Interjú Chris Flanagan
West Ham United–Preston North End 3–2
1964. május 2., FA-kupa-döntő
„Tizenöt-tizenhat éves koromban lettem a West Ham játékosa, akkor a klub már egy ideje a másodosztályban szerepelt. Az élvonalba 1958-ban jutottunk fel, és néhány évvel később megnyertük az FA-kupát. Előtte a klub 1923-ban játszott FA-kupa-döntőt, akkor kikaptunk a Boltontól. A Preston ellen én szereztem az egyenlítő gólt a Wembleyben. A keresztlécet találtam el, a labda levágódott, és átment a gólvonalon. Szép nyitánya volt a jövőbeli dolgoknak.”
West Ham United–1860 München 2–0
1965. május 19., KEK-döntő
„Ismét egy olyan finálét kell választanom, amelyet a Wembleyben játszottunk. Ez most egy nemzetközi kupasiker. Fontos, hogy lássuk az összefüggéseket: ez volt a második alkalom, hogy angol klub európai versenysorozatot nyert. A Tottenham diadalmaskodott az 1962-es FA-kupa-döntőben, majd a következő évben megnyerte a KEK-et. Mi pedig nem sokkal az után, hogy feljutottunk, két fontos trófeát is elhódítottunk, ráadásul mindkettőt a Wembleyben.”
Anglia – Németország 4–2
1966. július 30., vb-döntő
„Ha már arról beszélgetünk, hogy melyik mérkőzések változtatták meg az életemet, ki van zárva, hogy az életem ugyanolyan maradjon, miután világbajnoki döntőt játszottam, ráadásul nyertem is. Valószínűleg folyamatosan emlékeztetnek rá, még több mint ötven év elteltével is, ha kikapunk. Azt hiszem, ebben az esetben elbujdostam volna valahol Alaszkában. Emlékszem a mesterhármas utolsó gólja előtti gondolataimra. Repült felém a labda Bobby Moore-tól, kinéztem a játékvezetőre, a szájában ott volt a síp, de továbbengedte. Gondoltam, belebikázok egy nagyot, ha kimegy a nézőtérre, úgyis lefújják már, mire visszajön. Mindig azzal viccelődöm, hogy rosszul találtam el, és véletlenül lett gól.”
West Ham United–Stoke City 0–1
1971. december 15., Ligakupa-elődöntő
„Kettő egyre nyertünk idegenben az első találkozón, és belőttem egy tizenegyest. Aztán következett az Upton Park, és egy nullás hátrányba kerültünk, de nem sokkal a vége előtt tizenegyest ítéltek nekünk. Ha belövöm, döntőbe jutunk, de Gordon Banks elérte, így összesítésben kettő kettő lett a vége, és újra kellett játszanunk. Végül a Stoke ment tovább. Mivel nyertem két nagyon fontos trófeát a West Hammel, és világbajnok lettem, talán nem olyan nagy dráma, de személyesen nagyot csalódtam. Legalább nem a közönségbe lőttem azt a tizenegyest, hanem minden idők egyik legnagyobb kapusa tolta ki.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. októberi számában.)
