Szöveg Chris McDonald Illusztráció German Aczel Fordítás Bodnár Zalán
Az ezredfordulón a fénykorát élte a Valencia, és egy időre meg tudta törni Spanyolországban a Barcelona és
a Real Madrid duopóliumát. Gaizka Mendieta főszereplője volt az első sikernek, az 1999-es kupagyőzelemnek, amely húsz év után a klub első trófeája volt.
A negyeddöntő első meccsén a Camp Nouban Mendieta egy igazi sistergős bombát eresztett meg. Egy tökéletes keresztlabdát küldött kapásból a léc alá, amitől mindenki elnémult a stadionban.
„Az a vicc, hogy ez kivételesen nem begyakorolt figura volt – emlékszik vissza Mendieta. – Improvizáltam, amikor már nagyon közel volt a labda, csak akkor döntöttem el, hogy a rövid felső sarkot veszem célba. A szöglet előtt kijöttem a tizenhatoson kívülre, és mivel nem volt rajtam védő, intettem Adrian Iliének, hogy ívelje felém a labdát. Tökéletesen érkezett a beadás, én pedig kapásból a léc alá küldtem.”
Nem ez volt az egyetlen gyönyörű gólja a baszk középpályásnak abban a szezonban, hiszen az Atlético Madrid elleni 3–0-s győzelem után is ünnepelhette magát. Balról jött egy keresztlabda, amit a kapunak háttal állva vett le mellel, majd miután átemelte a labdát a védők feje fölött, ballal kapásból a kapus hasa alatt a hálóba lőtt.
„Ehhez a gólhoz fejlett technikára, önkontrollra, tudatosságra volt szükség, de a Barcelona elleni találatra én sem találok szavakat” – mondta szerényen Mendieta.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. decemberi számában.)