1981. november 13.
Flamengo 2
Cobreloa 1
„Tudtam, hogy a Cobreloa játékosai mindent megtesznek majd a Maracanában, hogy megfélemlítsenek a Santiagóban következő visszavágóra a Libertadores-kupa döntőjében. Az első perctől fogva cukkoltak. Kettő nullára vezettünk, amikor szabadrúgáshoz készülődtem. Az egyik szélsőjük odasomfordált mögém, és bedugta az ujját… nos, mindenki sejtheti, hova. Fájt. Vennem kellett egy mély levegőt. Végül annyit kérdeztem tőle: »Megadod a számod, édes?«. Csak nevetett. Hülye gyökér!”
1981. december 13.
Flamengo 3
Liverpool 0
„A Liverpool nagyon szépen menetelt a Világkupában. Egy ponton azonban meg kellett barátkozniuk a gondolattal, hogy agyonverhetjük őket. Betaláltunk egyszer, majd másodszor, végül harmadszor is. És még hátra volt negyvenöt perc. Nem érdekelte őket. A kapunkat egyszer sem veszélyeztették. Én ismertem Dalglisht és Sounesst, de nem vagyok benne biztos, hogy ők is ismertek minket. Nagyon nagy eseményt jelentett, hogy megnyertük a Világkupát Japánban (jobbra – a szerk.), mert ez volt az egyik legjobb mérkőzése annak a csapatnak.”
1982. július 5.
Brazília 2
Olaszország 3
„Tragédia a Sarria-stadionban! Az a vereség szörnyű következményekkel járt a futballra. Nincs kétségem, még az olaszok is tudták, kié a jobb csapat aznap. De ha öt gólt szerzünk azon a meccsen, akkor az olaszok hatot, mert minden egyes alkalommal ügyesen használták ki a hibáinkat. Ha azt a mérkőzést megnyerjük, a futball is más lenne ma. Elkezdtük érezni a nyomást, hogy minden áron győznünk kell. És ettől a perctől fogva már csak arra koncentráltunk, hogy megállítsuk az ellenfelet, nem arra, hogy a saját játékunkat játsszuk. Mindenki erről a meccsről kérdez, én pedig pont erre emlékszem a legkevésbé szívesen. Mégis emlékszem rá.”
1985. május 12.
Udinese 2
Napoli 2
„Hét év választott el engem Maradonától, így pályafutásunk csúcsán nem találkozhattunk. Az 1982-es világbajnokságon még rám nehezedett nagyobb nyomás, ő csak huszonegy éves volt. Ezen a meccsen viszont fordult a kocka. Ő érett játékos volt, én pedig idős a harminckét évemmel. Gyönyörűen játszott, két gólt vágott. Én nem szereztem gólt, de nem múltam alul az ő hihetetlen játékát sem. Nyerhettünk volna. Minden olasz nézte a meccset, szép emlékem ez onnan.”
1993. december 11.
Kashima Antlers 6
Tohoku Electric Power 1
„Japán nagyon sokat jelent az életemben. Nemcsak azért, mert rajongok a türelmükért és a törődésükért, hanem azért is, mert csak szép dolgok történtek velem ott. Japánban lőttem életem legszebb gólját (balra – a szerk.). A skorpiórúgásom igencsak ötletes megoldás volt, ugyanis mást nem választhattam. A családom is ki tudott járni a meccseimre, és már a gyerekeim is elég nagyok voltak, hogy értsék, mit csinálok.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. szeptemberi számában.)
