Interjú Alex Jennings
Norwich 3–2
1995. december 17., First Division
„Tizenhét éves voltam, ez volt az egyik első mérkőzésem. Kettő egyes hátrányba kerültünk, majd beálltam, és adtam egy gólpasszt, Iwan Robertsnek, utána pedig lőttem egyet tíz perccel a vége előtt, így lett három kettő az eredmény. Rob Ullathorne elvesztett labdáját szereztem meg, abból született a gól. Egy évvel később hozzánk igazolt. Mindig nagyon ügyeltem arra, hogy csereként nyomot hagyjak a meccsen, különösen fiatalabb koromban. Kicsattantam az energiától, és nem éreztem semmiféle nyomást magamon.”
Leicester–Middlesbrough 1–1
1997. április 6., Ligakupa-döntő
„Három héttel korábban a Middlesbrough otthonában léptünk pályára, és három egyre kikaptunk. Ezért O’Neill Pontus Kaamarkot bízta meg azzal, hogy fogja Juninhót. Az ellenfél kiváló csapattal érkezett, sorai közt ott volt Fabrizio Ravanelli és Emerson is, mi viszont tele voltunk önbizalommal. A ráadás perceiben egyenlítettem ki, az újrajátszott mérkőzést pedig megnyertük a Hillsborough-ban. Csodálatos élmény volt a régi Wembleyben pályára lépni. Ez volt az első döntőnk a háromból 1997 és 2000 között, a legszebb emlékem a Leicesterben.”
Anglia–Argentína 0–0
2000. február 23., barátságos mérkőzés
„Először voltam kezdő a válogatottban, és jól ment a játék. Olyannyira jól, hogy negyven perc után levitték az emberemet, Roberto Sensinit, mert megsemmisítettem őt! Évekkel később találkoztam egy argentin újságíróval, aki elmondta, hogy nagy bajba kevertem, mert Marcelo Bielsa őt kérte meg, hogy kicsit mérje fel az angol válogatottat. Ez az újságíró pedig arról számolt be neki, hogy biztosan nem leszek kezdő, mert Kevin Phillips kicsattanó formában van. A meccs után Bielsa felhívta, és közölte vele, hogy többet nem szólnak egymáshoz!”
Németország–Anglia 1–5
2001. szeptember 1., vb-selejtező
„Mindenki pontosan emlékszik erre a mérkőzésre. Nagyon fontos találkozó volt, mert korábban kikaptunk tőlük a régi Wembley utolsó mérkőzésén, ami egyben Kevin Keegan búcsúja is volt a szövetségi kapitányi poszttól. Egy nullás hátrányba kerültünk, de újraszerveztük magunkat, és nem is lehet elmondani, mit éreztük, amikor lefújták a meccset. Sven-Göran Eriksson nyugodt ember volt, sosem dühöngött. Mindenki pontosan tudta, hogy mit akar, pontosan elmagyarázta a kis tábláján. Mire rád került a sor, már minden információ birtokában voltál. Éreztem, hogy megszületett az aranygeneráció.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. májusi lapszámában.)
