Interjú L. Pap István
1968. október 26. Magyarország – Bulgária 4-1
„Huszonegy évesen szinte fel sem fogtam, hogy hová is keveredtem, az olimpiai falu, a világ sportolói és a hab a tartán, a döntő az Azték Stadionban. A bolgárok az első félidő végére megérezték, hogy nincs esélyük, elszakadt náluk a cérna, és elkezdtek rugdosódni. Hármójukat is kiállították, a közönség tüntetett, hatalmas botrány tört ki, ma is előttem van, ahogyan a lelátóról repülnek befelé az ülőpárnák.”
1976. május 15. Ferencváros – Ú. Dózsa 3-8
„Világszinten is ritka, hogy egy derbin ennyi gól essen, ezek közül ráadásul ötöt én szereztem. A Belügynek rendkívül fontos volt a Fradi-verés, dupla prémiumot ért. A mindig magas mércével mérő Borbély Pál, Németh Gyula kettőstől tízest kaptam a Népsportban, a tévéből viszont eltűnt a meccs összefoglalója, ha a Fradi nyert volna, biztosan meglenne…”
1978. június 6. Olaszország – Magyarország 3-1
„Négy világbajnokságra is kijuthattam volna, de 1970-ben és ’74-ben elcsúsztunk a végén, Argentínában pedig mindössze egy félidőt kaptam a Mar del Plata-i olasz meccsen. Fájdalmas emlék, de a körülmények is borzalmasak voltak. Szinte kaszárnyában laktunk, Kutas elvtárs pedig nem kezelt minket felnőttként, az étkezéseknél például akkor ülhettünk le, amikor engedélyt adott rá.”
1980. május 7. Ú. Dózsa – Pécsi VSK 3-1
„Bálint Lacival együtt én is már 1979-ben külföldre szerződhettem volna, de Törő autóbalesete után Újpesten megijedtek, és még egy évet maradnom kellett. Végül harminchat gólig és ezüstcipőig jutottam, a PVSK ellen az egyik gólt még hivatalosan el is vették tőlem a háromból. De a belga Vandenbergh ötöt rúgott az egyik utolsó bajnokin, harminckilenc találattal nyert.”
1981. május 13. Magyarország – Románia 1-0
„Életem egyik legfontosabb góljával vertük meg Romániát, és mert Bukarestben is kihúztuk nulla nullával, ez az egyetlen gól rengeteget ért a vb-selejtezők végén. Légiósként már másként láttam a világot, az önbizalmam is sokkal több volt.”
1982. június 22. Magyarország – Belgium 1-1
„Nem derül ki, mi lett volna, ha ezen a vb-meccsen Jean-Marie Pfaff egy nullás vezetésünknél nem üt el százszázalékos helyzetben. Akkor még nem járt érte kiállítás. Öt percre lakunk egymástól, ha összefutunk, kedvesen ma is emlegeti, hogy »Milyen rendes voltam, László! Vigyáztam, nem törtem el a lábad…«”
1983. szeptember 27. Royal Antwerp – FC Zürich 4-2
„Négy idényt húztam le Belgiumban, egy bravúros bajnoki bronzéremmel és UEFA-kupa-szerepléssel. A Zürichnek például két gólt rúgtam. Tizennyolc felnőtt idényemből tizenötször dobogón volt a csapatom. Harmincöt évesen is szerződést hosszabbítottak velem a belgák, pedig akkor csak három külföldit alkalmazhattak.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. februári számában.)
