Szöveg Bodnár Zalán
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
A klasszis nagyváradi futballista, Perényi-Pecsovszky József (képünkön, a fiával 1961-ben) Budapest ostroma idején épp a magyar fővárosban élt, és 1944 karácsonyán a felesége kalácsot sütött, de nem volt bele mazsola. Az asszonynak nem volt fontos, de férje szerint mazsola nélkül nem igazi a karácsonyi kalács, ezért átugrott Krüger Karcsi bácsihoz, a NAC egykori sportigazgatójához, akinél mindig hozzá lehetett jutni ilyesmihez. Pestre még átért, de visszaérni már nem tudott, mert a nyilasok már az utcán soroztak be mindenkit válogatás nélkül. Három hónapig nem ment haza, az elhagyott káposztásmegyeri téglagyár egyik kéményében húzta meg magát. Időközben egy szovjet ezredorvos belépett a lakásukba, beleivott az asztalon lévő kölnisüvegbe, és miután azt finomnak találta, ott maradt hónapokig, majd odaköltözött egy szovjet tisztnő is. A három hónap után hazatérő, torzonborz, koldusnak kinéző futballista csak annyit mondott hazatérve: „Sehol sem találtam mazsolát”.
Csillag Péter Oldalvonal című gyűjteményében ez csak az egyik történet (amelynek az eredetije Oroszhegyi Károly Csala, a szőke csoda című könyvében olvasható), és a többi sem roszszabb. A szerzőnek – aki a Nemzeti Sport főmunkatársa – ez két éven belül már a harmadik kötete, ami a Jaffa Kiadónál jelent meg, és noha a futball és a szépirodalom kapcsolatát feltáró Ady stoplisban, illetve a labdarúgás és a 20. századi politika, történelem egymásba fonódásáról regélő Kapufák és kényszerítők is kiváló munka, magam mégis ezt olvastam a legnagyobb érdeklődéssel, mert Csillag Péter új könyvének az alcíme nem véletlenül az, hogy A magyar futball elfeledett történetei. Ez ugyanis nem lózung, a szerző tényleg olyan hihetetlen sztorikat kapart elő valahogy a múltból, amelyek még a futballtörténészek legtöbbjének is teljesen ismeretlenek voltak. Megismerhetjük például a lábát egy bombasérülésben elveszítő ungvári hátvéd, Csillag János szomorú sorsát; a Festetics Sándor kastélykertjében működő vidéki arisztokrata futballcsapat, a Dégi TE történetét; az Ácsi Kinizsi–Mozambik mérkőzés hihetetlen hátterét; Zsiga Ernőt, a cigányprímást, aki csak jól futballozó zenészeket vett fel a zenekarába és a hajnalig tartó zenélés után alvás nélkül ment meccset vezetni, esetleg nézni, vagy éppen azt a zsidó apát, akinek az egyik fia a Haggibbor, a másik a KAC játékosa volt, és az utóbbit ki akarta tagadni, mert szerinte zsidónak zsidó egyesületben kell sportolnia. Huszonnyolc elképesztő történet arról, hogy a futball sokkal, de sokkal több, mint játék. Ahogy a könyv előszavában Malonyai Péter, a Nemzeti Sport főmunkatársa írja: „A labdarúgás játék. Nagy igazság, még akkor is, ha nem igaz.”
Abban is nagyon igaza van Malonyainak, hogy ezt a könyvet nem lehet csak úgy kutyafuttában olvasni. „Mesél a múltról, arra is figyelmeztetve, hogy lehetünk akármennyire otthon a modern világban, amelyben sokak élete kattintástól kattintásig terjed, nem árt néha hátradőlni és – olvasgatni. Régimódian, megengedem: ósdi mentalitással, izgatottan lapozni egyik oldalról a másikra, és lesni, mi lesz a vége a történetnek.” Pedig ebben a könyvben a legtöbb históriának nincs jó vége. De soknak az eleje vagy a közepe sem az. Sok benne a dráma, a tragédia, a háborús szörnyűség. Minden, ami a futball köré is rakódott a 20. században. Abban a században, amikor viszont a mérhetetlen borzalmak közepette mindig ott volt reménynek a futball. Ahogy megindítóan meséli a családjával számtalan feldolgozhatatlan traumát megélő Bölöni László édesanyja a BEK-győztes játékos és nagyszerű edző édesapjáról: „Férjem azt mondogatta nekem: »Én nem iszok, nem megyek nőzni, de azt az egyet engedd meg nekem, hogy a meccsre kimenjek. Úgy szeretem a futballt, hogy ha kenyér lenne, meg is tudnám enni.«”
A LEGJOBB SZÖVEGEK:
Faragó Lajos a mozambiki edzősködéséről: „Egy esztendő alatt egyetlenegyszer sem tudtam velük igazán hosszú távot végigfuttatni. Egyszer – gondoltam – becsapom őket, (…) Az történt, hogy kivittem terepre futni a társaságot, s egy óvatlan pillanatban intettem az autóbusz vezetőjének: indítson! A játékosok döbbenten látták, hogy a jármű távolodik, de hamar értésükre adtam: csak azt viszi vissza a busz a pályára, aki utoléri. Óriási rohanás kezdődött, 2800 méternél tovább azonban senki sem bírta. A »merényletre« aztán másnap megkaptam a választ – a fél csapat nem tudott kijönni edzésre.”
Éder Xavér Ferenc jezsuita szerzetes sporttörténeti mondata egy 1783-as útleírásban: „Labdáznak bizonyos fa peffedékből nagy ágyu golyóbis formája szerint ki-nyírt labdával, vagyon az húsz fontos: fővel, térddel, lábak szárával veregetik.”
A tíz évvel korábban a Rákos-patakba dobott játékvezető, Steiner Béla ihlette Tabi László-cikk a Sporthírlapban: „A Hajdu utca ama hírhedt Rákos-patak mellett van, ahol egykoron vízbe dobták a játékvezetőt. Azt rebesgetik, a Hajdu utcai pálya körül játékvezetők elszórt csontjaival találkozik a tikkadt vándor, éjfélnek óráján pedig messzire hangzik az elkárhozott lelkek sóhajtása.”
Csillag Péter: Oldalvonal. A magyar futball elfeledett történetei
Kiadó: Jaffa Kiadó, Budapest, 2021
Formátum: fűzött, keményfedeles, 230 oldal
Ára: 3499 forint
Osztályzat: *****
CSILLAG PÉTER (Budapest, 1983–) sportújságíró. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem és kommunikáció szakon (újságírás szakirányon) diplomázott. A Nemzeti Sport munkatársa, 2006-tól a labdarúgórovat tagjaként, 2016 óta főmunkatársként. Munkáját Junior Prima-, Németh Gyula- és MSÚSZ-nívódíjjal értékelték. Eddig megjelent könyvei: Ady stoplisban (2019), Hátsó füves. Barangolás a magyar futball rejtett tájain (2020), Kapufák és kényszerítők (2020), Oldalvonal (2021).
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. októberi számában.)
