Interjú Sam Pilger
Tranmere–Scunthorpe 0–1
1970. november 30.; az FA-kupa első köre
„Ezen az estén jöttek el Liverpoolból Bill Shankly megfigyelői, hogy megtekintsék a játékomat, és ezzel örökre megváltozott az életem. Vezettek rólam egy dossziét, és aznap este elég jól játszottam ahhoz, hogy magukkal vigyenek. Addigra pont eluntam a Scunthorpe-ot, és nagyon vártam már, hogy jöjjön valaki egy magasabb osztályból. Végül így lett, húszéves koromban teljesült az álmom.”
Liverpool–Nottingham Forest 3–1
1971. augusztus 14.; First Division
„Ezen a mérkőzésen mutatkoztam be a Liverpoolban, és bár a klub harmincháromezer fontot költött rám a nyáron, senki sem tudta, ki vagyok. Nagyon ritka volt, hogy valaki a negyedosztályból egyből a Liverpoolban mutathassa meg magát, az meg még ritkább, hogy az első alkalommal gólt is szerez a tizenkettedik percben. Velem viszont így történt. A programfüzetben még csak meg sem említettek, egy rendőr pedig nem akarta elhinni, hogy a csapat játékosa vagyok, emiatt nem akart átengedni. Végül azért bejutottam, gólt szereztem, és elindultam az úton. Abban az idényben negyvenkét mérkőzésen léptem pályára.”
Wales–Anglia 0–1
1972. november 15.; vb-selejtező
„Az első mérkőzésem az angol válogatottban, pályafutásom kiemelkedő pillanata. Hihetetlen nagy megtiszteltetés volt, hogy Sir Alf Ramsey, az 1966-os világbajnok meghívott, és Bobby Moore csapatkapitány vezetett fel. Egy évvel korábban még csak a negyedosztályban játszottam, itt viszont zseniális labdarúgók vettek körül. Bevallom, első mérkőzéseimen egy kicsit féltem, de aztán megnyugodtam, és elkezdtem élvezni a válogatottat. Ezt a mérkőzést Colin Bell góljával nyertük meg. Másodszor is Wales ellen hívtak, akkor egy egy lett az eredmény.”
Liverpool–Mönchengladbach 3–1
1977. május 25.; BEK-döntő
„Tudtam, hogy ez az utolsó mérkőzésem a Liverpoolban, mivel már megegyeztem a Hamburggal. Eltökéltem, hogy nem vereséggel búcsúzom az Anfieldtől, különösen, hogy négy nappal korábban kikaptunk a Manchester Unitedtól az FA-kupa döntőjében. Ennek ellenére megnyertük a bajnokságot, és duzzadtunk az önbizalomtól. Remek csatát vívtam a későbbi német szövetségi kapitánnyal, Berti Vogtsszal. Csodálatos érzés volt, amikor megnyertük a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. májusi lapszámában.)
