen végleg lesérült, és már nem léphetett pályára a brazilok elleni, 0:1-re végződő negyeddöntőben.
BOBBY ROBSON MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYOBB LABDARÚGÓJÁNAK NEVEZTE, ÉS AZT MONDTA, LEGJOBB HELYE A KÖZÉPHÁTVÉD POSZTJÁN VOLT
FABIO CANNAVARO, OLASZORSZÁG
HAGYATÉKA. Íme az aranylabdás védők teljes listája: Franz Beckenbauer, Matthias Sammer, Fabio Cannavaro. Vége. A kritikusok szerint Cannavaro nem előzhette volna meg Zinédine Zidane-t, Thierry Henryt és Ronaldinhót 2006-ban, viszont ekkor igazolt a Real Madridba, bajnok lett a Juventusszal, és 100. válogatottsága alkalmával világbajnokságot nyert. Harminchárom évesen a második legidősebb aranylabdás lett Lev Jasin után.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Az olasz világbajnok csapat mindössze két gólt kapott a tornán. Az első öngól volt a csoportkörben, a második pedig Zidane tizenegyese a döntőben. Az olasz válogatott 2006-ban támadásra is bevethető védőkkel állt ki, és Cannavaro ebből alaposan kivette a részét. Gyorsasága és eltökéltsége erre kiválóan megfelelt. Ragyogóan játszott a Németország elleni elődöntőben, a végén pedig ő készítette elő Alessandro Del Piero gólját.
MÉG VALAMI. A maga 176 centiméterével nehezen nevezhető kolosszusnak. Ennek ellenére úgy ugrált a magasba, mint a bolha. Ma már szinte szürreális végignézni azokat a képsorokat, amelyeken Super Marióként pattog.
A MAGA 176 CENTIMÉTERÉVEL CANNAVARO NEHEZEN NEVEZHETŐ KOLOSSZUSNAK. ENNEK ELLENÉRE ÚGY UGRÁLT A MAGASBA, MINT A BOLHA
MARCO MATERAZZI, OLASZORSZÁG
HAGYATÉKA. Fantasztikus, trófeákkal kitömött pályafutás áll mögötte, amibe még egy triplázás is belefért a 2009–10-es idényben. Kár, hogy amiatt a bizonyos vb-döntő miatt, továbbá azért, mert az Evertonban egy idény alatt három pirosat kapott, illetve az Interben egy évtizeden át rugdosta a sípcsontokat, leginkább a kiállítások miatt emlékeznek majd rá.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Nehéz lenne egyet kiemelni. Hiába szerzett gólt vb-döntőben – ezt csupán öt védő mondhatja el magáról a világon –, és hiába lőtte be azt a tizenegyest a párbaj során Franciaország ellen, a legemlékezetesebb pillanata mégis az, amikor lefejelte őt Zidane. Amiben vastagon benne volt ő is. Egy 2016-os France Football-felmérés szerint ő a leggyűlöltebb labdarúgó Franciaországban.
MÉG VALAMI. Az a bizonyos balul sikerült pillanat őt tette meg a világ legnagyobb futballprovokatőrévé, de jelentős érdemei is vannak. A 2000-es év nyarának elején a bajnokság utolsó mérkőzésén verte meg a Perugia a Juventust, és ezzel elvette a bajnoki címet a nagy ellenféltől. Úgyhogy amikor a 2001–02-es idény utolsó napján az általa erősített Inter kikapott, és ezzel a Juventus lett a bajnok, Antonio Conte neki ajánlotta győzelmét. Erre Materazzi azt felelte, Conte vehetne magának egy új parókát a bónuszból. A válasz nem késlekedett: „Nincs már szükség a parókára, létezik hajbeültetés, de agybeültetés nem”.
ANDONI GOIKOETXEA, SPANYOLORSZÁG
HAGYATÉKA. Sokszor sokan gúnyolták az antifutball nagyköveteként, azért értett a játékhoz. Harminckilenc alkalommal hívták meg a spanyol válogatottba. Bilbaóban tanulta a tudományt Javier Clemente keze alatt. Legfőbb fegyvere az volt, hogy hátulról csúszott be, amire majdnem ráment a 22 éves Maradona pályafutása. Ha nagyon fontos volt, rögtönözni is tudott. Egy alkalommal keresztszalag-szakadást okozott Bernd Schusternek. Egy ideig működött ez a taktika, az Athletic bajnoki címet szerzett 1982–83-ban, egy évvel később megvédte, és a kupát is megnyerte, de ő lett a spanyol labdarúgás leggyűlöltebb figurája.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Goikoetxea 1983. szeptember 24-én eltörte Maradona bokáját, méghozzá annyira durván, hogy César Luis Menotti hallotta a reccsenést a kispadról. Edward Owen angol újságíró elnevezte a spanyol hátvédet Bilbaói hentesnek. Elsőre csak sárga lapot kapott, de később a spanyol szövetség hat mérkőzésre eltiltotta.
MÉG VALAMI. Goikoetxea az utolsó olyan Athletic-csapat tagja volt, amelyik még nyerni tudott valamit. Az 1983–84-es duplázás után már csak egy spanyol Szuperkupa-győzelem jött össze a Barcelona ellen 2015-ben.
NORMAN HUNTER, ANGLIA
HAGYATÉKA. Itt lenne a helye a listán a Chelsea Ron Harrisénak, de a Liverpool Tommy Smith-ének is, ám ha egyetlen valakit kell keresnünk, akin tanulmányozhatjuk a ’60-as, ’70-es évek durván becsúszó angol hátvédeit, akkor annak Norman Hunternek kell lennie. Persze tudománya nemcsak ennyiből állt, olvasta a játékot, és remekül értették meg egymást partnerével, Jack Charltonnal. Ő lett az első PFA Év játékosa az 1973–74-es idényben, 44 év alatt mindössze négy védő nyerte el az elismerést. Hunter pontosan tudta, hogyan küldje el a lelátóra az ellenfelet, akár szabályosan, akár kevésbé. Egyszer az Everton középpályását, Howard Kendallt hagyta a földön. „Volt két-három olyan eset, amikor hátranéztem, és azt gondoltam magamban, hogy hűha, ugye, ez nem is én voltam”. Pedig te voltál, Norman.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Attól függ, honnan nézzük, lehetnek ezek elképesztően jó megmozdulásai Don Revie Leedsében, de olyan is akadhat, akinek jobb horga meghatározó, amit a Derby játékosának, Franny Lee-nek osztott ki.
MÉG VALAMI. Becenevét egy Leeds-drukker transzparenséről kapta, ez állt rajta: „Norman a lábadba harap!”. Valójában sosem tette meg.
CHRISTIE PEARCE, EGYESÜLT ÁLLAMOK
HAGYATÉKA. Az Egyesült Államok számos kiváló női futballistát adott a világnak, ilyen például Mia Hamm, Kristine Lilly és Joy Fawcett, az utóbbi történelmet írt azzal, hogy szülése után ismét a csúcsra jutott (mindjárt három gyereket szült, eggyel sem kevesebbet). Így aztán nem meglepetés, hogy minden idők legtöbbször válogatott hátvédje az Egyesült Államokból származik. Christie Pearce – vagyis pályafutása nagyobbik részében Christie Rampone – küzdött keresztszalag-szakadással, Lyme-kórral, és gyermeket szült, ezzel együtt 311 alkalommal volt tagja női válogatottnak hazájában. Ez szinte felfoghatatlan.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Amikor pályára lépett a 2015-ös női vb döntőjében, már betöltötte a 40. életévét. Ez volt az ötödik világbajnoksága, mellette részt vett négy olimpián is. E kilenc torna közül ötöt megnyert az Egyesült Államok válogatottja, az összes többin a második vagy a harmadik lett. Talán a 2012-es londoni olimpia volt a legszebb pillanata, a torna teljes 570 percét végigjátszotta. Az elődöntőt Kanada ellen nyerték hosszabbításban úgy, hogy a mérkőzésen háromszor is hátrányba kerültek. A Japán elleni fináléban a vonalon blokkolt egy lövést, így győztek 2–1-re.
MÉG VALAMI. Valószínűleg vonzódik a hülye nevű klubokhoz, különben miért játszott volna a Buffallo FFillies (sic!), a New Jersey Lady Stallions és a magiJack csapataiban?
BRIAN KILCLINE, ANGLIA
HAGYATÉKA. A szurkolók szemében az 1980-as és 1990-es években ő volt az a nagy ember, akinek mindenki örült volna a jobbján, ha épp vitába keveredik egy parkolóban.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Ez a „Rettenthetetlen” külső csak pályafutása későbbi részében született meg, előtte kétszer volt az angol U21-es válogatott védője. Kilcline az angol futball macsója volt, aki külsőjén kívül egyszerű játékával vett le mindenkit a lábáról. A szurkolók a „Gyilkos” becenevet aggatták rá. Ehhez ugyanúgy kellett a játéka, mint 193 centis termete, loboncos szőke fürtjei és bajusza.
A valóságban pedig sokkal inkább volt kedves, mint rémisztő, bár erről nem biztos, hogy így vélekedik Garry Mabbutt is, aki úgy összeakadt vele az 1987-es FA-kupadöntőben, hogy még a játékvezető is azt kérdezgette, ez meg mi a fészkes fene volt. A Coventry végül 3–2-re megverte a Tottenhamet, és Kilcline a saját szerelésétől sérült meg, de még feljutott a Wembley lépcsőjén, hogy átvegye a serleget. Lakásául egy állóhajót választott, és nyugodt életet élt, de a pályán könyörtelen vezér volt. Kevin Keegan szerint a legjobb igazolás, ami valaha is a Newcastle háza táján történt.
MÉG VALAMI. Egyszer azért kapott sárga lapot, mert seggfejnek nevezte a partjelzőt.
GERARD PIQUÉ, SPANYOLORSZÁG
HAGYATÉKA. Piqué a modern hátvéd szobra, más szavakkal labdaszelídítő középső védő.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Ma már belegondolni is furcsa, hogy 2008-ban a visszavonulás szándékával tért vissza a Barcelonába. Előtte négy évet játszott a Manchester Unitedban, BL-t nyert az angol csapattal, de nem tudta mire vélni Alex Ferguson vonzódását a Rio Ferdinand, Nemanja Vidics pároshoz, emiatt távozott. Szülővárosában az akkor új edző, Pep Guardiola várta. Piqué védekező középpályásként kezdte az ifiknél, és sosem lett a szó klasszikus értelmében vett védő, ő határozta meg a csapat tempóját, és osztotta a labdákat a pályán. Gondoljunk csak a 2009-es el Clásicóra a Bernabéuban. A védelemből nyargalt előre a kezdőkörbe, onnan passzolt Lionel Messinek, majd ment tovább, és kapta Samuel Eto’o keresztlabdáját, amiből 6–2-re módosította az eredményt a nagy rivális otthonában. A Barcelona ekkor éppen robogott tripla sikere felé, Piqué pedig a katalán halhatatlanság irányába.
MÉG VALAMI. Shakira napra pontosan tíz évvel idősebb nála, mégis két gyereket szült már neki. Dalban énekelte meg szerelmét Piqué iránt, a címe: Me Enamoré, ami azt jelenti „szerelmes vagyok”.
ARMANDO PICCHI, OLASZORSZÁG
HAGYATÉKA. Ő volt a csapatkapitány és a védelem tábornoka abban a bizonyos Interben, amelyik három bajnoki címet, két BEK-et és két Interkontinentális Kupát nyert 1963 és 1966 között. Az Inter vezetőedzője, Helenio Herrera jobbhátvédből liberóvá faragta át, igaz, olyanná, akinek tevékenysége a védekezésre korlátozódott. Talán emiatt is szerzett mindössze egyetlen gólt kétszázhat Serie A-mérkőzésen. A Livorno korábbi játékosa hiába volt mindössze 171 centiméter magas, különösebb erőfeszítés nélkül vette fel a kesztyűt az izmos csatárokkal, és csapata úgy nyert egymás után két BEK-et, hogy 16 mérkőzésen csupán tíz gólt kapott.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Egyszer Herrera üzenetet küldött neki a pályára egy játékosával. Amikor megkérdezte hírvivőjét, hogyan reagált Picchi, azt a választ kapta, hogy nyalják ki mindketten.
MÉG VALAMI. Négy év alatt hét jelentős trófeát zsebelt be, de ez sem volt elég, hogy helyet érdemeljen ki magának az olasz válogatottban az 1966-os világbajnokság idejére. Edmondo Fabbri szövetségi kapitány túl védekezőnek tartotta a játékát. Végül Olaszország kikapott a Szovjetuniótól és Észak-Koreától is, és paradicsommal dobálták meg labdarúgóit a genovai repülőtéren. Picchi le tudta volna kezelni a felé repülő gyümölcsöt.
HERBIE ROBERTS, ANGLIA
HAGYATÉKA. A kovácsinas Herbert Chapman legendás, ’30-as évekbeli Arsenaljának volt a védője. Az angol védőktől általában azt várták, hogy támadjanak és védekezzenek, de Roberts csak védekezett. Viszont azt bámulatosan. Tom Whittaker, az Arsenal edzője szerint nagysága abban rejlett, hogy zseni, lángész volt, és mindig azt tette, amit kértek tőle. Négyszer lett bajnok, és 335 alkalommal lépett pályára az Arsenallal. Ő volt a példakép, amikor a csapatok többsége elkezdett átállni a 2–3–5-ről a 2–3–3–2-re.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Az „unalmas Arsenal” legendájának a lelke Roberts volt, hatvan évvel megelőzve George Graham folyton 1–0-ra nyerő csapatát. Úgy törte meg az ellenfél támadásait, hogy az a néző szemében már negatív játéknak minősült. Amikor a londoni csapat 1931-ben először lett bajnok, az ellenfél szurkolói rendőrnek gúnyolták őt.
MÉG VALAMI. Ő is a között a három védő között volt, akiket az Arsenal kapusa, Frank Boulton kiütött, amikor a csapat 2:0-ra nyert a West Bromwich Albion ellen 1937. április 5-én. Miközben elöklözte a labdát, ágyékon találta a hátvédet. Az összeesett a Highbury gyepén, és az egész éjszakát a kórházban töltötte.
PEPE, PORTUGÁLIA
HAGYATÉKA. Benne támadt fel a klasszikus középhátvédek 21. századi változata.
MEGHATÁROZÓ PILLANATA. Az Ordem do Merito elismerést azoknak adják át Portugáliában, akik kiveszik a részüket a közösségi munkából. Talán érthető, miért kapta meg a díjat Képler Laveran de Lima Ferreira, más néven Pepe, ahogy barátai és ellenségei szólítják. A középhátvéd ötször nyert bajnoki címet, hétszer lett kupagyőztes, háromszor akasztottak a nyakába BL-aranyat, szintén három alkalommal zsebelt be interkontinentális címet, és Európa-bajnokságot is nyert hazájával 2016-ban. Voltak kevésbé emelkedett pillanatai is pályafutásának, például amikor berontott a játékvezető szobájába, és „csaló f…szszopónak” nevezte, de azt is említhetnénk, amikor tíz mérkőzésre eltiltották, mert inzultálta Javier Casquerót (kétszer rúgta hátba, és egy kicsit „megkóstolta” Juan Ángel Albínt is). Ezzel együtt Pepe vitathatatlan zseni.
MÉG VALAMI. A Google-keresés a „Pepe szarzsák” kulcsszavakra 17 ezer találatot hoz ki.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. áprilisi lapszámában.)
