Az 1892-es alapítással kezdődő történet a XX. század elején mesésen indult: 1905 és 1911 között a klub három bajnoki címet és egy FA-kupát nyert, utóbbi döntőjébe pedig további négy alkalommal jutott be. A két világháború közötti időszak szintén eseménydús volt:a United 1927-ben megszerezte története negyedik, eddigi utolsó bajnoki címét, és nyert két emlékezetes FA-kupa-döntőt. Az 1924-es azért híres, mert az volt a második Wembleyben rendezett finálé, az 1932-es pedig azért hírhedt, mert a futballvilág legnagyobb hagyományra visszatekintő sorozatának egyik kitörölhetetlen szégyenfoltja fűződik hozzá: a Newcastle úgy győzött hátrányból az Arsenal ellen 2–1-re, hogy az egyenlítés előtt Jimmy Richardson a pályán kívülről adta középre a labdát, a játékvezető azonban ezt nem vette észre, és megadta Jack Allen gólját.
Az ötvenes években a United öt éven belül háromszor hódította el az FA-kupát, leginkább a klubtörténelem második legeredményesebb játékosának, a próbajátékra kölcsöncipővel, egy vékony pitével és egy üveg üdítővel érkező, majd az összesen 200 gólig jutó Jackie Milburnnek köszönhetően. 1955, a sorban máig utolsó FA-kupa-győzelem óta egyetlen nemzetközi siker jelent vigasztalást: 1969-ben a klub elhódította a Vásárvárosok-kupáját, miután a döntőben 6:2-es összesítéssel múlta felül az Újpestet. Erre az eredményre két ok miatt különösen büszkék: egyrészt az akkor Joe Harvey által irányított csapat csupán egy évvel korábban mutatkozott be az európai porondon, másrészt azóta tényleg nem nyertek semmit…
A mélypont 1992 elején érkezett el, amikor halálbiztosnak tetszett, hogy senki és semmi nem mentheti meg a Newcastle-t a harmadosztályba zuhanástól. Csakhogy jött egy újoncedző, a játékos-pályafutását nyolc évvel korábban itt befejező, majd a labdarúgással szinte teljesen szakító Kevin Keegan, és az ő irányításával a csapat kiharcolta a bennmaradást, majd a következő évben bajnokként jutott vissza az élvonalba. Peter Beardsley, Andy Cole, Les Ferdinand, David Ginola, Shaka Hislop: az ő vezérletükkel a következő években többször közel kerültek az aranyéremhez, de megszerezni egyszer sem tudták – még akkor sem, amikor az 1994–1995-ös idényben 12 ponttal vezettek az ősz végén. Sokak szerint ettől a szezontól tört össze Keegan, aki 1996 nyarán még a klubhoz csábította a csatárfenomén Alan Shearert, de néhány hónap múlva lemondott.
Az akkor világcsúcsnak számító, 15 millió fontért igazolt Shearer tíz év alatt sokra vitte: volt gólkirály és Az év játékosa, csapatkapitánnyá választották a Unitednél és az angol válogatottnál is. Azonban vele is csak egy bajnoki és két FA-kupa-ezüst jött össze.
KÁDÁR IZMOS
2008 és 2012 között – a Huddersfieldnél kölcsönben töltött egy évet leszámítva – Kádár Tamás is a Newcastle-ben pallérozódott. Villámkarrier volt az övé: 14 éves korában focizott először nagypályán, majd három év múlva 1.5 millió euróért szerződtették a Szarkák. A korábban kézilabdázással és kispályás focival próbálkozó veszprémi fiún első angliai esztendejében csak az úthenger nem ment át: egyedül volt, alig tudott angolul, megsérült a térde, eltört a lába. Az edzői stáb a konditerembe vezényelte, ahol a rehabilitáció fél éve alatt annyi izmot szedett magára, hogy az utánpótlás-válogatottba hazatérve néhány csapattársa szó szerint nem ismerte meg.
Szöveg Szaniszló Csaba Fotó Getty Images
(Megjelent a Fo urFourTwo magazin 2010. júniusi számában.)
