Szöveg Alex Jennings
Osasuna–Getafe 1–0 2007. február 28., Király-kupa
„Egy játékos életében a legkülönlegesebb nap az, amikor bemutatkozhat az első csapatban. Tizenhét évesen, akadémistaként kerültem az Osasunába, az álmom vált valóra, de nagyon izgultam. Két nappal a mérkőzés előtt tudtam meg a hírt. A Király-kupa negyeddöntőjének visszavágójára álltam be, az első meccsen három nullára kikaptunk. Ezt a találkozót viszont megnyertük. Egy órát bírtam, de mindent beleadtam a csapatért.”
Chelsea–Wolverhampton 6–0 2012. szeptember 25., Ligakupa
„Nagyon vártam már, hogy bemutatkozhassak a Chelsea-ben. Roberto Di Matteo volt az edző akkoriban. A Marseille-ből érkeztem, és nem kaptam túl sok lehetőséget, úgyhogy az volt a feladatom, hogy keményen eddzek, és amilyen hamar csak lehet, bekerüljek a csapatba. Aznap megbízott bennem. A kispadról már tapasztaltam a Stamford Bridge hangulatát, de egészen más volt az érzés, amikor a játékoskijáróból sétáltam ki. Huszonkét éves voltam, szereztem már rutint Spanyolországban, Franciaországban és a Bajnokok Ligájában, de a Chelsea egészen más volt.”
Spanyolország–Uruguay 3–1 2013. február 6. Barátságos találkozó
„Büszke vagyok rá, hogy bemutatkozhattam a válogatottban, ráadásul a mérkőzést Katarban játszottuk. Spanyolország Uruguay ellen Katarban? Ez olyan, mint a Chelsea az Arsenal ellen Bakiban. Végigjártam a spanyol válogatott korosztályos alakulatait, és szinte mindenütt csapatkapitány lettem. Csodálatos együttesünk volt, megnyert két Európa-bajnokságot és a 2010-es vébét. Két klubtársam, Juan Mata és Fernando Torres is ott volt, így egy kicsit könnyebben ment. Vicente del Bosque szövetségi kapitány mindig higgadt volt. Egészen az utolsó összejövetelig nem tudtam, hogy pályára lépek-e. Jobbhátvéd voltam Luis Suárez és Edinson Cavani ellen. Az egész családomnak különleges nap volt ez.”
Chelsea–Arsenal 4–1 2019. május 29., Európa-liga-döntő
„Én voltam a csapatkapitány, és csodálatos érzés volt, hogy a magasba emelhettem a trófeát (balra – a szerk.). A szurkolóinknak sokat kellett utazniuk Bakiba, és ez nem volt éppen jó, de az eredményre visszatekintve csak jó érzéseink lehetnek. Nyertem néhány serleget a Chelsea-vel. Büszke vagyok arra, hogy a 2016–17-es idény minden egyes percét a pályán töltöttem, és végül elsők lettünk a Premier League-ben. Ugyanakkor az, hogy én vezettem a csapatomat az Arsenal ellen győzelemre az Európa-liga döntőjében, mindent visz.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
