Szöveg Mark White
Watford–Millwall 1–2 1990. augusztus 25., másodosztály
„Bemutatkozó mérkőzésem előtt még nem álltam a Watford kapujában, és sejtelmem sem volt róla, hogy játszom majd az idény nyitó meccsén. Sajnos kikaptunk, bár a Millwall győztes találata valójában nem volt gól. Megfogtam Malcolm Allen fejesét, felkeltem, és blokkoltam Teddy Sheringham újabb lövését, ezután a labda elment a kapu mellett. Az interneten is megtekinthető, ott egy néhány hete néztem meg. Undorító volt, undorító! Ezen a mérkőzésen mégis megváltozott az életem, elindult a profi pályafutásom.”
Nottingham Forest–Liverpool 1–0 1992. augusztus 16., Premier League
„Az újonnan induló Premier League első televíziós mérkőzése egyben a bemutatkozásom volt a Liverpoolban. Ismét váratlanul ért, Bruce Grobbelaar elutazott egy zimbabwei válogatott mérkőzésre, ezért kaptam lehetőséget. Veszítettünk, ismét Sheringham lett a végzetem, a felső sarokba vágott egy labdát. Fogalmam sem volt, mi következik utána, nemcsak a saját pályafutásomat illetően, de azzal kapcsolatban sem, hogy ez lesz a világ legnézettebb bajnoksága.”
Anglia–Mexikó 2–0 1997. március 29., barátságos
„Kár lenne kihagynom a válogatottbeli debütálásomat. Teddy Sheringham ismét gólt lőtt, egyszerűen mindenhol ott volt. Akkoriban nem ment túl jól a játék a Liverpoolban, és a húszas éveimben ez volt az egyetlen szereplésem a válogatottban. Kikerültem a csapatból, és csak akkor lettem újra kerettag, amikor már az Aston Villa sorait erősítettem, ez 2000-ben volt, amikor betöltöttem a harmincat. Sajnos a mérkőzés ambivalens érzéseket hozott: nagyon örültem annak, hogy a hazámat képviselhettem, de a lefújás után valami olyan érzés lett rajtam úrrá, hogy ez meg mégis mi volt, miért nem volt egy kicsit jobb. Utána beszélnem kellett egy pszichológussal, aki két órán keresztül foglalkozott velem a konyhámban, és szabályosan kipucolta a fejem. Azt hiszem, ezt követően múlt el a rossz formám. Továbbléptem, és túltettem magam egy nagyon nehéz korszakon.”
Kerala Blasters–Atletico Kolkata 0–1 2014. december 20., Indiai Szuperliga-döntő
„A Kerala játékos-edzője lettem. Az idény utolsó napján a legjobb négy közé jutottunk, de a rájátszásban már nem léptem pályára. Egyrészt élveztem az edzősködést, másrészt korlátozták a külföldiek számát. Az elődöntőben három nullra vezettünk az első meccs után, de a Csennai kiegyenlített a visszavágón, és hosszabbítást követően mentünk csak tovább. A döntőben a kapusunk megsérült, és be kellett állnom. Végül a kilencvennegyedik percben esett góllal kaptunk ki egy nullra. Utána csak ültem a padon, és arra gondoltam, ennyi volt, mindennek vége. Sosem jelentettem be hivatalosan a visszavonulásom, de ott és akkor tudtam, hogy többé nem lépek pályára.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi számában.)
