A La Masia halála

Szöveg Andy Mitten

A FourFourTwo munkatársai 2012 decemberében találkoztak Víctor Valdésszel a Barcelona új edzőpályán. A La Masia korábbi katalán végzőse egy hónappal előtte pályára lépett idegenben a Levante ellen, és ekkor fordult elő először, hogy a kezdőcsapat mind a tizenegy Barcelona-játékosa az akadémiáról került ki. A kapus érthető módon nagyon büszke volt. „Ennél többet nem is kívánhat az ember – örvendezett. – Minden nagy sportágnak ezt kellene célul kitűznie. Miért is ne? Nem kellenek nagy igazolások ahhoz, hogy a klub nagy legyen. Ez az egész annak a munkának az eredménye, amelyet tizenöt-húsz évvel ezelőtt kezdtek el, és nem egy pillanat műve. Akiknek köszönhetjük, már nem dolgoznak itt. Sok üzenetet kaptam régebbi edzőktől a mérkőzés után. Ők is a siker részei.”

Valdés, Montoya, Piqué, Puyol, Jordi Alba, Busquets, Xavi, Fábregas, Pedro, Iniesta és Messi: így állt fel a csapat, a győzelem pedig viszonylag könnyen ment, a végeredmény négy null lett. Ült még néhány akadémista a kispadon is. Az edző Tito Vilanova volt ekkor, korábban maga is a La Masia diákja. A komplexum ma már a 2014-ben rákban meghalt edző nevét viseli. Az edzőpálya, amely nyolc kilométerre fekszik a Camp Noutól a Llobregat folyó völgyében, jobban felszerelt, mint az eredeti Masia, a stadion közvetlen szomszédságában fekvő egykori farm (a szó ténylegesen ezt jelenti katalánul). Egészen 2007-ig a turisták buszokról is figyelhették, miként edz a Barcelona a Camp Nou mellett. Az egész nagyon zsúfolt benyomást keltett, és a Barcelonának el kellett gondolkodnia, miként tágíthatja a teret.

Az új edzőközpont nem olyan nagy, mint a Real Madridé, de így is 84 növendéket szállásol el egy olyan épületben, amely leginkább egy Ibis hotelre hasonlít. Belépve Messi, Iniesta és Xavi képe fogad. Az ifjú sztárok szobáikat elhagyva a következő feliratot látják: „Együtt erősek vagyunk”. Szintén találhatók fotók Johan Cruyffról és Laureano Ruízról is, akik a hetvenes és nyolcvanas években forradalmasították az utánpótlás-nevelést. A Barcelona nemcsak nagy játékosokat szeretne nevelni, de helyüket megálló embereket is. Tanítják a tiszteletet, azt, hogy az ellenfél sohasem ellenség. A teremtésről szól a történet, nem a rombolásról, a labda megszerzéséről, nem az ellopásáról. Éjszakára kikapcsolják a wifit. A játékosok számára jó rálátás nyílik a 12 millió euróért épült, hatezer nézőt befogadni képes Estadi Johan Cruyffra, amelyik 2019-ben nyitotta meg kapuit. A szám tízezerrel kevesebb, mint a korábbi stadionban a Camp Nou mellett, de reális, mivel a Barca B mérkőzéseit átlagosan 2900 szurkoló látogatja. Az új pálya használatával már nem lehetséges az, hogy a drukkerek előbb megnézik a B-csapat mecscsét, majd átsétálnak a stadionba, és izgulnak a nagyokért is. A nőknek, akik Európa egyik legjobb együttesét alkotják, és 2019-ben BL-döntőt játszottak Budapesten, szintén ez a létesítményt az otthona, és rájuk is körülbelül ennyien kíváncsiak. Szinte mindenütt Cruyff képei és idézetei fedezhetők fel, így próbálják inspirálni a fiatalokat. „A futballt ésszel játsszák”, „Jobban szeretem az öt négyes győzelmet, mint az egy nullást”. Olyan otthon ez, amely illik a világ legjobb akadémiájának tartott La Masiához, de a hírnév mégsem az igazi. És ennek megvan az oka.

A Levante elleni mérkőzés 2012-ben a csúcsidőszakot jelentette. Az első csapat, amely mindössze egyszer lett bajnok 1974 és 1991 között, átalakult, és rendszeresen megnyerte a spanyol bajnokságot, illetve a Bajnokok Ligáját. Eközben az együttes gerincét a saját nevelésű, helyi játékosok alkották. Ferran Soriano szerint, aki jelenleg a Manchester City vezérigazgatója, de öt éven át volt a Barcelona alelnöke is, a siker szülte a sikert. „Három növendékünk volt a világ három legjobbja 2010-ben a FIFA Aranylabdaszavazásán (Andrés Iniesta, Xavi Hernández, Lionel Messi, közülük Messi nyert – a szerk.) – mondja Jaume Llopis korábbi labdarúgó, Cruyff közeli barátja, vezető spanyol közgazdász, aki tagja a Barcelona volt játékosai alkotta baráti klubnak is. – Ilyen soha többet nem lesz a futballtörténelemben. Akkoriban minden egyes mérkőzésen legalább nyolc olyan labdarúgó volt a pályán, aki a La Masiáról került ki.” Vajon miért nem lesz többet ilyen? Mit ronthattak el a katalánok? „A Barcelona elveszítette a La Masia eredeti értelmét – mondja egy névtelenségét kérő ifiedző, aki dolgozott a klubnál, valamint az Espanyolnál is. – Az eredeti ötlet Johan Cruyff, Rinus Michels, Laureano Ruíz és Josep Lluis Nunez fejéből pattant ki. Őket követte Louis van Gaal és Pep Guardiola, akik őrizték a szellemiséget. A legjobb katalán, spanyol, majd később Messi személyében argentin futballistákat tudhatták a magukénak. Az elgondolás költséghatékony volt, a játékosokat ugyanúgy képezték, ahogy az első csapatbelieket is, majd lehetőséget kaptak, hogy bizonyítsanak.”

Jordi Quixano, aki a Barcelona hazai és idegenbeli mérkőzéseiről tudósítja az El Paíst, úgy látja, hogy a klub egyre zavarodottabb a függetlenség kérdésének megítélésében, miközben rengeteget költ a málladozó Camp Noura is. Szerinte nincsen már követendő modell se, mert akik most vannak pozícióban, elvetették elődeik hosszú távú terveit. Azért a védelmükben azt is hozzáteszi gyorsan, hogy a La Masia kiemelt prioritás ma is, és voltak fejlesztések. „Szeretnék továbbvinni a régi filozófiát, de nem hiszem, hogy vissza lehet még térni a gyökerekhez – mondja. – Túl sok minden megváltozott, sokan nagy pénzt kapnak, ha elszegődnek a Premier League-be. A Barcelona nem fog ennyit fizetni a fiataloknak. A gazdasági visszaesés a klubot is mélyen érinti majd.” A katalánok fizetik a legmagasabb béreket, ezek tették ki költségvetésük 70 százalékát 2018-ban. Muszáj volt vágniuk ebből a kiadásból. Nagynevű igazolások, például Antoine Griezmann, Philippe Coutinho és Ousmane Dembélé, azaz a világ negyedik, ötödik és hatodik legdrágább játékosai különböző okokból nem tudták hozni régi formájukat. Messi olyan sok pénzt kap, hogy az már önmagában is felborítja az egyensúlyt. Josep Maria Bartomeu elnök azon élcelődött, hogy a teljes munkája abból áll, hogy összeszedje valahogy az argentinnak járó összeget.

Messi a legjobb labdarúgó, aki valaha is kilépett a La Masia kapuján, de még ő is úgy látja, hogy vannak gondok. Így beszélt erről 2018ban: „Kicsit veszítettünk az akadémia iránti elkötelezettségünkből. Fontos fiatalok távoztak, pedig ritka, hogy ilyesmi megtörténik a világ legnagyobb klubjánál.” Manolo Márquez, aki a jelenleg a Barcelo nánál edzősködő Quique Setiént követte a Las Palmas kispadján 2017-ben, úgy véli, a szurkolóknak is részt kellene vállalniuk az akadémia megreformálásában. „A Barcelona nem a Chelsea – válaszolja kérdésünkre. – Túl sok drukker mondja, hogy egyetért a törekvésekkel, miközben nem fogadná el, hogy az újratervezés időszakában a csapat a negyedik helyen végezzen. Vagy első, vagy semmi. A korábbi edző, Ernesto Valverde tudta ezt, és ezért nem nyúlt olyan bátran a fiatalokhoz. Setien a barátom, nagyon tisztelem, gyönyörű elképzelései vannak a labdarúgásról, de muszáj lesz bajnoki címet vagy BL-t nyernie.”

Setien utolsó mérkőzése a kispadon a spanyol futball leállása előtt a Real Sociedad elleni 1–0-s hazai győzelem volt, ezen a találkozón négy korábbi akadémista volt a pályán: Messi, Gerard Piqué, Sergio Busquets és Jordi Alba. Mindannyian túl vannak a harmincon. Vajon a cserék közt mi volt a helyzet? Nem túl biztató: a hétből három került ki a La Masiáról: Riqui Puig, Alex Collado és Ansu Fati. Közülük utóbbi a jelenlegi idény új csillaga, aki a leg nagyobb eséllyel lesz az akadémia sikertörténete. A Barcelona B-csapata 2018 óta a spanyol harmadosztályban szerepel, ami hanyatlás a régi dicsőséges időkhöz képest. Márquez azonban hiszi, hogy élén jó edző áll Xavi García Pimienta személyében. „Régóta ott van már, és sok sikeres futballista kapcsolható a nevéhez – említi. – Ő dirigálta a Barcelona 2018-ban ifjúsági BL-t nyerő csapatát. Egy időben el tudtam volna képzelni a felnőttek edzőjeként, de mostanra a regionális harmadosztályban ténykedik, és a játékosai többségükben húsz-huszonegy évesek. Régebben átlagosan huszonhárom-huszonnégy évesek voltak, de a legjobb fiatalokat eladták.”

A spanyol Segunda Division B területekre osztott, és 80 klub alkotja, az átlagos nézőszám meccsenként ezer. A szakadék mára igencsak nagy az utánpótláscsapat és a felnőttek közt. A Barca B az elmúlt tíz év nagy részét a másodosztályban töltötte, jelentősen magasabb színvonalon. Az együttes akkori kapitányának, Arnau Rierának ez a véleménye. „Az élvonalban sokkal intenzívebb a ritmus – magyarázza. – Jó csapatban kötöttem ki: ott volt Messi, Valdés, Iniesta, Oleguer, Thiago Motta és Fernando Navarro. Mindannyian nagyon küzdöttünk, hogy felkerüljünk, de tudtuk, hogy mekkora ugrást jelent ez, és nem túl jók az esélyeink a betagozódásra. Heti két meccs, és rengeteg kritika, ha nem hozod a legjobb formádat. Gyakran jobb is, ha nem vagy elég intelligens, hogy felfogd, és inkább tisztán csak a játékra koncentrálsz.” Pedig a filozófia minden szinten ugyanaz volt a Barcelonánál. „Passzolj, és tovább! – folytatja Riera, aki később a Sunderlandben, a Southendben és a Falkirkben is feltűnt. – Szerezzétek meg a labdát gyorsan! Legyen a tiétek. Váltsatok ritmust hirtelen. Azt hallottuk nagyon gyakran, hogy ha nálad a labda, akkor van esélyed közelebb kerülni a kapuhoz. Ritkán gyakoroltunk tizenegy a tizenegy ellen edzésen, sokkal gyakoribb volt a kiscsapatos játék két labdaérintéssel. Egészséges öntudatunk volt, hogy lám, milyen mez van rajtunk, és aki ott focizott, az biztosan jó volt. A fejlődés azonban megrekedt, és a stílus is megváltozott. A B-csapat sokkal fizikálisabb futballt játszik a harmadosztályban.”

Hogyan juthattak idáig? Llopis Sandro Rosell korábbi klubelnök utánpótlásért felelős szakembereire, illetve Bartomeu jelenlegi elnökre mutat. „Elkoptatták és tönkretették a La Masia nagy ideáit – állítja. – Negyvenhét játékost szerződtettek a Barcelona B-be, de ezek közül egy sem lett az első csapat futballistája. Az akadémia halálos sebet kapott.” Rosell keze meg volt kötve, részben pedig ő is cinkos lett az eseményekben: akkor volt elnök, amikor 2009 és 2013 között megszegve a FIFA szabályzatát tíz 18 év alatti külföldit igazolt, és emiatt a klubot 14 hónapra kitiltották az igazolási piacról. „Nagyon sok kárt okoztak – folytatja. – Nem érkezett új játékos, a legígéretesebbek pedig távoztak.”

Az egyik ilyen Li Szung Vu volt. A dél-koreai Messiként is emlegetett csatár jelenleg 22 éves, és alig lépett pályára a belga Sint Truidenben a 2019–20-as idény során. A Barcelona mindössze másfél millió euróért adta el a Serie A-ban szereplő Veronának 2017-ben, és a szerződésbe beletett egy visszavásárlási záradékot is. Ám akadnak olyanok is, akik a nagy pénz bűvöletében távoztak. Pedróért 30, Thiago Alcantaráért 25, Gerard Deulofeuért pedig 13 millió eurót adtak. Nem minden 15 éves fiatalból lesz aztán új Messi, de vajon a Barcelona ifijei kapnak-e kellő esélyt 2020-ban? Cruyff egy másik tisztelője és társa, Carles Guardia szerint nem. „A La Masia ma csak üzlet. Ha valamit megtanulhatunk a világjárvány miatt, az az, hogy az akadémia fontos, mert ilyen árak mellett nem lehet megszerezni a futballistákat. De az elnökség mégsem hitt eddig benne. Túl sok játékost adott el, és nem volt elég kitartó.”

Nem a katalán klub az egyetlen, a Manchester City is hasonló cipőben jár. A Premier League óriása fiatalokat szerez be, hátha egyszer majd bekerülhetnek az első csapatba, de mégis milyen esélyeik lehetnek, ha Jadon Sancho is a rendszeres játék reményében távozott? A City olyanoktól vált meg, mint Manu García, Douglas Luiz és Aaron Mooy. Milliókat kaptak értük, és úgy gondolkodtak, hogy az akadémia profitot termel. „Ez az Ajax-modell – mondja egy La Liga-sportigazgató, aki a felbukkanó Barcelona-játékosokra vadászik. Minden a pénzről szól, és a Masia elnevezés tökéletes. Inspirációt jelenthet a fiataloknak világszerte, miközben manapság már más klubok vagy ügynökök szedik össze őket.” Nyilván nagyon jól jön bárkinek, ha az önéletrajzában szerepel a Barcelona. A klubnak fájhatott, amikor Cesc Fábregas az Arsenalt, Gerard Piqué a Manchester Unitedot választotta gyerekkorában, és ez a folyamat azóta sem ért véget.

„Vannak ragadozó ügynökök, akik nagyon sok zűrt okoztak már, a szülőkön keresztül kényszerítették bele a gyerekeket szerződésekbe nagy pénzek ígéretével” – állapítja meg Llopis. Sokkal jobb, ha Messi már 14 évesen megvan, és nem kell rá 24 esztendős koráig várni. „A legkiválóbb eresztés az 1987-es korosztály – teszi hozzá Llopis. – Plancheria, Valiente, Piqué, Cesc, Songo’o, Clausi, Riera, Giribet, Vázquez, Messi. Azért az 1991-es sem volt rossz: Thiago Alcantara, Montoya, Bartra, Rochina, Pacheco, Tello. Ma már kevesebb ennyire ügyes fiatal akad. A FIFA szabályozásai és a más klubok által kínált rengeteg pénz meggyengítette a Barcelonát. És a vezetőedző személye sem mellékes, Guardiola például esélyt adott az ifiknek. A Barcelona nagyon sokat áldoz a La Masiára, de nem szívesen költene sokat a fiatalok szerződéseire, és ez itt a kulcskérdés. Szerintük van ennél jobb út is.” Vajon tényleg van? A nagy klubok lecsapnak egymás ifjú sztárjaira. A Juventus leigazolta Paul Pogbát, és kinézte magának Mason Greenwoodot is, a családjának felfoghatatlan összeget kínált 2019-ben. A Manchester United, ahol Alex Ferguson távozása után szintén hanyatlásnak indult az akadémia, mert a klub nem tudott lépést tartani a Chelsea és a Manchester City költekezésével, most ötször annyit fordít az utánpótlásra, mint öt éve.

A United ritkán közöl számokat, de azt tudjuk, hogy 2019 júliusában 9.3 millió fontot költött el a 16 éves Hannibal Mejbrire, aki a Monacóból érkezett. A francia klub viszont egymillióért vette két évvel korábban. A Barcelona nem fizetett ekkora összegeket Bartomeu elnöksége idején. Nem is olyan régen a klub elveszített egy sor ifiválogatott játékost, köztük Adrián Bernabét (18 éves), aki a Manchester Citybe távozott, Sergio Gómezt (19, Borussia Dortmund), Pablo Morenót (17, Juventus), Jordi Mobulát (21, Monaco), Abel Ruízt (20, Braga), Carles Pérezt (22, Roma) és Robert Navarrót (17), aki előbb a Monaco, majd a Real Sociedad játékosa lett. A legfájdalmasabb minden bizonnyal Eric García távozása lehetett a Manchester Citybe 2017-ben, ugyanis ügynöke nem más volt, mint Carles Puyol. Ezek az ifjak szinte kivétel nélkül katalánok, és 16 éves korukban kaptak évi 15 ezer euró értékű szerződést. A Manchester City 25 ezret is megad. A Barcelona tulajdonosai a klubot alkotó tagok, és így az egyesület nem veheti fel a versenyt a pénzforrásaikat szuverén módon felhasználó vetélytársakkkal. „Van még néhány fiatal, akik a nagy áttörés előtt álnak, de nem túl sok – mondja Quixano, az El País újságírója. – Ansu Fati az elmúlt évek leglátványosabb bemutatkozása, Carles Pérez nem kapott elég játéklehetőséget, ahogyan Carles Alená sem, az utóbbi kölcsönbe került a Real Betisbe. Ernesto Valverde a tapasztaltabb futballistákra alapozott.”

Első ránézésre a Barcelona több esetben nem hozott jó döntést. A balhátvéd Marc Cucurella volt az egyik legszebben játszó futballista a Camp Nouban ebben az idényben, csak éppen a Getafe mezében, mert hatmillió euróért a negyedik helyen álló riválishoz távozott 2019-ben. Vajon tényleg akkora előrelépést jelentett a dominikai Junior Firpo megvásárlása a Betistől 18 millió euróért? Nem lett belőle rendszeres kezdő, de jól mutatja a helyzetet: a Barcelona elad, hogy aztán vehessen. Ruíz, a fiatal csatár januárban került kölcsönbe a Bragába, de a portugál csapat nyolcmillió euróért megtarthatja. Ha a katalánok két éven belül visszavásárolnák, 40 millióért tehetik meg. A szélső Pérez a csapat első hét meccséből hatszor volt pályán a 2019–20-as idényben, egy gólt szerzett a Betis 5–2-es legyőzése alkalmával, a Romába került ideiglenesen, és akár ott is maradhat tizenegy millióért. Miután győztes gólt ért el az Európa-ligában a Gent ellen ezt mondta: „Nem tudom, mi történt a Barcelonánál, nem kaptam magyarázatot, és tíz nappal az igazolási időszak vége előtt szóltak, hogy mennem kell. Nem türelmesek a fiatalokkal, és ez fáj. Az volt az álmom, hogy ott futok be. Sokat beszélnek a La Masiáról, de az ellenkezőjét teszik.”

A klubnál hamarosan jelentős pénzügyi gondok lehetnek, miután két héttel a La Liga kényszerű leállása után a játékosok elsőre elutasították fizetésük csökkentését, de aztán belementek, ám a legfrissebb hírek szerint a koronavírus-járvány okozta veszteség így is hatalmas: a 120 millió eurót is meghaladja. A fiatalokat ma már viszonylag jól megfizetik, 45 ezer eurót is kereshetnek a 12 és 19 éves korosztályban. Ügynökeiket már kevésbé: nekik évi nyolcezer jár azért, hogy szerte Spanyolországban kísérjék a rájuk bízottakat minden egyes meccsre. Az idősebb ifiedzők pénzre váltották az előéletüket, és sokan folytatták a munkát az arab országokban, Kínában, Japánban. Viszont mindenhol elterjesztették magukkal a Barcelona játékstílusát. Persze a Barcának is vannak futballiskolái. Mint a legtöbb elitklub, a katalán is működtet ilyeneket szerte a világban, és 50 akadémiáján a fiatalok évi háromezer euróért sajátíthatják el a Barca-stílust. Ennek ellenére a legkiválóbb játékosok nem e focisulikból kerültek ki. Egyedül Sergi Samper járt fizetős „suliba”, de amint felfedezték a tehetségét, azonnal kiemelték, és áttették a nem pénzes részlegbe.

Mint ismeretes, a Barcelona 2021-ben elnököt választ. „Az új elnök első és legfontosabb feladata, hogy új életet leheljen a La Masiába, és ismét a világon követendő példává tegye – állapítja meg Llopis. – A vírushelyzettel és a gazdasági válsággal a nyakunkban a kiút csak az lehet, ha a Barcelona ahhoz nyúl, amit már tud és ismer. Sok minden elveszett. Egy éve még Joan Vila vezette az akadémiát, aki négy évtized alatt rengeteg labdarúgót fedezett fel. Mostanra azonban ő is távozott. Új kezdetre van szükség.” Amint Spanyolország élete visszatér a régi kerékvágásba, nagy lesz a vágy az iránt, hogy a Barcelona értékei is helyreálljanak. Nem csak az akadémiája, de a régi sikereké is. Cruyff fogalmazott így egyszer: „Nincs nagyobb aranyérem annál, mint ha a stílusodért ismernek el.”

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi számában.)

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!