Interjú Andy Greeves
PSG–Rapid 1–0
1996. május 8., KEK-döntő
„Amikor 1995-ben otthagytam a Monacót, és a Paris Saint-Germain játékosa lettem, a csapat három nagy európai kupasorozat elődöntőjében lehetett ott a megelőző három évben, de mindhármat elvesztette. Így aztán nagy pillanat volt, amikor az elődöntőben legyőztük a Deportivo La Corunát, és végül a Rapid Wiennel is elbánhattunk. Óriási siker volt! a PSG nagyon régóta szeretett volna már a magasba emelni egy fontos trófeát, és ezúttal sikerült. Huszonnégy év telt el már, és a csapat azóta sem nyert jelentősebb nemzetközi serleget.”
Lazio–Internazionale 0–3
1998. május 6., UEFA-kupa-döntő
„Nekem személyesen különösen érdekes helyzet volt ez, hiszen franciaként és a PSG egykori játékosaként a Parc des Princes-ben játszhattam UEFA-kupa-döntőt. Nagyon szépen indult minden, Ivan Zamorano öt perc után betalált, többet vissza se néztünk. Javier Zanetti és Ronaldo a második félidőben szerzett egy-egy gólt, így lett három null a vége. a döntőre leginkább Ronaldo miatt emlékszik mindenki, ekkoriban a világ egyik legjobbjaként beszéltek róla. Számomra ő volt a legjobb.”
Brazília–Franciaország 0–3
1998. július 12., vb-döntő
„Ritka, hogy valaki úgy játsszon mérkőzést, hogy minden egyes csapattársa a legjobb formájában van, különösen, ha ez a világbajnokság döntője! Velünk azonban ez történt ezen a csodálatos estén a Stade de France-ban. Mindegyikünk erősen, koncentráltan és eszes játszott. a félidőben két góllal vezettünk, mindkettőt Zidane szerezte fejjel szöglet után. Emmanuel Petit tette fel a pontot az i-re. Az volt a legszebb ebben a sikerben, majd a 2000-es Eb-győzelemben, hogy ennyire tehetséges emberek mellett léphettem pályára.”
Anglia–Franciaország 0–2
1999. február 10., barátságos mérkőzés
„Franciaország viszonylag gyenge statisztikákat tudott felmutatni Anglia ellen az idők során, és amikor 1999-ben elutaztunk a Wembleybe, még egyszer sem nyertünk angol földön Anglia ellen. Abban a pillanatban azonban mi voltunk a világbajnokok, és nagyon hittünk magunkban. Amikor korábban legutóbb jártunk a szigetországban, jó élményekkel távoztunk, mivel ott voltunk az 1996-os Európa-bajnokság elődöntőjében. Ezen a barátságos találkozón Nicolas Anelka két góljával nyertünk, és a csapatunk az általam megéltek közül a legjobb teljesítményét hozta. Minden passz jó helyre ment, minden felfutás tökéletesre sikerült. A sikert csak erősítette, hogy a Wembleyben, a futball otthonában értük el.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júliusi lapszámában.)
