Interjú Joe Brewin
Anglia–Japán 1–1
2013. június 26., barátságos találkozó
„Hope Powell volt akkoriban a szövetségi kapitány, és arról volt híres, hogy nem ad lehetőséget új játékosoknak, úgyhogy ha valaki mégis kapott, meg kellett becsülnie. Ekkor Japán volt a világbajnok, én ezen a mérkőzésen mutatkoztam be. Jade Moore is, és rengeteg instrukciót kapott az edzőtől, hogy így csinálja, úgy ne csinálja… Ezt követően odafordult hozzám, és ez a nő, aki alapvetően keményen bánt mindenkivel, és engem sem keresett hosszú ideig, csak annyit mondott, menjek, és élvezzem. Egy egy lett, én is szereztem egy gólt, de les miatt nem adták meg.”
Liverpool–Bristol Academy 3–0
2014. október 12., Női Szuperliga
„A harmadik helyen álltunk a bajnokságban, és ahhoz, hogy megszerezzük a címet, a Chelsea-nek ki kellett kapnia, a Birminghamnek botlania kellett, nekünk pedig nyernünk. A reggelinél viccelődtünk, hogy semmi gond, estére aranyérmesek leszünk. Valójában azonban senki sem hitt benne. Aztán őrület, de mégis így lett. Gólt szereztem, győztünk, majd szaladtam a közönséghez, hogy megkérdezzem, mi történt a többi meccsen. A Chelsea kikapott, a Birmingham döntetlent játszott. Elsők lettünk!
Norvégia–Anglia 1–2
2015. június 22., vb-nyolcaddöntő
„Életem legjobb gólja született ezen a mérkőzésen, huszonkét méterről a ficakba. Fogalmam sem volt róla, hogy képes vagyok ilyesmire. Én is csak azt kérdezgettem magamtól, hogy ez tényleg én voltam-e, mégis mi történt. A negyeddöntőben ismét betaláltam Kanada ellen, pedig egy idényben általában három gól, ha összejön.
Lyon–Manchester City 1–1
2017. április 29., Bajnokok Ligája-elődöntő
„Ezen a mérkőzésen minden megváltozott. A Lyon elnöke odajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon jó vagyok. Olyasvalaki mondta, aki női szupersztárokat tudhatott a csapatában. Ennél többet nem láttam bele az esetbe. Néhány hét múlva azonban megkerestek, és az Európa-bajnokság után a Lyon játékosa lettem.”
Wolfsburg–Lyon 1–4
2018. május 24., Bajnokok Ligája-döntő
„Hatalmas esemény volt. A Wolfsburg szerezte meg a vezetést a hosszabbításban, amire azt mondtuk, hogy rajta, kezdjük. Bum, bum, bum, és végül megnyertük. A harmadik gól után Shanice van de Sandennel ünnepeltünk, és ekkor azt éreztem, emiatt szeretem nagyon a futballt.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júniusi lapszámában.)
